Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
2 VAGI HIRLA P Csoda-e tehát ha köl 1 séges uzsonnáknak, hivalkodó öltözködéseknek, nagy lábon való élésnek hire bele-bele nyilai a főpásztor atyai szivébe. Az árral úszik itt mindenki. Szólni senki sem mer, csak nyög, mint a láncra kötött szegény ördög. A jó példa, mit a püspök puritán életmódja szolgáltat hatást nem fejt ki. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a püspök úrnak intő szavát éppen a polgári iskolák keretében felemelni. A nagvzók hagy pusztuljanak. De azok, ki pojgári nevelést akarnak adni gyermekeiknek éppen az iskola falai között hallják meg a polgárságot fentartó- igazságokat. Majolika edények, tűfestések, drága csipkék, műrajzolások, selyemben hivalkodó asztalfutók, cserép és üvegmázolások, drága virágcsokrokkal elárasztott vizsgatermek, aranykolierek, a fenhé- jáznak több mindenféle tünetei ki kívánkoznak a polgári iskolák keretéből. Azoknak ott nincs helyük. A polgári iskoláknak anyákat kell nevelni, nem Pestet hajkászó luxushölgyeket. A magyar házi tűzhely anyákat keres. Kik a férj fehérneműit megtatarozzák, leszakadozott gombjait felerősítik, öltönye fesléseit bevárják, szakadó harisnyáit be- stopolják, filléreit a cseperedő nemzedékeknek megtakarítják. Ennek a tűzhelynek nincs szüksége majolikára, melynek minden vonása merő kontárság, nincs szüksége tüfestészetre, melyre a polgári munka, háztartás és gyermek nevelés időt úgy sem enged, melynek költségeit az apák vajmi akarta elhinni, hogy valóban Karcaghyék az érkezettek. Határtalan volt a szives látásban, az öröm ott ütött tanyát jóságos arcán. Vigan teltek a napok egymásután. Erika nem győzött eltelni a puszta látásával, egésznap künn bolyongott a pusztán hol itt, hol amott lehetett látni nagyszélü szalmakalapját., fehér ruháját, Karcaghy vissza vágyott a fővárosba, neki a pár nap elég volt, hogy elteljék a szives vendég látás, s a puszta szépségével. Erikát magokkal akarták vinni, de oly szivrehatólag kérte, hagyják itt őt, s kénytelenek voltak ismét engedni a kis zsarnoknak. A mint bátyja távozzék, egyszerre vége volt az ő széles jó kedvének, elmélázott órákig egy helyen. Eszébe jutott a múlt, s elfogta szivét a keserűség. Kovácsék elvoltak foglalva teendőikkel, s midőn találkoztak vele Erika elüttök mindég jó kedvű volt. Az uraság nevét, úgy látszik szándékkal kerülték mindnyájan emliteni. Egy napon Kovácsné a vásárba ment vásárra, a tisz- tartó sem jött ebédre haza a tanyáról, igen el volt foglalva a csépléssel. Erika maga maradt othon. Jött-ment intézkedett a cselédséggel, délig csak elmúlt a nap valahogy, pélután nem tudta, mivel ölje agyon az időt. Kiment a káz mögötti kertbe, letört egy tányérrózsát, felült a kert alacsony kőfal kerítésére. Gondtalanul csipkédé, gyakran a zálogházak igénybevételével izzadják ki. Nem eped az üvegfestészet után, boldog ha jól mosott fehérruhákat élvezhet. Nem keres színes asztal futókat, csak becsületes, tiszta joizü kenyeret és kozmában éleleket ! Nem vágyakozik kivarott selymekre és bársonyokra, inkább csak a zálogcédulákból akar kibontakozni, melyek azok nyomában járnak. A püspök úr leplezetlenül, nyers igazsággal szemébe mondta a polgári iskola vezetőjének és tanulóinak, hogy az a nevelési rendszer, mely a maga megnyilatkozását ilyen női kézimunkákban bírja az elégedetlenséget szítja a társadalom. Az veti el az anarkia sárkány fogait. Az ősök viselkedéseit állította a szere- tetre méltó nővérek elé utánzandó például. Kik szerény mécsesek mellett, frugális asztaloknál élték le gondtalan megelégedésben tőkegyűjtő életüket. Ma a mi vagyontalan polgári sarjadé- kunk selyem és bársony fogyasztásban versenyre kel a külföld nagy tőkéseinek gyermekeivel. Ennek a ferde veszedelmes irányzatnak sárkányfogait a polgári iskolák nevelése volna és van hivatva kitörni, nem pedig annak tápot szolgáltatni!! Arról a hatásról nem a mi dolgunk beszámolni, melyet a püspöki szavak polgári népiskola tan- és vezető erőiben keltettek. De igenis kötelességünk azon hála érzetről beszámolni, mely azon Szülők kebeléből tört elő, ma már hála Istennek vissza fojthatlanul, kiknek keservesen esik egész éven keresztül hervadó virágmint a margaretta virág szirmait, a rózsa leveleit s fél hangon ismétlő, szeret nem szeret, s midőn a virág szirma a szeret szónál elfogyott, össze csapta kis kezét, tapsolt s örömteljesen szeretett, s ismétlé szeret, szeret. — A végtelenségig örökké hangzik egy mély hang mögötte. Ijetten hátra fordult s csaknem leesett a falról, két erős kar felfogta, s csókkal zárta le kis száját. Most Erika sem vette zokon az ölelést, nem úgy mint szón a végzetes szánkázáson. — Erika kis vad virágom, Erikám, szól Marossy gróf még mindég karjaiban tartva őt, mintha tartaná, hogy valami láthatlan szellem ismét elszakitja tőle! — Engedjen kérem, szól a lányka pirulva s kibontakozni akar — Nem addig, mig meg nem mondja kinek szerelme teszi oly boldoggá? A lányka nem felel, szive túl telt, nem tud hangot adni, de a gróf újból sürgető. — Hiába néz reám, nekem e tekintet nem elég. Nevét is akarom tudni, hallani ez édes ajkakról. Ha az én büszke lelkem megtört, úgy annak a vasakaratnak is meg kell szelídülni, annak a bilincsnek is fet kell pattannia, mely azt a büszke lelkel eddig fogva tartá. Újból hosszú csókot nyom arra a kis édes szájra, azután gyönyörtől ittasulva kérdé : Nos neve? csokrokra, fakuló selymekre, rosszul festett majolikákra és egyéb drága, de alapjába értéktelen és fogyatékosán kivitt luxus dolgokra verejtékezni. A püspök úr nem habozott szekerce- csapását a lappangva pusztító baj gyökerére irányozni. Igaz, hogy sokan felsziszszentek a püspök szavaira, de ő nyugodtan mondhatja : Vajon ha igazat mondok nektek azért ellenséglek vagvok-e ? Mi köszönetét mondunk jótékony kezdeményezésért. A jó tanács lelke vezérelje tovább is a törött nyomokon. A társadalom pedig szívja fel a jó tanács igéit, mert az elevenítő élet szólal meg azokban. Polgári népiskola pedig tanítsa meg mindenekelőtt gyermekeinket a takarékos házi munkákra. A posta kézbesítés egy fontos akadálya. A postai-tarifában intézkedés van ugyan téve az iránt, hogy különösen a nagyobb szóló postaküldeményeken a címzett lakása, a kerület, utca, házszám stb. kijárásával pontosan megjelöltessék. Ezen gyakorlati utasítást azonbau a közönség oly kevéssé veszi figyelembe, hogy ezer és ezer levél érkezik Budapestre és més nagyobb városokba, melyeken a címzett lakása hiányzik. Ennek azután az a követketménye. hogy a levelek tekinrélyes része vagy hosszas kérdezősködés után elkésve és sokszor Illetéktelen egyénnek kézbesittetik, vagy egyá- talában nem is kézbesíthető. Különösen előfordul ez rendes körülmények közt is olyan esetekben midőn betegség-, fegyver— Pista szól a lányka pirulva rejti arcát arra a hatalmas büszke mellre. — Édes kis menyasszonyom, szól a gróf, kezét mely karján nyugodott, tartva lassan vezeté a kert utain. — Hogy tudta meg, hogy én itt vagyok? kérdé Erika Én, hogy tudtam? Ön persze ezt képzelé, én Afrikában, vadászom a sivatag puszta királyát az oroszlánt ? És itthon elhagyom mit nekem, az ég s föld adhat a legnagyobb kincset a legdrágább zsákmányt, magát édesem. Erika csodálkozva kérdé, hogy akkor hol volt ennyi ideig? Mindenütt, a mesebeli király leány, ott a hol az én tündérem megjelent habár ön által látatlanul. Csakhogy úgy éltem mint a rab. anyám mellett neki bevallottam mindent. O ritkán érintkezik a világgal, s igy nyugodt voltam rejtekhelyem fel nem fedezheté senki. Tudok mindent, folytalá hamisan tekintve reá azt is, hogy végrendeletileg rám hagyták. És most te kis jég'virág', te büszke lélek akarva nem akarva enyém vagy. — Áldó tt és szent annak neve előttem ki önre hagyott engem, ne háborgassuk emlékét másként, mint a legönzetlenebb szeretettel. Igazad van angyalom, de mond édes, ha ez a véletlen eset nem történik képes lettél volna neje lenni, az én emlékemmel szivedben ?
