Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
Kilencedik évfolyam. 27. szám. Vác, 1895. évi julius 7. Előfizetési árak: TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Egész évre ...........................6 fit — kr. Félévre......................................3 írt — kr. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS JÓZSE F. VÁC, Mária-Terézia-rakpart, Dr.Kiss- féle ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. IPeragit Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. trainquii 11a potestas, quae violenta HIRDETÉSEK j-a.tá,xi3rosa,rx eszfeözöltetiaelk:. Kéziratok vissza nem adatnak. nequit, A váci püspök és a váci tár- ^ sadalom. Midőn Angolország legbölcsebb történetírója, Macaulay a katholikus egyház fe- I lett irt tanulmányát befejezte, teve ezt > azon megjegyzéssel, hogy az ezen egyházban nyilatkozó erő és fegyelem a 1 fentartás oly hatalmas elemeit öleli ma- I gába, melyeket egyébb emberi intézményekben hasztalanul keresünk. Épp azért, mondja ő az angol intézményekre áttérve, midőn mindazon csodás fizikai és erkölcsi alkotások, melyeket az angol szellem a mai világ bámulatára létre hozott, majd egykoron összeomlanak, Londonból és egyéb alkotá- 'sainléból kő kövön nem marad: Róma akkoron is útnak lógja indítani a maga hitküldéreit, hogy a mint egykoron Ágoston és Patrik Rómából indulva kiszálltak a fehér partokon, hogy egy soha meg nem álmodott polgárisodasnak első alapköveit lerakják : úgy hintsék el emez újabb küldérek ismeretlen partokon és tájakon a kereszténységnek amaz elevenítő igéit, melyek egyedül képesek való polgárisodást létesíteni. Korántsem állnak rendelkezésünkre a tudásnak és tanulságoknak ama áttekinthet 1 e n készletei, melyek az elfogulatlan protestáns történelbuvárt eme megnyilatkozásra bírták, de minden időben és ponton tisztelettel szemléljük a katholikus egyház fenkölt lelkű férfiúit szeretettel és lelkesedéssel harcra szállani azon nyavalyák és sebek ellen, melyek a társadalomra vészthozók lehetnek. Az erkölcsi bajnokok e tiszteletreméltó csatár láncában foglalt nyilvánosan helyet a múlt vasárnapon Vác aggastyán püspöke is, ki majdnem 80 évvel vállain, mérsékelt és takarékos életmódja következtében a szellemi ruganyosság oly készletével rendelkezik, minőt manapság az eneervált fiatalságban hasztalanul keresnénk. Az öreg püspök úr tisztán látó szemei már évek óta könnybe lábadtán szemlélik, hogy az ő városának szerény vagyonú és fogyatékos keresetű polgárságának társadalmában a luxusnak, költekezésnek oly nyavalyái dúlnak, melyek hová tovább mindinkább végzetessé válnak. A bölcs püspök ritka gyakorlati érzekkel szokta megválogatni az alkalmat, melyekben a társadalmat pusztitó eme nyavalyák ellen síkra szokott szállni. Nevezetesen soha iparossal nem érint- kezhetik, hogy értésére ne adná, hogy takarékosság és munka nélkül zöld ágra nem vergődhetnek. Nyilvános harcát azonban az éretlen költekezés ellen azon porondon kezdette a hová az tartozott. A polgári nevelés terén. Á pöspök úr úgy látszik teljesen jól nem informálva mindarról ami a váci társadalomban történik.. Szegénységünket átértheti abból, hogy árváinknak 80 százaléka vagyontalan. A busz százaléknak pedig összes értéke nem több 74 ezer forintnál, holott olyan kisebb polgári városokban is, mint például Esztergom egy-egy árvának a számlakönyve is százezreket tüntet fel. Büszke lelkek. Irta : Szaákné Dörffy Ilona. VI. A lefolyt események óta ismét egy félév veszett a múlandóság tengerébe Erika tökéletes szép hajadonná fejlődött. Határozott jellemét még jobban megedzették a körülmények, most már nemcsak szive, de Ígérete is mit a haldoklónak tett, Marossy grófhoz kötték őt, azonban a grófról semmit nem tudott. Büszkesége még mindég nem engedte felőle kérdezősködni bárki előtt is. Pedig nem volt egy perc életében, hogy ne gondolt volna rá. Jó kedvű volt, mintha valami láthatlan szellem biztatta volna őtt, hogy még nincs veszve minden. De 18 évvel, hogy ne volna fiatal leánynak az élet remény dús, ha sötét mult van is a háttérbe. Ez a háttér vonzóbbá teszi a képet. Erika ismét megnyitá kis műtermét, s újból hozzáfogott a befejezetlen képhez. Mit oly féltve őrzött nem tájképet, hanem epy szép férfit ábrázolt. Hullámos gesztenye barna fürtök, görög szabású orr, kis szakái, bajusz, avval a felejthetlen zöld szemekkel. Az illető, kit ábrázolt, bizonynyára igen meg lett volna elégedve, ha látta volna magát ily élethűen megörökitve a vásznon. így nem a tanult művész hanem az festhet csak, kinek a szerelem volt alkotó mestere. Soká nézte, midőn levette róla a fátyolt, öröm, majd fájdalom tükröződék vissza szép szabású arcán, szemei megteltek könnyel, mélyen 1 felsóhajtott, s mintegy önmagát akarván biztatni szólt. Befejezem, azután magammal viszem ki a pusztára, ha máskép nem bírhatom, igy legyen az enyém, ettől meg nem foszthat senki, saját munkám el nem tulajdoníthatja más. Megmutatom Aurélnak ő nem csak szakértő, de oly nemes gondolkodású is, előtte nincs titkom, Ily gondolatok közt fejezé be képét. Még egyszer meg nézte, azután levette az állványról, kis szobájába vitte, s elzárta szekrényébe. Ezután iró asztalához ült s bátyjának— levelet irt, s kérte őt, vigyék ki a pusztára még mos.t igen szép lehet minden. A főváros oly unalmas, mindenki utazik, fürdőn vagy birtokán időzik. A levegő is oly tikkasztó itt. Szeretne egy kis friss, üde levegőt élvezni. Midőn a levelet a postára adá, nyugodtabb volt ismét. Karcaghyék- ' kai is közölte levele tartalmát, tanácsos mondá. hogy ő előre tudta, hogy ez be fog következni. — Miért nem mentetek valahová, az mind végetted van kis íruska. Rabod vaI gyünk mindnyájan, amit te akarsz kis zsarnok teljesül. Ugye úgy van Idám? kérdé nejéhez fordulva. — Igazad van némileg de ennek is te vagy oka kedves férjem. Hiába mondottam nem kell mindent rá hagyni, de pusztában hangzott el a szó. Erika mosolyogva hall- gatá, majd egy eszméje támadt. — Pusztáról beszél kedves néném. Nem jobb lenne, ha nem várnók be, mig onnan beküldenek, s mi lepnénk meg őket. A bácsi télen nem jő, mert hideg van, nyáron a munkát adja okul, pedig de álldott öreg úr, oly jő izü magyar ember. — Mondasz valamit Erika, veszi fel a szót a tanácsos úr, menjünk mi hozájuk, illő dolog, hogy mi látogassuk meg őket Erika határtalan örömet érzett e hir hallatára, csaknem oly örömmel készült, mint az első alkalommal. Csomagoltattak, s azután útnak indultak. A pusztán nem gondoltak ily nagy meglepetésre, az öreg tisz- tartó a tornácon állván, midőn kocsit pillantott meg felőjök közeledni, kezét szemei fölé emelve nézte, kik az érkezők ? alig'
