Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-20 / 3. szám

V A C I H 1R L A I

*

vesen jön katholikus hitsorsosai közé, különösén Gyy uj kath. kör alakulása alkalmából, mely mindig a kath. eszme egy-egy újabb diadalát jelenti.

Az ünnepi gyűlés.

A társaság ezután kocsikra ült s a Kúria szállóba hajtatott, a melynek nagytermében ünnepélyes aktusok mellett folyt le az uj kath. kör megnyitása. Jelen voltak Budapestről Gróf Esterhazy Aliklós Móric, dr. Gyürky Ödön, Pintér Kálmán, dr. Csillag Gyula egyetemi tanár, Hets Ödön ügyvéd, Tóth Péter igazgató, Peller Ágoston városi főtisztviselő, Vay Kálmán máv. felügyelő, dr. Világhy Nándor, dr. Sza- dovszky József ügyvéd, Fuchs Nándor Czenner Bajos szerkesztő, Piláthy Nándor, Clair Vilmos a Hazánk tudósitója, dr. Major Gyula városi főorvos, azonkivül megyei püspöki káptalan tagjai, a városi kath. polgárság számos tagja, az összes gimnáziumi tanárok, a kath. intézetek tanítói. Az összes megjelentek száma mintegy 300 főre tehető.

A nagyterem az ünnep alkalmából szépen fel volt díszítve. Az emelvény fölött a pápa és a király arcképe nemzeti szinü guirlandokkal volt övezve.

A váci püspök beszéde.

A gyűlést Schuster Konstantin váci püspök nyitotta meg e szavakkal: Dicsértessék a Jézus Krisztus! A főpap lelke mélyéből s egyszersmind főpásztori atyai szeretete egész' melegével üdvözölte az egybegyűlteket. Összegyűltünk — úgymond — hogy kath. vallásos érzületünknek ünnepélyes kifejezést adjunk. Üdvözli a budapesti anyaegylet és a székesfejér- vári testvérkor küldöttségét, mint a kik velük egy sorsot, egy hitelvet, egy szent meggyőződést követnek. Üdvözli különösen gróf Esterházy Miklós Móricot, a szent ügy bátor és rettenthetlen bajnokát.

A püspök felhivására ezután Csávolszky József apátkanonok ismertette beszédében a megalakult kath. kör céljait. Jézus és a Szent Szűz nevében nyitja meg a gyűlést. Egy-egy vidéki kath. kör alakulása — úgymond = hasonlit a lencse gócpontjához, mely gyűjt és gyűjt. A kath. kör célja a kath. önérzet fejlesztése és gyaramagyar hallgató nótákat. Idegent, különösen a németes faitát nem állhatta ki. Jó hallása, jó hangja volt.

— s a különféle érzelmek nyomása alatt nem egyszer fakadt dalra ajaka. Élete utolsó szakában is, Kossuth Lajos temetése alkalmával. könnyezve énekelt a temetőig a gyászmenettel.

Ifjú korában táncos volt, a hölgyek kedvence. Öregebb éveinek is rendesen eljárt a pestmegyei bálra. Nagy örömmel nézte az ifjúság ártatlan mulatságát, miközben többször mondogatta :

Én is táncolnék, csak ne öregedne oly hamar az ember! Bizony nem így volt hajdanában.

Mikor aztán elérkezett a szünóra, s a társaság a vacsorához ült, felállott az utolsó alispán . . . s felköszöntötte a bálanyákat meg a publikumot.

Ez évek hosszú során át igy ismétlődött.

társaságban meg kedélyes jó humora miatt, mindenütt kedvelték, itt is a múlt vala tárgya: a régi jó idők. Barátaival szemben bizalmas volt. Csak azt nem szepitása lesz. Jugurtha korában a római tanács megvásárolható s a meggyőződés vásári portéka volt. Annál mag'asztosabban emelkedett ki abban a korban mindenki, a kinek becsületes önérzete volt.

Ezután.

Csávolszky beszéde végén gróf Esterházy Miklós Móric emelkedett fel szólásra. Azután a jelen volt közönség mindvégig csendes figyelemmel és mindinkább fokozódó érdeklődéssel hallgatta meg fejtegetéseit a katholikusok feladatairól, a szent összetartás és országos szervezkedés szükségességéről s végül a néppárt jövő hivatásáról.

Örömmel jött — úgymond — a város falai közé, a kath. egyházban rokonok gyülekezetébe, hogy átadja a körnek a budapesti katholikus kör ödvözletét s biztosítsa testvéri jóindulatáról mindenha.

Nehéz időket, válságos napokat élünk. A küzdelem súlyos pillanataiban vissza kell térnünk a forráshoz, melyből mindig erőt és vigaszt merítettünk a küzdelemre, mióta a kath. eszme propagálásának szolgálatába állottunk. Mert nagy lelki erőre van szükségünk, hogy méltóan visszautasítsuk az ellenünk intézett különféle támadásokat és gyanúsításokat. Hosszú a harc, a melyet becsülettel s egyesült erővel megvívnunk kell ; azért mindenek fölött összetartásra és tömörülésre van szükségünk.

Ez az összetartás a törvényhozás egyik termében nyilatkozott meg először, a mikor bizalmatlanság szavaztatott az egyház- politika kezdeményezői ellen s fényes folytatást nyert utóbb, egészen a lőcsei diadalig bezárólag. Úgy tűnik föl a szónoknak, mintha azóta egy egész emberöltőt élt volna át azóta. De bizalommal néz a jövő elébe, mert szent meggyőződése, hogy az igazságnak diadalmaskodnia kell.

Az egyházpolitikára tér át ezután, a melynek tudvalevőleg első jelensége az elkeresztelési kérdés volt. Azóta a törvény- hozás mindkét házában csak úgy tombolt a háború a katholicizmus ellen. Majd átragadt ez a baj az egész országra. És csodálatos, ez a harc támogatókat, barátokat, szövetségeseket szerzett nekünk katholiku- soknak ott is, a hol azt soha még csak

rette, ha azt kérdék tőle, hogy hány éves. Hetvennégy éves kora dacára, tiz évvel ifjabbnak látszott, s talán innét az az ártatlan gyengeség, hogy öt-hat évvel szerette magát ifjabbnak mondani.

Egyszerű, keresetlen volt viselkedésében mint egész lényegében. Egyszerű fekete ruhát hordott, s máson is utálta az idétlen feltűnőt. A nyáron történt, hogy valamelyik ifjú tisztviselője fehér kamásliban állított be hozzá. Az öreg ur elégedetlenül végignézte az ifjút, majd igy szólott hozzá :

— Öcsém, vesd le a lábadról azt törölközőt. meg ne lássam többé rajtad.

S az ifjú engedelmeskedett, sohase burkolta lábát azóta abba a bizonyos fehér törülközőbe.

Sok ily apró, ártatlan dolgot lehetne elmondani az öreg ur életéből, a melyek fényes tanúságot tesznek szivjósága’ becsületes jelleme, ártatlan kedélye felől.

Sok más ártatlan dolgot mondanak el még a megboldogult ismerősei, tisztelői, a melyek szájról-szájra, utódról-utódra szállva sokáig megőrzendik a utolsó alispán emlékét.

remélni sem mertük. Ma már a kath. összetartás, a kath. áramlat olyan tényező, a melylyel ellenségeinknek komolyan kell számolniok. Reánk pedig azt a kötelessé- í get rója, hogy teljes erőnkkel, kath. meggyőződésünk minden rendelkezésre álló eszközével védekezzünk a támadások ellen. Nem annyira az egyházpolitikai törvény alkotóit, mint inkább azt az ellenséges irányzatot kell legyőznünk, mely a mai válságos helyzetet provokálta. Nagyon jól tudjuk, hogy az egyházpolitika keresztülvitele kikerülhetetlen, de ez nem jelenti egyszersmind azt is, hogy a küzdelmet ellene a jövőben adjuk fel. Sőt ellenkezőleg. Folytatni kell s folytatni akarjuk is az ellene megkezdett harcot az egész vonalon, hogy megakadályozhassuk keresztülvitelét. Ezt azonban csak úgy tehetjük, ha az az erős akarat és szervezkedési hajlam, mely eddig oly dicséretesen s annyi eredménynyel működött, a jövőben is ellenállhatatlan erővel magával ragadja az összes rokon elemeket az egész országban.

Biztató jelenség erre a mai nap, mely újabb megnyilatkozása a katholikus társadalmi szervezkedésnek. Katholikus társadalmat kell teremtenünk, mely a társadalom minden rétegét egyesítse magában. Nemcsak elméletileg, de gyakorlati irányban is érvényesíteni kell magunkat, akkor a siker el nem maradhat s minek a jövő. A lőcsei választásnak nem szabad egyedül maradnia. Országszerte szervezkednünk kell, hogy a választásban méltóan folytathassuk a megindított hadjáratot.

Programm kell, kath. propramm ! Eddig csak védekeztünk, eddig mindig csak gátat igyekeztünk vetni az u. n. liberális áramlatnak, mely minden jogainktól megfosztani akar bennünket ; de nem támadtunk soha. Vereséget is szenvedtünk, de csak pillanatokra. Vereségünk azonban teljes volna, ha az ellentállást feladnék. Fel tehát a harcra ! nem fogunk támadni ezután sem, nem követeljük a mások jogait, de viszont mi sem engedünk s kath. egyházunkat vissza kívánjuk helyezni azokba a jogokba, a melyeket eddig élvezett. Jól tudjuk mi, hogy minden fúziónál vagy koalíciónál elkerülhetetlen, hogy egyik vagy másik fél engedményeket ne tegyen, de mi nem tehetünk engedményeket Mi nem támadtunk, tehát engedelményeket sem tehetünk. Ez jogfeladás volna, a melyet ő a maga részéről nem fog megengedni soha.

A herceg-prímás világosan, félreérthetetlenül kifejtette annak idején a budapesti katholikus nagygyűlésen, hogy mit követelünk. Ez az ő programmja is. Ki meri tehát azt mondani, hogy állainfelforgatásra törekszünk, mikor a katholikus egyház ősi jogait reklamáljuk ? !

Egy másik feladatunk, hogy az országnak biztosítsuk azt a közjogi alapot, a melyből kiindulva, megnyugvással nézhetünk a jövő ezredév felé.

A helyzet válságos és döntő, ismétli a szónok, s rejtély előttünk a jövő. De tanuljunk s vegyünk példát a múltból, a mikor őseink a kereszt jelével harcolva, biztosították hazánknak a jövőt. Nekünk is igy, a kereset jelével kell harcolnunk s az eddigi elméleti működést föl kell cserélnünk a gyakorlati. A néppárt kiadta a jelszót. hogy szervezkedjünk. Országos párttá kell alakulnunk. Teljet erővel föl kell venni a harcot ellenségeink ellen. Es mi az a kapocs. mely az ország összes katholikusait