Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-18 / 33. szám

V A C 1 H[RLAF

3

Ennélfogva a nagyméltóságú magyar királyi pénzügyi ministerium folyó évi június hó 24-én kelt és a pénzügyi közlöny folyó évi 17-iki számában megjelent 46266. sz. körrendeleté folytán figyelmeztetnek a községi elöljáróságok és városi adóhivatalok, hogy a közadóknak vagy azok módjára behajtandó kincstári és egyébb köztartozásoknak 1895. évi június hó 30-áig esedékessé vált, de ugyanazon napig be nem fizetett részletei után ugyanazon napig 6°/0 kamat, 1895. évi július hó 1-től fogva pedig úgy az addig lejárt mint az azután esedékessé váló részletek után már csak 5°/0 kamat jár. I

Ha tehát valamely köztartozás például 1895. évi ápril hó 1-én vált esedékessé és az csak június hó letelte után fizettetik be, az 1895. évi július hó 1-ső napján megelőző időre 6°/o július hó 1-ével kezdődő későbbi időre már csak 5°/o kamat, a július 1-én vagy később esedékes tartozás után pedig már mindig 5°/0 kamat lesz számitandó.

Egyebekben a késedelmi kamatok kiszámítására vonatkozólag érvényben lévő szabályok érintetlenül maradnak, különösen érintetlenül marad a vasútis gözhajóz.szállítás használatának megadóztatásáról szóló 1875. XX. t.-c. 9. §-ában megállapított 8°/0 kam. is.

Miután pedig tapasztaltatok, legtöbb helyen a késedelmi kamatok vagy épen nem, vagy igen hiányosan számíttatnak s ezúttal is figyelmezteti a királyi pénzügyigazgatóság a községi elöljáróságot (városi adóhivatalt), hogy a késedelmi kamatok számításánál szigorúan tartsák szem előtt a fennálló törvényeket és utasításokat, mert a kincstárnak e részben okozott kár megtérítésében az illető mulasztó községi (városi) közeg fog elmarasztaltatni. — Budapest, 1895. évi július hó 6-án. Bárczy.

CSARNOK»

Nemzetiség a lírában.

i.

A „Deutsche Rundschau“ egyik utóbbi számában Hermann Grimm megemlékszik legnagyobb lírikusunkról, Petőfiről is. Csak

akkor a fokra, mikor egy tompa bőgéssel alá rohant a 30 öles falról a medve.

Hozd a lámpást hamar! kiáltot Lulu a privadinerjének, majd én a tőrt viszem s diadalom ittasan rohant le a göröngyös serpentinákon.

Ott lenn aztán a sáncárok lapulevelei, meg csalánybokrai KÜzt feküdt a medve.

Amint Lulu rá világított a lámpással meglátta, hogy mozog, kirántotta a tőrt s letérdelt, hogy megadja neki a kegyelem döfést.

Aztán felorditott mint akit szíven találnak. Amint a medvéhez nyúlt, annak hasán szét nyílt a bőre s altta egy közös hadseregbeli tiszti uniformis látszott.

Hirtelen kibontották a medve bőrt és Kartách őrnagyot találták benne. Egy golyó az agyát hordta szét, másik a szivét.

A városbeliek aztán az első rémületből felocsúdva találgatták, hogy a katonai bátorságát akarta-e kipróbálni, vagy csak Luluét.

De tény az, hogy a ki a veszélyt keresi, előbb-utóbb nyakát szegi.

— Vége. —

úgy mellékesen említi, de amit mond, az mindezek dacára igen fontos. „Homérban, Shakspereben, Geotheben, Petőfiben és Mistralban nem látok egyebet, mint u^-yan annak a nagy költői szellemnek megjelenéseit különböző alakban.“ Ez a mondat, mog az a pár sor, a melyet Petőfi méltatásának szentel, nagy örömmel töltött el.

Volt ebben az örömben némi része a hiúságnak is. íme a német tudományosság egyik legnagyobb képviselője megérti és átérzi a mi legnagyobb lírikusunkat és amit megért, amit átérez, azt a Deutsche I Rundschauban közzé teszi, igy az egész német világgal megismerteti.

A lelki jólérzésem azonban mélyebb okra vezethető vissza. Herrmann Grimm soraiban én nemcsak a külföld megérdemelt elismerését látom, hanem egy nagy változásnak az előjelét.

Annak a nagy szakadásnak, mely mai irodalmunkat a múlttól elválasztja, az orvoslását sejtem, mikor a Rundschau sárga füzetét forgatom. Csak egy pár hang emelkedjék a külföldön rólunk, csak egypár- szor hallják íróink a Lajtán túlról, hogy milyen kincsünk van régebbi irodalmunkban, máris visszafordulnak a múlthoz : a folytonos kapcsolat, melynek a művészet és költészet minden ágában meg kell lennie, újra föl fog- éledni, kiemeli líránkat abból az állapotból, amelyben most van és fölemeli oda, a hol lennie kellene.

Mert a történeti folytonosságot sehol sem szabad megszakítani és legkevésbbé a lírában. Hiszen azok a források( amelyből a lírikus merit, a szerelem, családi élet, vallás, hazafiság, az utolsót kivéve, ha vál- toznah is megjelenésükben, lényegükben mindig ugyanazok maradnak és oly nemzetnél. melynek már négy százados a lírai költészete, annak a négy századnak eredményeit megvetni, lábbal taposni büntetlenül nem szabad. Olyan uj fejlődés a lírában, melynek alapja nem a múltban lenne, nincsen, ha tehát elvesztik szem elől az alapot, a fejlődés is helytelen, erőszakolt lesz.

Tehát vissza a múltra 1

Ennek a visszatérésnek az előjelét látom a fönt idézett mondatban, ezért fogódott el örömtől a lelkem.

Nem azt értem ezen a visszatérésen, hogy költőink úgy énekeljenek a szerelemről, úgy fogják föl a vallást, mint ezelőtt két- három századdal, még azt sem, hogy Petőfi szemével nézzék a világot, az ő leikével érezzék a külvilág benyomásait, hanem hogy folytassák a költést ott, ahol megszakadt a fejlődés.

A fejlődés pedig megszakad akkor, midőn az egyetemesség kiveszett a lírából, Ha ma a lira körül vizsgálódunk, mindenütt az egyéniség tultengését tapasztaljuk. Igaz, hogy erős egyéniség nélkül nincsen lira, hogy éppen az egyéniség ereje az, ami jellemzővé teszi a költeményt, de általános érdekűvé, maradandóvá csak akkor lesz. ha ezt az egyénit be tudja vonni az egyetemesség mázával, ha a jellemzőt általánossá is tudja emelni.

Ennek az egyetemességnek hiánya az, amit oly sajnosán érzünk. Innen van ha egy versben a költő a maga érzéseit általánosítani tudja, egész rajongással emlegetik. Ott van Szabolcskának a Grand Caffé- ban cimü verse. Amit ő érzett, azt úgy tudja kifejezni, hogy minden magyar lelkében fölébresztette a hasonló érzéseket; magáról

énekel, de mindnyájunkhoz szól: ebben van nagy hatása.

És mikor a berlini egyetem tudós tanára azt mondja, Petőfi a legnemzetibb költő, ebben utat mutat költőinknek a további fejlődésre. Tanuljanak a régiektől nemzeti érzést, mert ez a nemzeti érzés — legalább nálunk — általános érdekűvé teszi a nagy tehetségek müveit.

És megtanulhatja1^ Petőfitől azt is, amit ö XIX. század költőinek ajánl :

Ne fogjon senki könnyelműen

A. hurok pengetéseihez

Nagy munkát vállal az magára,

Ki most kezébe lantot vesz.

Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed :

Nincs rád szüksége a világnak,

S azért a szent fát félre tedd.

Dr. Császár Elemér.

Helyi és vidéki hírek.

— Heti és történelmi naptár.

Augusztus 18-án, vasárnap. Ilona. 1848-ban e napon két hazaáruló oláh agitátort elfogtak. Tárásnál. Fehértemplomnál és a sz. tamási sáncoknál aprób csatározások folytak. 1849-ben e napon volt a B -hunyadi ütközet. — Augusztus 19-én, hétfő, Lajos püspök. 1848-ban győzelem Fehértemplomnál. 1849-ben e napon veit a karansebesi fegyverletétel. — Augusztus 20-án, kedd. sz. István király. 1848-ban e napon történt meg a magyarországi és osztrák ezredek kiscerélése. 1849-ben az osztrákok követet küldöttékk klapkához Komáromba, hogy a várat adja fel. — Augusztus 21-én, szerda, Bernát apát. 1848-ban Percei az árulás vádját emelte a vezérség ellen. 1849-ben Vécsey a fegyvert lerakta B. Jenőnél. — Augusztus 22-én, csütörtök, Alfonsz. — Augusztus 23-án, péntek. Zakariás. 1848-ban e napon a szerbek Ujmoldvát elfoglalták. 1849-ben ütközet Mehadtánál. — .Augusztus 24-én, szombat Bertalan. 1848-ban a képviselöház e napon a haza védelmére 61 millió kölcsönt szavas meg. 1849-ben Vogt- ner ezredes elhagyja Magyarországot. — Megjegyzendő kedden teljes holdfogyta lesz, szombaton pedig a kánikulának vége, a melyben már különben is egy hét óta állandóan didergőnk.

— TIagyaror szág patrónája. Nagy - boldogasszony napját városunk népe ritka hazafiui kegyelettel ünnepelte megi A megyés püspök e napon személyesen pontifikáit a nagytemplomban.

— Itókuszi fogadalmi ünnep. A rókuszi fogadalmi ünnepet a rósz és kellemetlen idő dacára épületes buzgósággal tartották meg az idén. Az ipartestületek zászlók alatt vonultak ki. A sz. menetet Motesicky kis prépost vezette.

— TI ária udvar gazdát cserél. Edvi Illés Gyula ki mária-udvari gazdaságot oly nagy buzgalommal vezette ezen birtokot Lucenbacher Jenőnek 302 ezer forintért eladta. A birtokátadás, mint értesültünk f. hó 15-én már meg is történt.

— Az anyakönyvvezetők díjazása. Vác város anyakönyvvezetőül főxspáni előterjesztésre Gajáry Géza, mint anyakönyv- vezetö1 Dr. Zechmeister János, mint helyettes lettek kinevezve; még pedig az anyaköny vvezetö 100 frt. az anyakönyvvezető helyettes 50 frt tiszteletdijjal.

— A városi fogyasztási adók bérlete A kincstár képviselője múlt hétfőn jelent meg Vácon, hogy a fogyasztási adók bérletét 1896 évtől kezdve eszközölje. Az