Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-14 / 15. szám
VAGI HIKLAP A jogászság története. A magyar nemzetet 1848-ig, a különböző ajkú nemzetiségek megkülönböztetése nél- kül, tulajdonképen a magyar nemesség képeste.*) A főnemesség (arisztokráczia) és a birtokos, valamint a birtoknélküli u. n. ar- rnalis nemessék mellett azonban a polgári elemek- és a köznépből fejlődött ki az a magyar intelligens osztály, a mely „hono- ratior“ név alatt volt ismeretes, hová a nem-nemes szülőktől származott papok, ügyvédek. mérnökök, közhivatalnokok, orvosok, tanférfiak és más tudományos szakemberek tartoztak, kik részben szintén gyakorolhatták a nemesket megillető jogokat s részt vettek az állami közigazgatásban, sőt rendesen megkaphatták a valódi örökös magyar nemességet is. A birtokos nemesség a közigazgatásban s az ezzel kapcsolatos jogszolgáltatásban, az ősi alkotmány szerint, a hivatalviselés előjogával bírván, a szó szorosabb értelmében vett ügyvédséget leginkább a ho- noratiorok osztálya és nemzedéke folytatta ; de minthogy a hivatalviselés a nemesség törvényes kötelessége is volt, a jogtudományi műveltséget majd minden földbirtokos magyar nemes elsajátitani igyekezett, melynek későbben ügyvédi vizsgával kellett végződnie, főkép, ha az illető magasabb hivatalra szánta magát. *) A nemesség eredetéről a világos fejti s bölesel- kedő görög s a római klasszikusok, másrészről Wer- bőci nézetei közt. eltérések vannak. Amazok azt személyesnek. öntevékenységünk állal előrhetőnek, másra átruházhatlannak és senkitől meg nem foszthatónak jellemezik ; ellenben a Hármaskönyv írója Werbőczi, igv okoskodik: »A tudósok egyező értelme szerint mindenki nemes, kit erénye, vagy vitézsége megnemesit ; de nálunk különösen azok nemesek, akik a »szabadosok« neve alatt ben foglaltatnak, kik a hunok, s hunga- rusok közt támadtak; kik Scythiából Pannóniába költözvén, itt közgyűléseket tartottak, tanácskozás és táborozás kedvűért; melyekre, ha valaki hivatva és véres kard által felszólítva, meg nem jelent: vagy derékban kettémetszetett, vagy örökös szolgasággal büntettetett, így lett az, hogy egyik úr, másik szolga ; egyik nemes, másik menielen; egyik hagfi, másik földrnives lenne I közöttünk.« danak magukon valami ellenáíhatatlan hatalmat, érezték ezt máma sokan. A vacsorához újra öltözött. Vörös szegfű- szin ruha volt rajta antik achát ékszerekkel. A karperecéi, függői, nyaklánca és fej- disze mind topázból. A kőnek közepébe berakott velenczei munkából egy halálfej. Csak a keblén volt gyeromó vér/őrös szegfű. Milyen exentrikus asszony ! Mondta Szentkereszty Samu az öcscsének, nem szeretem az ilyenféle asszonyokat, meglásd valami bolondot csinál, benne van a verében. Mikor felkeltek a vacsorától. Klára oda ült a zongorához. Az urak elszéledtek tarokkozni, meg dohányozni az öregejei kö- I zül ie is feküdt egy pár. Hosszú volt nekik ez a mai nap. Klára egyedül maradt a nagy szalonban. Valami vehemens Bethoven kottába kezdett. Temperamentuma, szenvedélye, és szenvedése kifejezésre Liláit a siró, panaszkodó, kitörő, majd újra csendes lemondással elhaló accordokban. Elvesztette, elringatta a lelkét ebben a viharos melódiába.n Egyszer csak felkelt, úgy tele volt Ez volt az oka, hogy Magyarországon és Erdélyben oly rengeteg nagy volt a jogászság. De ebben a nagy számban a szoros értelemben vett gyakorló ügyvédek korántsem képviseltettek oly jelentékeny, hogy a magyarok a „prókátor nemzet“ nevet megérdemelték volna. A magyar nemes, mint ügyvéd is, élhetett minden nemesi előjogával ; de a nemnemes, mint honoratior, bár némi előjoggal szintén bírt, nevezetesen az utolsó időben a képviselők és tisztviselők választásánál, teljes politikai önállóságra egyedül a nemesség elnyerésével vergődhetett. Magyar- országon 1848. előtt testületileg öválló ügyvédi karról, mint más ország'ban, szó sem volt, s tekintélyét az ügyvéd, egyedül mint nemesember, vagy kivételesen, mint kitűnő „honoratior“, érvényesíthette és sokan ér- vényesitték is. Midőn tehát a magyar ügyvédekről óhajtunk szólni, az itt elmondandók az egyéniségek minőségével összefüggésben veendők. s mielőtt a szoros értelemben vett ügyvédség fejlődését, Magyarország történelmi korszakai szerint, méltatnók, meg kell ismerkednünk azokal a fázisokkal, amelyeken a fiatal magyar embernek keresztül kellett esnie, míg ügyvéddé avattatott, s önálló ügyvédi gyakorlatra, mint „hites ügyvéd“ képesittetett; értjük az ügy védjelölt- séget általában. * * Magyarország, illetőleg fővárosa Budapest, sohsem mutatott oly élénk mozgalmat és derült képet, mint az 1840-től 1848-ig terjedő időben. Az utczúkon hullámzó ember-áradatban. nemzeti diszruhás, kócsagtollas kalpagú és csörtető karddal övezett, vidor, nyalka fiatal emberek voltak lépten- nyomon láthatók, kik a hónalj alatt iratcsomagokat cipelve, büszke, önérzetes len- gedezéssel, mint rohanó hullámok suhantak tova a magygr metropolis utcáin, mig végre egyenkint eltünedeztek a szem elől. Ugyan miféle raja volt ez az ifjúságnak, amely diszköntösével s csörg-ő kardjával nemzeti ünnepet látszott jelezni, mig lelke; könyiteni kellett rajta kiment a kis erkélyre. Odafön milliárd csillag mosolygott a sötét azurszin firmamentumon Csendes nyugodalom vonult át az egész természeten, bokron fán csillogott a délutáni essö. A Radvány patak hangos csobogással futót a martok között a távoli bik felett mint egy ragyogó gyémánt ékszer tündökölt a Siriusz. A faluból ide hallatszott a harang kon- gás, az öreg templom körül huhog a halálmadár. A kuvaszok rémülten orgonáinak hallatára, meg fog halni valaki. Lomha denevérek röpennek el a füle mellett, ezek az éjszaka fecskéi. A lég tele van világossággal, a távolból valami tompa dörgés hallatszik, hasonló az ágyú bömbö- léshez, utánna egy fényes villám szeli keresztül az eget. — Valami hideg szél süvít i erre keresetül a parkon, a csillagok elbújnak e felleg köpönygek alá. megered a vihar a szent Valburgis éjszakája jutott Klárának az eszébe. A lépcsőn le, a kertbe kifutott könnyen felhevülten. a piros szegfüszin ruhában a halál fejes ékszerekkel, rohant le fel a hoss/.u fasorok közt, verset a viharral mi- | kor aztán nem bírta tovább oda omlott j mint egy lehetetlen szobor a mohos kőpadra. a portól ellepett iratcsomagok valami fontos, komosy teendőkre való megbízatást árultak el ? Ezek a vidám, délceg fiatal emberek Magyarország joggyakornokai, az úgynevezett „jurátusok“** * IV.) voltak, kik a törvénykezés és joggyakorlet mezején foglalkozva. Themis papjainak segédeiként működtek ugyan, de Berzsenyi szerint „minden órának le- szakaszták virágát s a jövendőnek sivatag homályát“ Istenre bizván, siettek élni. Ne zavarjuk őket az élet eme tövistelen rózsapályáján, mert ha a fiatalság a dolgoknak hasznos oldala mellett, főleg a költőit fogja fel s inkább ábrándjainak és érzelmeinek, mint a praktikus feladatnak él, nem kell örömét mogorva intésekkel rontani, Gyümölcsöt, magot csak onnan várhatunk, hol előbb virágokat láttunk. Valóban, csak a nemrég múltban is a juratusok kara volt a hazai értelmiség szine virága. Ok voltak a magyar nemzet és nemzetiség legközelebbről jogosult hitbizományosai ; a szabadság eszméi s újabb időben a politikai közvélemény hangadói, ébresztői. Többek voltak, mint Franciaország- eric) c'opaedistái, kik 1789. óta elemei voltak minden forradalomnak ; többek, mint a görög hetaeriák, kik az ország függetlenségéért harcoltak s többek a lengyel egyetemi hallgatóknál, kik Dombrovszky, Kus- ciusko, Lelevell és Visócky zászlói alatt éppúgy feláldozták ifjú életüket idegen világrészek, mint hazájuk szabadságáért. Miként a Megváltó keresztfájára ez a négy szó volt irva! „Jesus Nazarenus Rex Iudaeorum“, úgy a magyar jurátusok szellemi lobogóján is ez e négy szó olvasható : „Haza, nemzetiség, szebadság, emberiség!“ S az ezen négy szóban kifejezett elvet ér- vényesitteték is a magyar jurátusok : buzgalommal s önfeláldozó készséggel harcolván tollal, szóval és fegyverrel 1794-ben és 1848 —49-ben, különösen pedig ez utóbbi **) Teljes cim : »Juratus tabulae regiae nótárius« (a kir. tábla felesketett jegyzője.) Kitárta karjait a szélbe, arcáról, testéről omlott a veriték. A szive hangosan vert, mintha kiakarna ugrani, lábai elmerültek a tócsákban, testét át meg át járta a hideg szél. A bagoly huhogott a régi vár felett, a kutyák rémülten orgonáltak a hallatára. Valaki meg fog halni, mert valaki meg akar halni. IV. Úgy ment fel fázva, dideregve, lázban égve. Másnap nem kelt fel. A függönyök össze huzva maradtak az ágyán. A sötét zöld világú szoba, megtelt repülő, suhanó phan- tomokkal. Lázas agyát rémes viziók gyötörték s a láz deliriumában, elmondta szája, amit lelke látott. Az ápoló apáca, akit Pestről küldött ki az orvos keresztet vetett magára, és imádkozott. — Én Istenem miket beszél ez az asszony ! . . Nincs az eszénél. Szentkerereszthy még mindég mulatott, néha áthangzott a másik parkból egy szilaj kurjantás, vagy egy erős lábdobbanás a legtöbbje az asztal alatt feküdt már ész nélkül csak Csepey Muki, a megyei fő fiskus bírta még valahogy, bácskai gyerek volt. — A házi úr biztatta szörnyen ; igyál pajtás rövid az élet örök a sir : a
