Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-26 / 21. szám
9 VAGI HÍRLAP korrektebb a közigazgatás, mig ellenkezőleg a közigazgatás elhanyagolása temérdek gyógyithatlan bajoknak válhatik kút- forrásává. Ezen hivatalos vizsgálatok vannak hivatva arra, hogy korrektivumát nyújtsák a közéletben nyilvánuló minden bajoknak, valamint a közigazgatási szervezkedés tormája végleges megállapításának, mely e íluktuáns állapotban a nagy polgári érdekek veszélyeztetése nélkül továbbra már nem maradhat. E szempontok mérlegelése mellett minden polgár csak örvendve vehet róla tudomást, valahányszor csak a főispán hivatalos vizsgálatok megejtése céljából városunkba érkezik. Ha pedig eme, a legalsóbb részletekbe mélyedő vizsgálatok sem a közigazgatás vezetésében, sem annak organikus kifejlésében kifogásolni valót nem találnak úgy ez a közvéleményben csak a megnyugtatás érzetét áraszthatja szét. A 1 kereskedelmi utazó ügynökök és a vigécek. Az elősorolt törvényszakaszok után lássuk mire kell az utazókkal szemben különösen ügyelni. Ai a üzletember, a kinek üzleti helyiségébe valamely Kereskedelmi utazó vagy áruügynök benyit, vessen legelőször is számot magával arra nézve, van-e szük- : sége az utazó vagy az ügynök által kinál- gatott portékára avagy nincs? S ha nincs, ne is álljon szóba az előtte a maga „kereskedőháza“ portékáját fütöl-fához eldicsérő utazóval, illetve ügynökkel, hanem kívánjon neki „jo napot“, s rázza le hamarosan a nyakáról. Mert, ha ezt nem teszi, úgy az ügynök dikciózása közben egyszer csak mégis úgy fogja találni üzletemberünk, hogy tán mégis jó lenne megrendelni a kinálgatott árukból ; hiszen hitelre kapja azokat; majd eladja nyereséggel őket s a fizetési határidőt betarthatni fogja, llykép aztán üzletemberünk oly árukat szerez be, a melyekre nincs okvetlenül szüksége, s a melyeket szokott üzleti forgalma mellett (eltekintve attól, hogy kétszerannyit, sőt esetleg többet is küldhetnek a portékából a nyakára, mintsem a mennyit megrendelt^ a miről alább lesz majd szó,) elárusítani nem lesz képes, s a fizetési határidőt se tarthatja be az eladó kereskedővel szemben a ki természetesen nem vár addig a vételárra, amig üzletemberünk az ügynök által rádisputált árumennyiséget eladni fogja, hanem beperli üzletemberünket a vételárért s nem ritkán nemcsak a nála eladatlanul heverő tőle vett árukat, de üzletemberünknek egyéb ingóságait is lefoglaltatja s eladatja. Szóval, üzletemberünk álljon ellen a csábításnak, s ne rendeljen meg hitelbe több árut, mint a mennyire okvetlenül szüksége van, s mint a mennyit előreláthatólag, bizonyos idő alatt el is adhat. Üzletemberünk azonban számot vetvén magával, úgy találja, hogy csakugyan elkerülhetetlen szüksége van az utazó vagy ügynök által kinálgatott árura. Ettől a perc- j tői fogva tehát mi most a teendője ? E'őször is, a megrendelésnek helyére nézve föltétlenül azt ajánljuk, hogy azt saját üzlethelyiségében tegye, a hol ő az ur a házban, és az ügynök csalogatására el ne menjen a korcsmába, hogy ott piti- zálgatás közben kössék meg az ügyletet Az a pár deci bor vagy pohár sör, a mely- lyel őt a szives vigéc megkinálja, nagyon drága ital lehet rá nézve s igen könnyen a torkára forrhat. Általában óva intünk minden üzletembert azoktól a vigécektől, a kik iparosokkal, kereskedőkkel poharazga- tás között akarnak geseftet csinálni, mert az ilyen vigécek rosszban sántikálnak. De nem elég egyedül az az elövigyázati rendszabály, hogy üzletembereink csakis a maguk lakásán, a maguk üzlethelyiségében álljanak szóba a vigécekkel, hanem föltétlenül ajánlatos az is, hogy a velük való értekezésnek, alkudozásnak egész folyama alatt s a megrendelés tételekor legallább egy tanú a megrendelő részéről jelen le- gyeo. Szőlői, gyermekei, házastársa, (kiskorú) tanonca, nem tanúskodhatván a bizonyító fél mellet, — az üzletben foglalafelülvizsgáltatnak okvetlenül serkentőleg kell hatnia, hogy saját szférájának tevékenységében minél mélyebbre hatni igyekezzék. Más oldalról pedig a vizsgálati kérdéseknek sokaságéi, melyek 388 számra terjednek, és a közigazgatás egész szervezetét felölelik, melyek a hivatalos helyiségek beosztásától és berendezésétől kezdve kiterjeszkednek az összes elnöki teendőkre, katonai, népfelkelési, mozgósítási előmunkálatok-, rokkantak nyilvántartása, a mozgósítottak családjainak segélyzésére, a védtörvény legfontosabb utasításaira, úgy az adó és egyébb közterhek kirovására, behajtására és beszedési módozataira, az árvaügy jogi és pénzügyi fázisaira, az árvák neveltetése a gondozására, a községi bíráskodás és pénzkezelés mivoltjára, az önkormányzati ügyekre, állat egészségügy és minden evvel kapcsolatos állatvásári és vágóhídi ügyekre, továbbá a közmunkákkal kapcsolatban a vizi és közlekedési ügyekre, a közgazdasági ügyek minden ágazatára, valamint a mezőgazdaság rendőri ügyeire, köz és tűzrendészetre nemkülönben a közegészségügyet érintő minden dolgokra, a cseléd, tolonc, szegény és iskolaügy nagy mezőire. E mindenre kiterjedő vizsgálatok utján a főispán az állami bel kormányzatnak mint egy eleven érző idegévé válik valamint a társadalmi életet a maga egészében felölelő közigazgatásnak. Általa rögzíti meg a belkormányzat a helyi köz- igazgatás ama tárgyilagos képét, látja az apparátus erejét és súlyát és az innen nyert értesítésekből kell meggyőződésnek megérlelődnie, hogy a nemzeti élet legfontosabb szervét a közigazgatás képezi. Mely ezerszerte fontosabb az igazságszolgáltatásnál, mely csak múló sebeket orvosol, azokat is annál ritkábban, minél Aztán halkan, csendesen elment a folyosókon keresztül a parkba. Megáll pillanatra a mohos kőpad előtt, s úgy tetszett mintha a kis familiáris mauzóleumból halk harangszót kapott volna a szél. V. Beköszöntött a piros pünkösd napja. A piros képű leányok piros pünkösdi rózsát tűztek a hajukba, kinyiltak erre a szent ünnepre ezek az üde egyszerű falusi virágok, szépen sorjába, piros posztóval vonták be a templom padokat is mind, erre jár a püspök bérmálni, minden minden piros szint ölt ezen a piros szép ünnepnapon, csak a Szentkereszthy kastély kápolnájában fekvő halott fehér, olyan fehér mint azok a sir felé hajuló fehér virágok miknek a gyökerén titkos féreg pusziit ott áll a díszes ravatala szines üveg kupola alatt. A kora reggeli napsugarak kandi kíváncsisággal szűkeitek át a sárga és halványkék táblákon, aztán meg merevedtek annak a bámulatosan kicsiny és sápad arcocskának a látásán, amelyik ott feküdt elhagyottan a piros szegfű és fehér liliom koszorúk közt. Csend volt és némaság, a hallottőrök eltávoztak s az ujjak még nem jöttek őket felváltani. Csak a viassz gyertyák lángjánál a sercegése hallik néha, s fen az orgonán bon- dul meg egy-egy hang mintha szellem kezek játszanának rajta. A közel és távolban senki. Azaz, hogy még is. A kijárat árkádjai alatt megmozdul egy sötét alak, halkan oda suhan a ravatalhoz, egy fiatal apáca az mély szomorúsággal veszi kezei közé a halott sárga viasz kezeit, aztán pillanatra leborul a ravatal előtt s mire újra felkel a szemei tele vannak könynyel, s csak annyi mondani valója van a másvilágra utazóhoz, tehát hiába minden te voltál a legerősebb köztünk. Aztán elsuhan mint egy phanton. Uj őrök váltják a régieket. A szent celestini zárda uj órája éppen most verte el az ötöt. Az osztályok ajtajai felpattannak s mint egy kaptár zsongó lakói szállnak ki belőle a fiatal lakók egy része nevetve tré- cselve, más része tanulva, zúgolódva, össze ölelkezve, majd egymás ellen intrignálva oszlik el a folyosókon, növendék szobákba kertbe és ebédlő terembe. Az ötödik osztály növendékei Anna nővérrel, az ő imádott fehér arcú apácájukkal lemennék a kertbe, lapdázni s mig ők kipirult arccal nevette tekintgetnek a szálló gömb után, addig a szent leány halkan helyet foglal a vadszölő folyta lugas egyik padján és javítgat növendékének a kézi munkáján. Olyan szomorú, olyan fehér, és olyan szelíd, hogy fáj a szive érte aki látja. Egyszer csak egy hosszas hajú szürke szemű kis lány halkan, igazi kígyó suhanás- sal ott terem mellette és egy össze csavart papirt ejt le mellette az asztalra. A Salamon Erzsi már megint újságot olvasott lihegi s azzal elrohan mint a villám, a játszó tömeg felé. A fiatal testvér szinte öntudatlanul kezdi csavargatni a nagy fővárosi lapot, szemei megakadnak a nagy ritkított betűkkel irt sorokon. Részvéttel értesülünk arról, a katasztrófáról, ami Baárfalvay és Szentbenedeki Baáry Anzalint, aranygyapjas rend lovagot,
