Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-21 / 16. szám

Kilencedik évfolyam.

_________________________16. mám._____________________ Vác, 1895 évi április 21.

Előfizetési árak : TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP, Szerkesztési iroda és kiadóhivatal:

Egész évre ....................

Félévre ..............................

Negyedévre ....................

EGYES SZÁM ARA

'i Irt — kr. 3 frt - kr. 1 frt 50 kr. 12 KR.

Felelős szerke zto és laptulajdonos

13 r. KISS J Ó Z S K K.

VÁC, Mária- Terézia-rakpart, Dr. Kiss- féle ház. I. emelet.

Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek.

Tíyilt-ter sora 30 kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Hérmentetlen levelek nem fogadtatnak el.

Megjelenik minden vasárnapon reggel.

Kapható a kiadóhivatalban.

HIRDETÉSEK

jutányos stn. eszközöltetnek.

Kéziratok vissza nem adatnak.

Peragi t

tranquiilla potesta«, quae violenta

n eq ti it.

A polgári jogok védelmében.

A m. kir. pestvidéki pénzügyigazgatóság a húsvéti ünnepekre virradókig, folyó évi március hava 27-ről kelt végzésében értesítette a váci borkimérési üzletek tulajdonosait, miszerint italmérési illeték fejében évenkint 75, 50, illetve 40 frtot harmad fél évvel visszamenőleg kötelesek fizetni.

Ezen imént jelzett határozata a mi álláspontunk szempontjából, de meg a törvény világos értelmében is nehéz sérelmet ejt éppen a legvitálisabb polgári jogokon.

Mivel az italkimérési illetékek az 1888. évi 35. törvénycikk értelmében az ezen törvénycikk végrehajtásához megirt miniszteri utasítások értelmében állapíthatók meg.

Vagyis teljesen tiszta- vizet öntve a pohárba a pénzügyigazgatóságnak az állt feladatában, hogy a kimérési üzletek tulajdonosai mindjárt a kimérés első évében tisztában legyenek avval, hogy kimérési illeték fejében mennyit tartoznak a következő három évben fizetni.

Mert az idézett törvény 18. §-a félremagyaráz hatla nul kimondja, hogy az első évre kivetett összeg kötelezőnek marad három év folyamán keresztül. Változtatásnak csakis abban az esetben lehet helye, ha az üzlet lényege, vagy helyisége változást szenvedne.

Lássuk azonban, mi történt.

A pénzügyigazgalóság részvételével az erre jogosított bizottság 1893. évben egyénenként kivetette, hogy melyik kimérő mennyi kimérési illetéket köteles fizetni.

Ezen kivetés alapján az a számtalan apró-cseprő kocsmáros, kik borméréssel foglalkoznak, fejenként majd 5, 6, legfeljebb 10 forinttal lettek megróva.

Ebbe az összegbe, mely az éhenhalást még nem szükségkép vonja maga után, az illetők megnyugodtak és üzleteiket ennek a kötelezettségnek értelmében folytatták is.

Az illetéknek 1893. évben történt kivetését a pénzügyminisztérium megsemmisítette és a pestvidéki pénzügyigazgu- tósag 1894. év szept. 12-én a pénzügyi biztos elnöklete alatt egy újabb bizottságot küldött ki az italmérési illetékek kiszabására.

Az uj kivető bizottság az utasítás 11. §. értelmében a kimérési vállalkozókra 3 osztályt állapított meg. Az első osztályba sorozottak 75, a második osztályba tartozók 50, a harmadik osztályba illesztettek pedig 40 forinttal leltek megróva.

A harmadik osztályba sorozottak mind földhöz ragadt szegény emberek szálig- lan jogorvoslattal éltek ezen kivetés ellenében, még pedig 2 évvel visszamenőleg !

Lapunk a maga álláspontjánál és színvonalánál fogva perhorreskálja a zúg- kocsmák létezését.

Erkölcsi szerencsétlenségnek tartja, ha a dologkerülő iparosok maguk utolsó menedéküket az éjjeli kávéházak és devernyés kocsmák felállításában találják és a legmelegebben rokonszenvezünk a

® JL 2JTi (II Jk©

Melyik erősebb?

Irta : Ipszilon.

IV.

Eljött a tavasz újra, kinyílt újra az ibolya. A rózsatőket kibontogatták a halmos I burkaikból a Szentkereszthy kastély parkjában a kertész bojtárok.

A szobaleányok zajos éneke veri fel a házat, amint kinyitogatják a hosszú ablaksorokat; a szobákból doh illat száll az üde balzsamos levegőbe.

Az uraság is felgyógyult már annyira, hogy szabad neki az ablakhoz gördített hinta székbe ülni.

Egész télen feküdt lázban betegen ; nem tudott a gyász eseményről semmit ; csak mikor már az utolsó Szentkereszthy Kristóf kriptáját is befutotta a repkény !

Egy kiűzött idő volt ez a tél az életéből.

Krisztina, a Baáry Anzelin felesége gyak- ren átjött meglátogatni a nagy beteget.

Csak egyedül a parkon át, egy könyvvel a kezében, a nagy uj fulandi kutyájával ; az urát is hívta, gyere látogasd meg

azt a szegény beteg asszonyt, nem veszi rossz néven, hisz nem tud róla.

De Anzelin mindég talált valami kifogást, ami miatt nem mehetett.

Egyszer az a nagy munka vette erősen az idejét igénybe, amit a földkörüli körútjáról irt ; már meg is alkudott a kiadóval, azt nem lehet várakoztatni, mert már a lapokban megreklamirozta.

Máskor vendégei érkeztek, tudós archeológusok, a kikkel a régi avar sírokat kellett megnézni — azokat nem lehet magukra hagyni.

Néha meg panaszkodott, hogy roppant szaggatás áll az idegeibe, ezt annak az átkozott kacsa vadászatnak köszönheti.

Hanem a feleségét küldte mindég; — menjen fiam, jól esik annak a beteg asz- szonynak, ha maga ott van mellette, maga édes fehér virág !

A hangja tele volt szeretettel, gyöngédséggel, jósággal, amilyennel a nemes lelkek veszik körül a gyengéket. — Hanem a szerelemnek nyoma sem volt benne.

A Kisztina meg boldog volt. Olyan boldog amilyen boldogságot nem szabad sokáig élvezni földi embernek.

Az égiek nem engedik hogy már a földön kivegye valaki jussát a paradicsomból.

Egyszer ott ült a Klára ágya mellett. Ma kiválóan rossz napja volt az asszonynak, az apáca panaszkodott, hogy egész éjjel hallucinált, semmit se lehetett aludni tőle, félre beszélt mindég.

Krisztina addig könyörgött a jó leánynak hogy menjen, aludja ki magát cseppet, majd ő addig vigyáz a betegre, mig az szótfogadott.

Megfogta a beteg kezét, az hevessen taszította el magától. A szemei >e voltak zárva, az ajka erősen fölcserepesedve ; — sovány fehér arcán két oldalt valami lázas pir égett : olyan volt mint a sorvadás megtestesült képe.

Élesen felsikitott.

Menjen innen — Anzelin — hagyjon magamra; — szeresse a fehér virágot — jaj itt minden csupa fehér virág — Anzelin kedves Anzelin vedd le a fehér virág'ot a torkomról a szivemről, jaj most ide ült a mellemre — megfúlok.

Szegfűt, azt a pirosat, hahaha. — Krisztinát megkapta valami baljóslatú sejtelem.

Rémülten tette homlokára a kezét. A beteg forró izzó kezeit tapasztotta és nem eresztette onnan.

Anzelin édes, hát szeretsz; hát nem azt a fehér virágot ? meghalok érted, tűzz a si-