Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-14 / 15. szám
VAC! i-11RLAF két évben, már nem mint jurátusok, hanem mint honvédek. Mi volt hivatásuk és törekvésük ? Két különböző irányú, de azonos feladat, mely a haza, nemzetiség-, szabagság és emberiség nagy eszméiből sugárzik ki, Hivatásuk volt, hogy eme négy magasztos dolog megdicsérésére a törvényeket s allamtudomá- nyokat minden irányban alaposan kimentve, gyakorlatilag" alkalmazzák. A magyar jurátusok teljesítették is kötelességüket. Mert, bár feladatuk kiválóan a hazai törvények alapol tudása volt, mégis — ó-kori szent szüzekhez hasonlóan, kitárva kebleiket, hogy a hajnal fuvalmá- tól imádságaikban is buzgóságot nyerjenek — figyelemmel kisérték, az európai nagy eseményeken kivül, az emberiség és szabadság örök követelményeit. Főtörekvésük volt az országot élénk, tevékeny politikai életre ébreszteni, éreztetni a közvéleménynyel a nemzet saját erejét. Magyarországon nem is Gutenberg nyomdabetüi, hanem a jurátusok teremtettek közvéleményt, hogy az első ősi alkotmány mintájára szabad Magyarországot s a jogegyenlőségben dicséretes demokráciát hozzanak létre, mely képes magát saját fényével felderíteni s megóvni egyéni méltóságát; végre, hogy a monarchicus elvek tiszteletével, gazdagság és szegénység, az arisztoktácia, a pol- gárság', köznép, a nemzetiségek és vallások előjogos különbözetei Magyarország üdvére megszűnjenek s a vagyonjog minden megtámadása nélkül, a közjóiét elősegítésére és megalapítására egyesüljenek. (Folyt, köv.) Virágvasárnapi vásár. Ami tavaszi vásárunk, közönségesen a legzsengébb szokott lenni. A lakosság egy zord,' szigorú, csaknem végére járhatlan tél sanyarai után ép nincs abban a helyzetben, hogy vásárlási kedvének hódolhasson. Seh baj sohse halunk meg. A cigányok húzták a füleimbe azt a régi kuruc nótát, tulipán van a süvegem melett. — Más rendes idegzetű ember megsiketült volna tőle, ezeknek nem volt elég, fülön fogták a prímást. így kellett annak az orruk alá muzsikálni, hogy alig fért el a vonójával az isten adta. Úgy nyolc óra felé fel jött a szobaleány, bekopogott az ajtón. Az Isten szerelmére csendeseben méltó- ságos úr, a méltósága nagyon beteg. Lekapja erre Szentkereszthy a falról a vadászpuskáját. Elmenj innen akár ki fia vagy, mert keresztül lőlek az asszonynyal együtt, mint a kutyát. Nem is bánták hát, hagy mulasson. Az a beteg fehér asszony úgy sem hall az egészből semmit, másutt jár annak most a lelke. A szoba megtelik félhomálylyal, csenddel és medecina illattal, halkan suhan, tesz vesz az apáca a szobában, még ekkor is csak a szájához emeli halkan a kezét, csitt meg ne halja, mikor a szobaleány rémülten ront a szobába • Jézus Mária ne hagyj el ! . . . a méltóságos urat megütötte a guta, jöjjön hamar orvos úr, ugyan sok bort ivott. A legszükségesebbektől is kénytelen a garast megvonni, s igy a nem halasztható beruházási dolgokban is a minimumra szorítkozik. A boldogabb napokban ezen vásár alkalmával, miután küszöbül szolgálnak az év legnagyobb ünnepeinek ezen vásárkor szokta volt a családfő a megkivántató uj ruhanemüeket családja tagjainak beszerezni. Oly nehéz időkben azonban mind a mai, mindenki inkább zsugorog, jár a kopottban és avultban, mintsem, hogy uj ruhára csináljon adósságot. Bizony a szabó és csizmadia ipar mivelői habár felette szerény reményeket is fűztek a jelen vásárhoz, de még ebben is csalatkoztak. A kereslet ruhanemüekben egyáltalán igen szerény volt, a kínálat ellenben nagy és versenyszerű. A helyi ipar munkásai napról-napra nagyobb versenyt találnak magukkal szemben. Igaz ugyan, hogy azok a cikkek, melyek különösen a vidéki szabóipar által piacunkra felhozatnak a mi szabóinknak igazi konkurenciát éppen nem csinálnak, mivel a vásárlátogató vidéki szabómunkások úgy minőség, mint piaci árak szempontjából a mi derék iparosainknak messze megette állanak. Különösen a vidéki áruk kelméje és kiállítása oly rossz, hogy ugyan csak ítéletien keresőnek kell lenni, kinek ily kontár árukat a nyakába varrhatnak. — Az azonban még sem tagadható, hogy a különben is kevés vásárlók között egy kettő mindig lépen ragad, kik más különben váci iparosoktól látnák el magukat. Nem hasonlatos az eset, mely a csizmadiáknál mutatkozik. Nem akarunk ugyan kiterjeszkedni az úri lábbeliekre, csak futólagosán jegyzőnk meg annyit, hogy noha a külföldi gyárak készítményei bizalmat még mindig nem ébreszthettek magunk irányában a helyi piacon, de a pesti kisipar készítményei különösen a gyermek lábbeli árukban meglehetősen kedveltek. Ennek pedig oka részint abban keresendő, hogy nálunk még mindig sok a gyenge mester, aki drágán, meg rosszul dolgozik hozzá meg a helyi fogyasztásra felhozott bőrnemüek is igen sok esetben vajmi selejteseknek bizonyulnak. Parasztlábbeliekben azonban igen veszedelmes versenytársa a helyi iparnak az esztergomi csizmadiaság, mely tagadhatlanul igen fejlett állásponton áll. ízlést és erőt kölcsönöz gyártmányának. Az iparcikkekben tömeges felhozatallal jelent meg a fazekas ipar is mely szakban Fehérmegyéből és a felső vidékekről vásárra hozott gyártmányok elég biztos piaccal rendelkeznek Vácon. Szintén a felső- megyék kádár-cikkei a maguk nagyon is alacsonyra vett áraikkal mindinkább nyomasztó hatást gyakorolnak a mi kádár iparunkra. Az asztalosok pedig Kecskemétben találnak veszedelmes versenytársat. Valóban azok a butornemek, melyek a kecskeméti bútoripar által a piacra lettek hozva teljes meglepetésben részesítettek bennünket. E piaci árukban oly elegantiát díszt, hozzá annyi tartósságot észleltük, hogy bármely elsőrendű külföldi város legelőre haladottabb iparával bármikor versenyre kellhetne. Sajnos azonban, hogy eme derék iparcikkek ami sanyarú pénzügyi viszonyaink folytán vevőre egyátalán nem tehettek szert. így a jóravaló iparos tetemes költségei dacára minden vásár nélkül volt kénytelen távozni. Az újpesti bútor gyártmányok azonban ezen a vásáron rosszaknak és ízlésteleneknek bizonyultak. Gazdag volt a felhozatal túllnemüekben is melyek szintén kevés keresletnek örvendettek. Játéknemüek.ben pedig- minden lépten nyomon a külföldi mustraportékák nyomultak szemünkbe. Holott hazánkban már e szakban igen jelentős hazai gyártmányokkal rendelkezhetünk. De a kereskedelem még itt is noggatásnak érzi a szükségét. Eltekintve azonban az iparcikkektől a virágvásár jellege baromvásárban dombo- I ritja ki magát. Ez kicserélő vásárja a teleltető és dolgoztató gazdáknak. Ezen a téren igen hatalmas fejlődést nyert a felhajtás körülbelül 1200 darab szarvasmarha hajtatott fel, a melyek közül eladatotftöbb mint 900 darab, párja a szebb jószágoknak 260—320 frton kelt. Természetesen, hogy rosszul telelt barmok nyomottabb árakon találtak vevőkre. Nógrád déli, Pestnek éjszaki vidéke mar- hanemüekaen excelens példányokat produkál: Nagyon is szembeöltő azon hatás, melyet Muslay Gyula rádi minta tenyészállatgazdasága vidékünkre gyakorol. Lovakban szinte kitűnő példányok kerültek a piacra és jó árakon keltek 250—300 forintig. Sertésekben roppant silány volt a felhajtás. Aminek szembeszökő jelét az is szolgáltatja, hogy alig 150 járlevél lett kiszolgáltatva. Grf Károlyi Viktor uradalma hat legüd- vösebben sertéstenyésztésünkre, de még ezen téren mindig hatalmas, kihasználatlan mezők állnak a netalán ébredni szerető gazdák rendelkezésére. A jól fejlett sovány sertések páronkint 50 — 60 forintjával találtak vevőkre. Kecskéből is megjelent vagy ötven példány, melyek gyors vásárnak örvendettek. Nyílt levél a szerkesztőhöz. Felette bosszantó érzést kelt bennem annak látása, hogy apró diák gyerekek Fla- ubart puskával tekeregnek szanaszét a határban és oly garázdaságot űznek vele, hogy még a fülemülékre is lődöznek és tényleg nehányat a városligetben már is lelődöztek. Kimondhatatlan lelki sivárságra száll az, ha épp gimnazisták szenvednek abban a silány paszszióban, hogy irtó kezekkel az éneklő és rovarpusztitó madarak ellen támadnak. A rendőrség már kapóra szedi ezen pajkos lesipuskásokat, de a tanárikar, valamint a szülők is éreztessék dorgáló szigorúság az ily Ítéletien fiatal tanulókkal. Vác 1895. Egy városi képviselő és faiskolabizottsági tag. Buda ostroma. 1849. Hallom zúgását a rémes zivatarnak, Hallom ordítását a küzdő magyarnak Amint a hóhérok gyilkolni akarják. Ott látom harcolni, véres kard kezében, Szent hazaszerclem dobogó szivében, A dicső honvédet, Isten szép -magyarját! 0 SÄEN 01»
