Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-11 / 32. szám
VÁCI HÍRLAP 3 esemény gyárat nem rak e cifra falakból valaha. E templomon túl kis járatra van a vám hol szemes fináncok vigyáznak arra, hogy meg ne csonkittassék az állam és a város jövedelme. Addig csak csendes az utca, de azon túl rendkivül zajos. Nyomban a vámvonalon túl korcsma-korcsma mellett, mind egyik ragyogóan kivilágítva mert az olasz nem szereti a hemályos, komor hangulatá söntést. Az utcán meg jobbra-balra kofasátrak megrakva minden jóval, a mit csak egy trasteverei gyomor megkivánhat. Minden olcsó itt, mert túl van a vámvonalon. Idejön a Trastevere minden szegénye, elkölteni frugális vacsoráját. Háaom- négy soldóból jóllakik egy egész család, s még mbsnapra is hagyhat. Minden kofasátorban három-négy olajmécs, a régi római mécsesek egyenes ivadéka, molynek füstös lángját el-elkapja az esti szél. Minden primitív, minden más forma itt, mint nálunk. Ilyenek lehettek a régi etruszk kofatelepek Rómában ; s ki tudja, hogy hány kofának az ereiben kering még etruszk vér. Mert hajdan ez a nép látta el a római hetivásárok szükségletét, esetlen hajóikkal leereszkedve a Tiberisen Veji felől, s ez a nép adta a Transtiberis lakosságának zömét. A sok mécses kormos füstje, s az utcai por oly ködfátyolba burkolja az utcát, hogy a sárgás-vörös párázaton keresztül csak elmosódva veketők ki a sürgő-forgó alakok. Rongyos, elszánt tekintetű egyedek, a kiknek a keze minden percben kész a zsebbe nyúlni a bicsakért. Nincs az a nap, hogy egy-egy heves véleménycserét ne késeléssel döntenénk el ebben az utcarészben vagy ne késszurás kiséretében kérné számon a szerető a vetélytárstól azt, hogy miért mert az ö Gianninájának mélyebben nézni a szemébe. E kofatelepen túl már igazán pátriárkális állapotok uralkodnak ; olyanok, milyenektől a Rómát futólagosán ismerő idegennek sejtelme sincs. Ember, asszony, gyermek kinn pletykázik a ház előtt vagy éppen az utca közepén, a szalmával s egyéb szeméttel tele ut közepén. Békében üldögélhetnek mert kocsi erre nem jár, a szerelmi kalandokra induló macskák, a szabadon csatangoló szamarak és öszvérek, melyek az éjszaki legelőről benéztek egy percre, s a röfögő disznók pedig nem bántják őket. A söpredéknak söpredéke lakik e pár végső házban, a kinek nincs se istene, se lelkiismerete, a ki úgy él, mint az állat, a szemétdombról keresgélvén össze magának élelmét, rothadt krumplit, fonnyadt finocc- hit, redves tököt, mit a kofák eldobálnak. Itt lebzsel este tízig. Azután elmegy aludni. Hogy hová, azt maga a rendőrség sem tudja. Ez a rész Rómának ultima thuléja. Ezen tül már csak lakatlan, gazdátlan téglagyárak vannak, hepehupás terepen, elhagyott mezőn. Itt végződik a Vatikán épülete, a mely a Szent Pétertől idáig nyúlik s itt kezdődik a pápa földterülete, a vatikáni kert, a melyet tiz öles komor fal vesz körül. A falak tövében gongosan ápolt kocsiút kanyarodik, a melyen ilyenkor nem jár senki. Kivéve azt a két tucat karabinierit, a kik párosával szemleutra indulnak, egyik őrháztól a másikig s ugyancsak tzemögyre veszik azt a magános vándort, a ki a késő esti órákban erre csatangol. — Vége. — Helyi és vidéki hírek. — Heti és történelmi naptár. Augusztus 19-én, vasárnap, Tiberius 1849- ben Grörgei diktátorrá lesz, Kossuth e napon Aradot elhagyja. — Augusztus 12-én, hétfő, Klára 1849-ben Stein tábornok vereséget szenved Szebennél. — Augusztus 13-án, kedd. Ipoly. 1848-ban megverik a szerbeket Verbásznál; 1849-ben Görgei Jó és büszke, gondolta Lóra meghatottam Mikor a lépcső házba ért az őrnagy éppen akkor nyitott a szobájából ki a folyosóra. Corpó, di baccó. kisasszony, nos — nos, — pattogatta bajuszát rangatva. Lóra oda futott hozzá és rá borult zokogva a vállára. Ne itt az arcom papa verd össze, megér- demlem. Úgy is tudom, hogy nincs pardon, nem bánom ha apácának küldesz is, csak azt a szegény gyereket ne bántsd, eleget mondta, hogy ne tegyem, de valami — izé, valami van a vérembe, nem tehetek róla. Az őrnagy megölelte a leányát, aztán elkezdett kiabálni. Megöltök, tönkretesztek, kötélre való bolondok, — mars a szobájába kisasszony. — nekem ki ne mozduljon holnapig corpo di baccó, privátdinneremmel preteráltatnám ha tiszta lenne — corpó di baccó, megöltök tönkretesztek. Aztán mikor lecsörömszölt a tiszti pavilon lépcsőjén azt morogta a bajuszát rángatva. Igazán van ! valami annak leánynak a vérében de maga sem tehet róla tőlem örökölte. Még aznap délre meghivta Oroszkay Lulut egy kis feketére, de elébb jól össze szidta és három napi szoba fogsággal ijesztgette. Lóra sohase tetszett még Lulu előtt olyan szépnek mint aznap délbe. Egy fehér kivágott nyakú fehér batiszt ruha volt rajta. A mellén egy csomó fehér borostyán virág, a nyakán tizenkét sor antik gyöngy egy druzcsattal leszoritva. A fülébe is hosszú holdfényes fehér gyöngyök hinbálództak. Úgy nézett ki mint egy cararai márványból faragott terpsihóne. S mikor a nagy hintaszékbe hintálódzott, közbe erősen cigarettázva, Lulu ötvenszer is elmondta neki. Lóra, maga úgy néz ki ma, mint egy muszka princessin. Olyan fehér, olyan büszke, csak ne lenne olyan hideg is. Amire aztán a lány megjegyezte komoly édes arccal, mintha valami status titkot súgna : Bizony nagy bolond maga Lulu. Lórának egy cousinja is volt ott az nap délben. Valami fiatal bánáti krőzus igen feketére sült arccal és képtelen nagyszájjal.. A legfurcsább vadász kalandokkal mulattatta a kompániát! Lóra nagy naivul megbámulta s mindég oda fordult Oroszkyhoz ! Jé Lulu ! hallotta ugy-e maga nem merné — jé ! Már mint én? indignálódott Lulu a bajusza helyét sodorgatva ! Ugyan hogy ne, de itt mire vadászszak van is itt medve ! (Folyt, köv.) diktátor lerakja a fegyvert az oroszok előtt Világosnál. — Augusztus 14-én, szerda, Özséb napja. 1848 ban V. Ferdinand vissza- verri a kormányzást; 1849-ben e napon felrobbantották Dévát Erdély ben.— Augusz- tás 15-én, csütörtök, Nagy boldog asszony napja. 1848-ban Ferdinand leiratot intéz a magyar országgyűléshez; 1849-ben ütközet Lúgosnál. — Augusztus 16-án, péntek sz. Rókusz napja Vác fogadalmi ünnepe ünnepélyes egyházi járdalattal a Rókusz kápolnához, istentisztelettel és sz. beszéddel. 1849-ben ezen a napon a déli hadsereg végkép feloszlott. — Augusztus 17-én, szombat 1849-ben e napon az aradi vár feladja magát Kossuth Lajos Magyarországot el- hagyja, melyet többé soha viszont nem látott. — Megjegyzendő e héten, kedden a hold utolsó negyedébe lép. — 1‘errcjiié táncvizsgája. Nagyon régi história az, hogy Perreyné asszony a legügyesebb tánctanitók egyike az országban. Akár hogy is vesszük a dolgot, még a legellentétesebb állásponton is be kell vallani, hogy a tanmenete ritkítja párját, tananyagát gyorsan és szabatosan tulajdonává teszi tanítványainak. Ebben találjuk kézenfekvő magyarázatát, hogy a váci társadalmat is a maga elszigetelt ridegségéből egész a maga részére képes volt elhódítani, úgy, hogy az ő táncpróbái társadalmunkra nézve már elsőrendű jelentőséggel bírnak, és azokon szívélyesebb és bensőbb légyottot adnak a társadalmi családok egymásnak, mint bármily más mulatságokon, úgy,hogy összeolvadás szempontjából egyéb társadalmi összejöveteleink messze megette maradnak az ő kedélyes táncpróbáinak. E szempontnál fogva is elismeréssel kell kiemelnünk Perreyné működését habár bajaink gyökeresebbek, mintsem arra nézve teljes gyógyítóit kölcsönözhetnének. Ez a körülmény azonban nem von le semmit Perreyné érdemeiből. Egyebbekben tanítványai csinnal, elegantiával, helyes Ízléssel és szabatossággal lejtettek nemcsak a társas táncokat, hanem a legbonyolultabb mü- darabokat is. melynek kifejlései oly precízek voltak, hogy a közönséget ismételten tapsra ragadták. A nagyszámú közönség körében ott láttuk özv. Benkár Dénesnét, Bencze György özvegyét leányával, Gajáry Gézánét, Dr. Freysinger Lajosnét leányával, Krakker Kálmánnét családjával, Dr. Kiss Józsefnét leánykájával, Iványos Kálmánnét családjával, Dr. Lencsó Ferencnét családjával, Nikititcs Sándornét családjával, Int- zédy Sománét családjával, Meiszner Ru- dolfnét családjával, Rády Jánosnét családjával, Ullrich Károlynét, Urbanovics Nán- dornét családjával, Ursziny Arnoldnét, Vida Vilmosnét családjával, Meiszner Nándor özvegyét családjával, Velzer Kálmánnét családjával, Özvegy Niki Ödönnét nevelt leányával, Farnady Józsefnét családjával, és többeket, kiknek nevei emlékezetünk lapjaiba be nem vésődtek. — Havi péuziárvizNgftliitok a vá- roüliáxfm. A julius havi pénztárvizsgálatok, melyek gazdag pénztári leleteket találtak, múlt hó 3Lén lettek megtartva. A vizsgálati eredményekről a polgármester a legközelebbi közgyűlésen számol be. — Szünet a községi bíráskodásban. Dr. Zechmeister János barátunk, ki oly odaadó hévvel vezeti a községi bíráskodást, a napokban szabadságát kivevén, torokbajának alapos gyógyítására Gleichen! bergbe utazott. Távolléte alatt sem pana