Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-20 / 3. szám

Kilencedik évfolyam.

__________________ 3. *ram.________ Vác, 1895. évi január 20.

Előfizetési árak :

Egész évre............................6 fit — kr.

Félévre

.......................................3 f'rt — kr.

Negyedévre ..... 1 frt 50 kr.

EGYES SZÁM ÁRA 12 KR.

TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI

Felelős szerkesztő és laptulajdonos

13 r. KISS JÓZSE F\

HETILAP, Szerkesztési iroda és kiadóhivatal:

VÁC. Illíria- Terézia-rakpart. Dr. Kissiéi e ház. I. emelet.

ide küldendők a lap szellemi vészét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek.

Nyilt-tér sora 30 kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el.

Megjelenik minden vasárnapon reggel.

Kapható a kiadóhivatalban.

HIRDETÉSEK

Í"Ltár.yosar. sszközöltetr.sk.

Kéziratok vissza nem adatnak.

Meragit tranquiills potestas, quae violenta nequit.

Állami közmunkák a váci Duna- ágban.

I.

Ezen folyamszakasz 38 kilométer hosz- szuságot foglal el. Kezdődik Nagy-Maros alatt és végződik a Szent-Endre sziget alsó sarkánál. Ami ezen Dunarész természetét illeti, tulszéles medencével bir, miért az általa felölelt viznek a mélysége felette csekély.

Elsőrendű hajózási akadályok forognak fenn. mindjárt a Dunaág kezdetén Verőce felett. Azután a gödi zátonyzat- ban és végül a Szent-Endre sziget alsó sarkánál szoktak nagy akadályok előfordulni. t

Ennek a folyamágnak szabályozását sürgősen a következő mozzanatok követelik.

A felsőbbi Dunavonalok 1895-dik évben rendezés alá kerülnek.

Ennélfogva a lefelé vonuló hordalékok szabályos mozgását, a közben rendezetlenül hagyott folyamrész megzavarná és rajta olyatén alakulások állanának be, melyek nemcsak az általános

a

# _A

m © A«

Földváry Mihály életéből.

A régi jó világ e nemes alakja, Pestvár- megye érdemekben gazdag alispánja, itt- hagyott bennünket. Barátai, tisztelőinek nagy serege koszorúk özönével boritotta be a koporsót, mely egy hosszú munkás élet porhüvelyét rejti magában.

Könyez a család, könyeznek barátai, ismerősei, a régi vármegya siratja utolsó alispánját. A könycseppekre visszaverődik fénye a múltnak s ezer meg ezer szinben előcsillannak kedves emlékei.

Mindenki tud valami kedveset, valami jellemzőt az elhunytra mondani. Mi is vissza térünk még egyszer múltúnk e nagy alakjának életére. Elmondunk róla néhány ártatlan dolgot, melyek azonban élénk világot vetnek jellemére, egyéniségére, kedélyére.

* *

*

Régóta betegeskedett s bár egészsége rohamosan hanyatlott, kötelességérzete a

vizfolyási viszonyokat rósszabbitanák, hanem a teljesen magára hagyott mederben, a folytonosan képződő sekélyek jégzajlást is akadályoznák. Amint ezt már most is szemmel láthatjuk, hogy a Fehér hajó, Nagysörház és a kikötő- hid alatti sekélyek a legkisebb zajlásnál azonnal jégszigeteket képeznek.

Ehhez csak igen kevés kell, hogy a legveszélyesebb természetű jégtorlódások álljanak elő, melyek Vác alantabb fekvő részeit fatális megsemmisítéssel fenyegetnék.

Követeli ezt továbbá a Szent-Endre sziget védelme, a mely eddig a mély partokon sehol nincs védve, azért mindéi'' kététkezó zatonyuiás és elíajulás keservesen fogná magát megbosszulni, még az esetben is, ha a szigeti érdekeltség árvédő töltések létesítésére fogna köteleztetni.

Ez indokokból kifolyólag az országos vizépitészeti hivatal 14 nagyobb építkezési tervet készített el ezen Dunaág rendezésére, melynek költségvetési előirányzata egy millió háromszáz hatvankét ezer hétszáz negyven öt forinttal van felvéve,

múlt év november második feléig lábon tartotta. Hivatalos teendőit maga elvégezte épp oly pontosan, mint az előtt s a közgyűlésekre is feljárt, mint egészséges korában.

Barátai aggódva eszlélték egészségének rohamos hanyatlását. A jóakaratu figyelmeztetéssel kérdék tőle? Aliért nem utazik el fürdőre? Az öreg úr felelete azonban mindig csak egy volt hogy :

— Mi történnék akkor a vármegyével ?

S talán épp a kötelességeknek lankadatlan buzgalommal való teljesítése siettette halálát. Betegségében felesége és gyermekei ápolták. Eszméletét az utolsó percig nem veszítette el. Orvosai a haláltusa perceiben injekciót adtak neki, a halálos beteg észrevette a fáradozást, s mire a bekövetkezendő halál biztos tudatával mondotta nekik :

— Ugyan minek e hiába való fáradozás?

És örökre behunyta szemeit.

# %

*

Szabad idejét tassikertjében vagy könyvtárában töltötte. Remekül gondozott kertje volt, ő maga ápolta virágait, gyümölcsfáit.

melynek munkamennyiségével, a részletes darabonkinti költségvetésével mind a 14 nagyobb munkálatnak érdemes megismerkednünk.

Annyival is inkább, mert annak előnyeit úgy városunk közönsége, mint az egyes polgárok maguk előnyére és javára okkal és móddal felhasználhatják.

Azért e tervezetek részletes feltüntetését jövő számunkban fogjuk adni.

A váci katholikus kör megnyitása.

A megnyitás délelőtt 10 órakor Veni Sancteval vette kezdetét, a melyen az uj kör tagjai testületileg megjelentek. Délben Csávolszky József kanonok házában ebéd volt az eddig érkezett vendégek tiszteletére.

Délután mozgalmas élet uralkodott a kath. kör helyiségeiben, a hol a tagok nagyszámban gyülekeztek és 5 óra után testületileg vonultak ki a vasúti pálya-udvarhoz hogy fogadják a budapesti kath. kör har- minctagu küldöttségét a melyet gr. Esterházy Aliklós Alóric elnök és Pintér Kálmán alelnök vezettek. Dr. Lenesé Ferenc tartott üdvözlő beszédet. Az üdvözlő beszédre, gróf. Esterházy Aliklós Alóric röviden válaszolt. Kijelentette, hogy mindenkor sziHa valaki meglátogatja örömmel mutogatja, kedvenceit s senkit nem bocsátott el magától a nélkül, hogy legalább egy virággal ne kedveskedett volna.

’’ *

A régi vármegye e jó emlékű alakja, szenvedélyespipás volt. Pipatermében különféle minőségű és nagyságú pipák légiója foglalt helyet. De trafikot soha nem szitt, e gyengéjét ismerték barátai, ismerősei s igyekeztek valami jó fajta szűz dohánynyal kedveskedni az öreg úrnak.

A szépnemnek nagy tisstelőie volt mindig. Csak nem régiben járt nála valami ügyes bajos dologban egy paraszt asszony kit annyira meghódított a jólelkü alispán kedélye, viselkedése, hogy távozáskor önkéntelen fölkiáltott;

— Milyen áldott ember! Ha a jegyző árunkkal igy lehetne beszélni ! ?

Szegény asszony azt hitte tán, hogy az alispán úrral nem is lehet beszélni, mikor otthon a jegyző ur szóba se állott vele.

Kedvelte a zenét, táncot. Ö maga nem játszott semmiféle hangszeren, de szívesen hallgatta a jó zenét, — különösen a régi