Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-08 / 36. szám
Kilencedik évfolyam. 36. szii&m. Vác, 1895. évi szeptember 8. Előfizetési árak : Egész évre ...........................r> frt — krFélévre......................................3 frt — kr. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁG! HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: VÁG, Mária- Terézia-rakpart, Dr. KíhhFelelős szerkesztő és laptulajdonos féle ház. I. emelet.. _ Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle1) r I\L T Q g í O 2 S FC V mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde""' x ' tési uénzek. Tíyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-a.tárx3rosa,rx eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adntnal:. Feragit trsnquiilla. potetstas, quae violenta iiequtit. A számok beszéde. A város közpénztárosa igen tatiulságos és okulásokban gyümölcsöző derék munkát végezett be a múlt hetekben. Táblázatos kimutatás ez Vácváros közpénztárának kövezetvám bevételeiről és azon kiadásokról, melyeket, a városi hatóság az utolsó tizév alatt, 1886—1895-ig számítva, az utcák kövezésére fentartá- sára és csatornázására fordított. A táblázat első oszlopa azon jövedelmekről beszél, melyek 10 év alatt a vám sorompóknál befolytak. Ennek kevés a tanulsága. Mivel a jövedelemnek ezen ága, mint tudjuk bérlet utján van értékesítve, ebből tehát forgalmi viszonyainkra nehéz következtetni. Egy világos, belőle hogy míg a bérlet 1887 évben 4200 forintot jövedelmezett, 1895. év jövedelme sem mutat jelentékenyebb emelkedést, sőt inkább mint tudjuk a bérlő felmondta a bérletet, mivel ezen jövedelmi ágnak a hozadéka W A JBL Mo De profundis. Oh nekem is van mit elviselnem S vállamnak terhe egyre no, A jelen oly bús, oly kietlen S Ígérni sem tud a jövő. De nem fakad szivemben átok S fejem meghajlik jámboran, A mélységből hozzád kiáltok Es téged hivlak. oh Uram! Bár mindenütt árnyék, sötétség, Sehol egy derengő sugár, Szivemet meg nem fogja kétség S bizalmam uj szárnyat talál. Hiszen a Te hezed vezérel, Mi lesz üdvömre, Je tudod; Ha elboritsz is szenvedéssel Legyen meg szent akaratod! Bármit légy, lelkem föl nem lázad: Hogy bölcsen s jól van az, tudom, És fölemel ez az alázat, Az égbe visz, mi térdre nyom. Zughat köröttem habok árja, Csapkodhat a, vihar szele, a felvett bérlet összegének meg nem felel. Ez a körülmény tehát arról szolgáltat tanúságot, hogy kocsi forgalmunk nagyot szikkadt be. A beszikkadás pedig anynyival jelentékenyebb, mivel azóta épült fel a váci hengermalom, mely elvitázhatlanul erős gyarapodással járult hozzá helyi forgalmunk emeléséhez. De még azt sem lehet és szabad szem elől tévesztenünk, hogy a közel vidék nem egy pontján belterjes mintakazda- ságok emelkedetek, melyek növedékei helyi forgalmunkat gyarapították. Ami mindezekből következtésül világos az; hogy a vidék a maga nagy egészében már másutt talál piacot és leraktározási pontokat. Ideje a vissza- hóditásul gondoskodnunk. Az imént kifejtett megjegyzések találnak a kimutatás második oszlopára is, mely a dunaparti kövezetvám jövedel- meriől számol be. Sokkal tanuságosabbak a harmadik Tudam, hogy az Ur egy szavára Le is kell csöndesülnie. Legyen a jövendő homályos. Ln ne?n kutatom titkait, Előttem mindent besugároz A tűrő, bizó, tiszta hit. Merre ? Hová ? Sohase kérdem, Mindenhová bizton megyek, Hisz Te vezetsz ott fenn az égben, Mint jó atya a gyermeket. Inczédi L. Asszony szeretnék lenni! — Monolog — Hölgyeim és uraim! Tizenhét éves elmúltam s a nevem : Eliz. Eveimből egyetlen egyet se tagadok le . . . bár inkább azt mondhatnám, hogy húsz éves vagyok . . . huszonegy . . . mert valószínű, hogy akkor már — asszony volnék! Ah. asszony 1 Hiszen egyesegyedül azért érdemes lánynyá születni az embernek, hogy asszonyá váljék. S elképzelhetik : mily jogos ez a vágy, ha az ember már tizenhét éves, hosszú ruhát visel s nem tacskó gimnazistákkál, de huszártisztekkel kurizáltat magának . . . S ezek a fess kölykök ugyancsak legyesoszlop számai, melyek a gőzhajótársulat által beszállított jövedelmekről beszélnek. A gőzhajótársaság, mint tudjuk, ha- sonlólag a vasúthoz az érkezett és továbbított portékák métermázsájától, kisebb súly esetén darabjától 1 kr. kövezetvám illetéket szed a városi közpénztár részére, melyet félévenkint pontosan be is szolgáltat. A gőzhajótársaság 1886-ik évben, annak dacára, hogy csak három negyed évben szedett illetéket 1555 forintot szolgáltatott be, míg a rögtön következő 1887. évben csak 1490 frt 82 krt; az elmúlt 1895 évben pedig 1398 forintot. Sőt abban a bölcsen kormányzott években, midőn Baros nézetei a maguk teljes erejükben működtek az államvasutaknál, mint például 1892-ik évben, az évi illeték nem rúgott, csak 917 frtra. Ezekből a tényekből szembeszökő, hogy a társaság a szállítási forgalombaa az állam érdekeinek helyes érvényesítésével szemben mindinkább kell, hogy tért veszítsen. kednek körülöttem, mert . . . nos igen, mert először is (talán csak szabad ennyi őszinteséggel nyilatkoznom magamról!) huncutul csinos vagyok és meglehetősen gazdag. A mi a csinosságomat illeti — hiszen méltóztatnak látni — barna vagyok, karcsú, a hogy egy elegáns földbirtokoslányhoz illik s nem is elhízott mint valami polgárcsemete ; szemem tüzes bogárszem s nincs olyan férfi, a kivel ne tudnék farkasszemet nézni. Egyet kivéve. Ah, ha Nádasy Gyula rám néz azzal a kékesszürke szellemes szemével, pikántan csiptetve egyikhez a monoklit s hosszan, hosszan simogat tekintetével, mintha mondaná ; „Nos szép Elizke, mit gondol: olyan rettenetes állapot lenne az, ha magácska nőül menne egy huszonötéves huszárfőhadnagynak éppen én volnék ? (w . . . ah, ilyenkor érzem, hogy hevesen dobogó szivemből vér szökik arcomba, . . . nem birom kiállani tekintetét, . . . lesütöm szememet s szeretnék sirni, a miért olyan gyönge, olyan gyáva vagyok vele szemben s elárulom, hogy — szeretem. Asszony szeretnék lenni! Asszony 1 Ah, ha asszony volnék, bizonyára nyugodtabb, bátrabb lennék vele szemben. De igy ? Hegyis kivánhatják, hogy egy tapasztalatlan, — bár köztük mondva — csöppet sem os-
