Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-05-26 / 41. szám

Vácz, 1889. III. évfolyam. 41. sz. Vasárnap, május 26. VACZI HIRLAR | HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. ,KIADÓH küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Vdczon, líüli küldendők az elől hirdetési dijak és ELŐFIZETÉSI ÁRA: H ,fl>en házhoz hordással, vagy -a vidékre postán való ki' déssel: egész évre O írt, fél évre 3 frt, negyed évre 1 írt 50 kr. Vasárnapi szám ára : lO kr., csütörtöki 5 kr. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (város-1 ház épület) és Neumann Manó sárosutczai vegyes kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél ked­vezményben részesittetnek. — Nyilt-lér: sora 30 kr. Bélyeg- ilSeték: minden beiktatásnál 30 kr. A nyugta- bélyeg külön lizetendö. Alsófoku kereskedelmi iskola. Múlt vásárnap volt Donovitz Vilmosnak a takarékpénztár főkönyvelőjének vezetése alatt álló iskola növendékeinek vizsgája. Mull számunkban már röviden említet­tük, hogy all vizsgázó közöl 6 olyan iga­zolványt kapott, mely az olasz kettős könyvvitelben való jártasságát és képzett­ségét igazolja, s ez által az árú-iizleti kettős könyvezetés teendőinek ellátására alkal­mas lévén bármely üzletben, mint könyv­vezető alkalmazást nyerhet. Magasabb qualifikatiót igazoltak be e vizsgán többen s valóban örülünk s ez örö­münknek kifejezést is adunk, hogy van városunkban olyan szakképzett egyén, a ki e tekintetben helyét mindenkor meg­állja. Ezen a vizsgán azután még mást is ta­pasztaltunk. Találkoztak a vizsgázók kö­zölt olyanok is, a kik bár értették a műve­leteket, a mechanikus összeadás és kivo­násban számtalan hibát ejtettek. Nem akarjuk tagadni, hogy ezért a lám­palázat is lehet okolni, de viszont nem ta gadhatjuk el azt sem, hogy bizony többek­nek az elő tanulmányai olyan hiányosak, hogy nagy eredményi tőlük várni nem le­hetett. Az állam az utóbbi időkben igen nagy súlyt fektet arra, hogy az iparos és keres­kedői osztály kiáll hassa a versenyt a kül­föld iparosaival és kereskedőivel műveltség tekintetében is. * így keletkeztek az ipariskolák és keres­kedelmi iskolák. Ipariskolánk már nekünk is van, mely szépen működik s melynek hatását a legközelebbi jövőben mi is ta­pasztalni fogjuk. A kereskedő tanonczok azonban még mind ez ideig nem nyernek tovább képzést azon a téren, a melyen hi­vat vák a jövőben eredményeket elérni. A városban teljesen közönyösek voltak Donovitz kísérlete iránt & korántsem mél­tatták e kezdeményezést annyira, a mennyit megérdemelt volna. A kiknek érdeke ezt parancsolta volna is, még azok sem támo­gatták e törekvést oly mértékben, mint azt tőlük várni lehetett. Ide a kezdet nehézsé­geivel meg kell küzdeni annak, a ki sikert akar elérni. Ezen a nehézségen átestünk volna annnyiban, hogy a megkezdett utón haladni lehet. De a tovább haladás mellett fejleszteni is kell ez új intézményt s fejlesztőleg kell hatniok e tekintetben első sorban maguknak a kereskedőknek, másodsorban a városnak. Nem akarunk már jelenleg is tervezetet nyújtani az iránt, hogy mimódon volna legkönnyebben létesíthető az az iskola, csak arra akartunk utalni, hogy az iskolá­nak felállítása szükséges. Szükséges mert kereskedő tanonczaink nem állnak azon a színvonalon, hogy ver­senyezhessenek nem a külfölddel, ele más nagyobb városok kereskedő tanonczaival. Az iskolákból olyan hiányos számtani s földrajzi ismeretekkel kerülnek ki — s 13—14 éves korukban olL hagyva a tanu­lást, még ezt a csekélyét sem tartják meg emlékezetükben — hogy azon sem cso­dálkozhatunk, ha Magyarország egyes pont­jait sem tudják mely irányban fekszenek, nem hogy azt tudnák, mely vidék minő nyers anyagot termel s hol vannak speczialis ke­reskedelmi czikkek. Ilyen körülmények között éppen nem lehet azon csodálkozni, hogy a beszerzési forrásokat nem ismerve, egyes nagyobb kereskedőktől kénytelenek szükségleteiket beszerezni, miáltal a jövedelem nem cse­kély százalékától elesnek. Nem éljük azokat az időket, a mikor elégnek tartották, ha annyit tudott a ke­reskedő, ha a vett árut 2—3 krajczárral kell drágábbért eladnia, ha rajta kettős árt nem nyerhet, hogy üzletét fenntart­hassa. Ma a kis kereskedőnek épp úgy kell ismernie az áru forgalmat s az egyszer­egyet, mint a nagynak s épp úgy kell tud­nia a pénz forgalmának jelentőségéi s mó- dozalait, mint bárkinek. Magától azonban ezt nem fogja megta­nulni. Találkozhat egy kettő, a kinek kiváló hajlandósága mellett e pályára sikerülni fog maga magát kiművelni, de ez csak ki­vétel fog maradni. A nagy szám nem fogja példáját követni s marad annak, ami volt s miután megállapodás nem létezik, még vissza is marad. Annak fontossága, hogy a kereskedő ta­nonczok pályájuknak megfelelő külön ok­tatásban részesittessenek nyilván való. Hogy városunk nem fog e tekintetben sem hátra maradhatni, az is tény. Szeretnők azonban, ha a törvény kény­szerítő hatalmát megelőzve, egy alsóbb fokú kereskedelmi iskola felállításának mó­dozataival városunk intéző körei s keres­kedőink behatóan foglalkoznának. Szeret­nők, hogy a jövő iskolai évben már a ke­reskedelmi iskola is megnyílnék. E tárgyra különben még visszatérünk. A pénz. A pénz a gazdasági életben hasonló sze­repet játszik, mint az ember szellemi éle­tében a nyelv. Valamint ez a fogalmakat, úgy a pénz kifejezésre hozza az értékeket és a gazdaság nem egyébb, mint az értékek mechanikája. Azonban valamint a nyelvek között ismerünk olyanokat, melyek jobban, másokat, melyek kevésbé alkalmasak a szellem és műveltség minden kincsét kellő kifejezésre juttatni, a gondolatok legfino­mabb árnyalatait kifejezni, úgy azon tár­gyak közt is, melyek egyes népeknél és egyes gazdasági korszakokban pénz gya­nánt használtattak, különbséget kell tenni a szerint, a mint többé vagy kevésbé al­kalmasak a gazdasági értékek nagyságát kellőkép kifejezni. A történet azt tanitja, hogy az eddig is­mert és használt pénznemek közt a nemes érczek azok, melyek a legtökéletesebb gaz­dasági nyelvet képezik, melyek az értékek összehasonlítására a legbiztosabb mértéket szolgáltatják. És e nemes érczek ezen ki­váló képességeiket a pénz functiójára, ki­váltkép a következő két tulajdonságnak kö­szönik. Először, hogy értékük majdnem min­den nép által el van ismerve és igy bizto­sítva van az, hogy mindenütt szívesen fo­gadják el, hol egyszer pénz gyanánt hasz­náltatnak. Másodszor, hogy az ismert javak közt a nemes érczek azok, melyeknek ér­téke általában véve a legnagyobb állandó­ságot mutatja. Hozzájárul még azon körülmény, hogy a nemes éreznek számos tulajdonsága van, mely képes az érték ezen állandóságát biz­tosítani. Minden tárgynak pedig, melyet mérésre használni akarunk, első és fő kellé­ke, hogy mint egység állandó és változat­lan legyen. És e tulajdonság annál fonto­sabb, mert a mérések, melyeket a gazda­sági téren apénzzel teszünk, midőn minden tárgynak megállapítjuk az árát, nem csak tudományos értékkel bírnak, hanem a leg­nagyobb gyakorlati jelentőségűek és igy fon­tosságuk minden egyes gazdálkodó egyén­nek legfőbb érdeke. Mert napról-napra, lép- ten-nyomon vagyunk ily gazdasági mérések­kel elfoglalva és ezért nem lehet föltűnő, hogy a gazdaságtan a helyes pénznem, mint értékmérő választására oly nagy súlyt fektet. Valamint az építész nem használhat oly mértéket, mely maga is folyvást változik, vagy ha használná, épületei a legnagyobb veszélylyel fenyegetnék úgy a benlakókat, mint a kinjárókat, úgy a gazdálkodó egyé­nek se^i használhatnak oly tárgyat a mé­résekre, mely maga is gyakori értékhullám­zásoknak van alávetve. Mind a mellett tagadni nem lehet, hogy a papírpénznek is vannak előnyei. A nemes érczek hátránya, hogy nagy su­lyok van. Például a londoni nemzeti bank­nak — ha leszámítolását aranyban keltenék eszközölnie — naponkénti leszámítolásaira 159.464 kilogramm arany szükségeltetnék, melynek szállítására 80—90 lovat kellene igénybe venni. Evvel összefügg azon hát­rány, hogy ily nagy összegek elhelyezése és őrzése igen sok alkalmatlansággal jár. Az érezpénz forgalom végre igen jelenté­keny költséggel és különösen kamat vesz­teséggel jár. A papírpénz fogalma alatt, tekintve az anyag közösséget, t. i. a papirt, igen kü­lönböző forgalmi eszközök foglaltatnak egybe. Vannak ugyan is számos hiteleszközök vagy hitelpapírok, melyek bizonyos összegű pénzre szólanak, ilyenek a bankjegyek, utal­ványok, melyek ezért gyakran pénz helyett is fogadtatnak el. Ezeket is tágabb érte­lemben papírpénznek lehet venni, bár tulaj­donképen csak pénz helyettesitők. Papírpénz alatt szükebb vagy tulajdon- képeni értelemben azonban oly pénzjegye­ket értünk, mely nem szól bizonyos ösz- szegü érezpénzre, hanem mely mag a pénzt, tehát törvényes fizetési eszközt ké­peznek, beválthatlanok és kényszer folyam­mal bírnak. Mig tehát a hitelpénz vagy pénzhelyette­sítők elfogadása a kibocsátó iránti hitelen, ez kényszeren alapszik. Ezért csak e papír­pénz valóságos „pénz“, a pénz helyettesitők pedig csak utalványok pénzre, melyeket a bemutatónak kifizetnek. A két csoport kö­zött tehát lényeges különbség van. A papírpénz definicziója a következő. A papír valuta kétféle: az egyik alapszik a bizalmon, a másik nyilvános parancson. Az első az, mit én forgalomba hozott hitelnek

Next

/
Thumbnails
Contents