Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-05-26 / 41. szám

Vácz, 1889.

VÁCZI HÍRLAP

Vasárnap, májusod.

nevezek és a mely azon kötelezettségből áll, bogy bizonyos megnevezett összeget pénzben kívánatra kifizetnek az ily papirok kibocsátói és az oíltalános bizalom alapján, melyet élveznek, az üzleti forgalomban e papírokat pénz helyébe állítják.

Oly papír ellenben, mely nyilvános parancson alapszik, a közönséges életben nevezett papírpénz, mely az államhatalomtól származik és általa szentesített kötelezettségen alapul.

Papír, mint ez a bank-restrictió előtt Angliában használtatott, lényeg'ileg forgalomba hozott hitel volt; az Ausztriában, Oroszországban stb. forgalomban levő papír ellenben papírpénz.

Strorch a következőkép magyarázza a papírpénzt. A papírpénz neve oly jegyekre illik, melyeket a fejedelem fizetéseknél pénz helyett elfogadni parancsol. Akármi legyen e jegyek alakja és keletkezése, akár ígérnek készfizetést vagy sem, akár a kormány, akár magánosok által bocsáttatnak ki, abban a perczben, a mint forgalmuk nem a bizalom eredménye, megszűntek hiteljegyek lenni és lesznek papírpénzzé.

A tulajdonképeni papírpénz értéke függ a kibocsátó iránti bizalomtól; a pénz helyettesítő értéke a kibocsátó iránti bizalmon kívül, a kibocsátás módja és a beváltás iránti intézkedésektől.

A papírpénz és a pénz helyettesitők, különösen a bankjegyek jközött lényeges különbség mutatkozik a kibocsátás és a forgalom tekintetében is. A papírpénz kibo- csáttatik az állam által, többnyire nagy szükség esetében, bizonyos szükségleti tárgyak beszerzésére, a bankjegyek kibocsáttatnak többnyire kölcsönnyújtás utján. Ezért a papírpénz egészen visszamaradhat a forgalomban ; a bankjegy vagy visszakerül a kibocsátóhoz a kölcsön visszatérítése alkalmával, vagy pedig a bank helyette készpénzt kap.

A papírpénz 1. az állam által kibocsátott, beválthatlan és kényszer folyammal ellátott papírpénz; 2. bankjegy, melyet az állam kényszer folyammal ellát és ez is beválthatlan. Az állam által kibocsátott papírpénz tulajdonképeni papírpénznek neveztetik, ha mindjárt kibocsátásánál a beválthatlanság és kényszer folyam elve alkalmazást nem talál is. q

Ha az állam beválthatlan és kényszer folyammal felruházott papírpénzt bocsát ki, ez többnyire abban találja okát, hogy egy bizonyos időben szükségleteit másképen fedezni nem tudja. Ezen körülmény, párosulva a kényszer folyammal és beválthat- lansággal azon eredményt szüli, hogy a papírpénz csökken.

Ä „Yáczi Hírlap“ íárczája.

Megsárgult levelek . . „

Elhagyatva ülök, könyezik a szemem,

Múlt időket látok, rólok emlékezem,

Elmúlt idők árnya, elröppenő fénye Megjelenik nékem újra, mintha élne,

S-emlékezés között könyűm esik rátok, Megsárgult levelek, elhervadt virágok !

Hány éjt virrasztottam sírva keservesen!... Megtörött a lelkem, beteg volt a testem,

S átkozám a sorsot, mely szült e világra,

S átkozám az embert, ki hiú és kába,

S utáltam az éltet, mely szörnyű nagy átok: Megsárgult levelek, elhervadt virágok !. . .

Máskor tele voltam örömmel s vidáman Még a keservet is csak gyönyörnek láttam, fis szerettem mindent, boldog voltam nagyon, Hiszen szerettél még egyetlen angyalom !

S mit e szép időkből még mostan találok : Megsárgult levelek, elhervadt virágok.

Változik az élet; árnyra fordul fénye,

Örökös bú lép a kis öröm helyére,

Örömet feledjük, de a bú megmarad,

Eltemetve mélyen, mélyen a szív alatt,

Es ezt én is érzem azon, a mit látok :

Megsárgult levelek, elhervadt virágok.

Félreteszlek féltve, őrizlek gondosan,

Bennetek oly sok, oly édes, szép emlék van ; Hallgatagon is, de azt mondjátok nékem,

Boldog voltam egyszer, gyönyörű volt éltem !... Ezer hálám s forró künnyim fogadjátok Megsárgult levelek, elhervadt virágok ! .. .

Sah.

Ezen csökkenés annál nagyobb lesz, mentül válságosabb az időpont, melyben a papírpénz kibocsáttatik, mentői kedvezőtlenebb helyzetben volt már előbb az állam hitele, mentül nagyobb a kibocsátott papírpénz mennyisége. Az állam a papírpénz értékét gyakran az által vélte föntarthatni, hogy fizetéseknél elfogadta. De majdnem minden nép története azt mutatja, hogy az állami papírpénz egyenértékét e nemes ér- czekkel nem tudta föntartani, hanem ahhoz képest több-kevesebb értékcsökkenést szenvedett.

A papírpénz tehát nem annak köszönheti létét, hogy az emberek keresve egy a nemes érczeknél még tökéletesebb eszközt a a gazdasági mérések és a forgalom közvetítésére, a papírpénzhez jutottak, tehát nem is abbeli kutatásoknak szüleménye, vájjon nem lehetne-e a nemes érczeknél még alkalmasabb pénzjószágot föltalálni. Keletkezése a papírpénznek éppen ellenkező módon történt, olyan körülmények között, midőn egyes nyilvános tekintélylyel fölruházott személyek, többnyire az állam, teljes pénzhiányban voltak s ezen hiányt leplezni akarták, nem törődvén sokat azzal, vájjon az általuk ezen végszükségben teremtett pénz bir-e azon előnyös tulajdonságokkal, mint az érczpénz. Ellenkezőleg a legtöbb esetben az állam őszintén bevallotta, hogy az általa teremtett pénz rossz minőségű és hogy az első kedvező alkalommal ismét vissza fog vonatni. Fölösleges tehát bebizonyítani, hogy a tulajdonképeni papírpénz — és olyannak csak azt nevezzük, mely eltekintve belső értékétől és a közönség által neki tulajdonított értéktől, az állam parancsának köszöni pénz tulajdonságát, tehát az állam hatalmából származó kényszer alkotása, — hiányos pénz. Az állam kényszerítheti a közönséget ezen papírpénz elfogadására, de miután ezen pénznemnek nem adhatja azon tulajdonságokat, melyek kívántainak, hogy a nemes érczpénz szolgálatát teljesíthesse, természetes miszerint az egész pénz forgalom megzavarta tik, egészségtelenné válik és igy tovább hat ezen a gazdasági organismusba bele oltott ragály és pusztít a gazdaság testének minden izén.

A papírpénz nem bír sem belső értékkel, sem az érték állandóságával, mint a nemes érez. A papírpénz továbbá nem bir azon secundür tulajdonságokkal, melyek az érték állandóságát biztosítják. Mig ugyanis a nemes érez könnyű szállithatása folytán — ha értéke túlságosan emelkednék egy államban - abból kivitetik, ellenkező esetben beho- zatik, továbbá termelése és termelési költségei is kevés változásnak vannak alávetve és értékét nem ig-en szokták befolyásolni, addig mindez a papírpénznél hiányzik, miHajőn.

— Mégis csak el tetszik utazni ?

— Kénytelen vagyok. Feltettem magamban, hogy egyszer hajón is utazom. Még nem láttam hajót, csak messziről s ismerni akarom belülről is, hogy mesélhessek róla esténkint fiamnak.

Megváltottam tehát jegyemet s hajóra léptem. Ne gondolják önök, hogy talán a tengeren túlra akartam vitorlázni.

Isten ments!

Nem csak a tengeri betegség félelme tartóztatott vissza.

Óh nem!

Utaztam én már propelleren, a hol majdnem palacsintává lapítottak, bemerészkedtem az uszályhajó hullámaiba olyan kicsi csónakon, a mit lélekvesztőnek nevezhetnénk s árnyékát sem éreztem a tengeri betegségnek.

Sőt többet is tettem. Megkerültem egyszer egyik jóbarátom társaságában a Szent- Endre szigetét s oly ügyesen eveztem, hogy szerencsésen neki vittem a kicsiny ladikot a talpaknak s még sem éreztem semmi szédülést. Pedig ez alkalommal ugyancsak libegett a törékeny jószág s ugyancsak ingadoztunk magunk is. A kiállott félelemről nem is szólok.

De ne hogy azt gondolják, hogy az életemet féltettem. Dehogy ! A ladik volt mindig az eszemben. Attól féltem, hogy gyenge bordái nem bírják ki az erős nyomást s összeroppannak. No hiszen, miből fizettem

vei mennyiségét, forgalmát általában nem gazdasági, hanem pénzügyi körülmények szabályozzák. Kibocsátása gyakran oly időben történik, mikor a gazdasági élet pang és használata mindig csupán a kibocsátó államra van szorítva. Miután pedig belső értékkel nem bir, értéke nagy ingadozásnak van kitéve, sőt ezt még' mesterségesen egyes merész kereskedők is előidézik. Szolgálata mint értékmérő, forgalomközvetitő és fizetési eszköz annál tökéletlenebb lesz, mentül többször ismétlődnek ilyen értékhullámzások.

E szerint a papírpénznek legnagyobb gazdasági hibája, hogy mint pénz nem egyesíti magában azon tulajdonságokat, melyek szükségesek arra, hogy ezen functiót lehetőleg jól teljesítse. A többi hiányairól, mint félelem a hamisításoktól stb. nem is szólunk. A papírpénz értéke túlságos ingadozásoknak van kitéve és ebből fejlődnek azon viszás hatások, melyek annak használatából az egész közgazdaságra háramlanak. Ezt nem változtatja, nem enyhíti azon körülmény, hogy a papírpénz használata kényelmesebb, hogy megsemmisittetésével és elhasználásával a közgazdaság kárt nem. szenved és főleg azon nagy, el nem vitatható előny, hogy a közgazdaságra nagy tőke megtakarítással jár, holott az érez forgalom mellett a pénzben fekvő értékek roppant tőkét vesznek igénybe, melyeket a papírpénz más használatra fölszabadit. Ez utóbbi előny azonban szintén lényegesen leszállt, mint alább látni fogjuk, a vele járó sok kedvezőtlen tényező miatt.

A papírpénz föllépése, történjék az akár egy előbb fedezett hitelpénz túlságos kibocsátása, avagy azonnal egy nem fedezett papírpénz forgalomba hozatala által — a pénzforgalomban nagy forradalmat idéz elő. Mig mindenütt a kevésbé jó kénytelen a jobbnak engedni, addig a pénznél, mely az állam egise alatt kényszer forgalommal lép föl, a megfordított esett áll be. A jobb pénz, a nemes érez kénytelen helyét a papírpénznek átengedni. Ez természetes következménye annak, hogy az állam a papírpénzt fizetési eszköznek nyilvánítja és meg nem engedi, hogy névleges értékénél, mely valódi értékének a közönség ítélete szerint többnyire meg nem felel, alacsonyabb áron hozassák forgalomba. Miután pedig a nemes érez kétségtelenül nagyobb értékkel bir, mint a vele névszerint egyenlő papírpénz, a nemes érez kilép a forgalomból és átengedi azt a papírpénznek.

Ez átmenet sok zavart okoz és többnyire egy ideig a forgalom megakadásával jár, addig mig a közvélemény a két pénznem és a pénzforgalomnak a legközelebbi időben történendő alakulása iránt némileg távolna meg az árát Marczi bácsinak, a ki velünk teljesen egy véleményen volt.

Sohasem féltett, tudniillik bennünket, hanem kedvencz csónakét.

Miután igy elég előismereteket szerzék — legalább azt hiszem — a hajókázásból, egyszer hosszú útra készültem s jegyet váltottam egész — Győrig.

Elképzelhetik, hogy izgatottan léptem a födélzetre, mert bizony nem kicsiség az, ha az ember vizi járműn van s az evezők nincsenek keze ügyében, hogy hamarosan ránthasson egyet rajta, ha közel talál érni a malmokhoz.

Azután meg estefelé járván az idő, nem bíztam a kormányos jó szemében, hogy baj nélkül fogja megtetetni a hajóval a kanyarodást Verőczénél. Ha mégis az én szemem volna. Az a sötétben is lát s még az orrommal is megszagulom, ha part felé közelgőink. De ő bizonynyal neki vezet s meg'feneklünk.

Egy jó ismerősömmel szálltam be. Ez aztán megnyugtatott. Mert azt mondja, a kormányos még azt is tudja, hány szem kavics van a Duna medrében s ha valamelyik ember a vízbe fulladt s lenn fekszik a fenéken, még azt is oly ügyesen kerüli ki, hogy fel se ébred, s alhatik tovább.

Ejnye ördöngös kormányosa. Ennek a tudománya még'is nagyobb, mint az enyém, mert hát én csak azt látom, a mit látok, de ez még azt is látja, a mit nem lát. Igaz a, a vizen keresztül csak nem láthat?

Dehogy nem, mondja utitársam. Hát nem tud semmit a villanyosságról ? No nézze, ez