Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-05-19 / 39. szám
Vácz, 1889. Vasárnap, május 19 emberbaráti segély egylet, mely segit a vész óráiban ; egyenruhája nem felnőttek játékszere, hanem a nemzet eleven erejének egyik hajtása és termőága. Ha elfogadjuk azt a régi hasonlatot, hogy az állam az emberi test szervezetének tökéletesebb hasonmása, akkor az egyletek azok a sejtek, melyek a nemzeti erő izom- zatának kötik és szövik szálait. így Németország egységét, száz és ezer dalár-, lövész-, torna- és tüzoltóegylete erősebben alkotta meg és tartja össze, mint a vér és vas emberének, Bismarknak vasnál is erősebb akarata ! Ig-y Angliában, midőn azt negyedszázad előtt III. Napoleon seregei inváziójával fenyegette, nem a hadseregre gondoltak, hanem összes lövő egyletei egy nemzeti lövészetre gyűltek Wimbledonban s az ott összegyűlt ötvenezer lövész kezében fegyverrel bizonyította, hogy a brittek szabad földét nem zsoldos hadsereg, hanem szabad polgárainak fegyveres keze fogja védelmezni a halálig! És Francziaország történetében, az 1870-iki háború gyásztörténetének ama nehány lapján, melyre a nemzeti dicsőség végfellobbanását jegyezték fel a a franczia és hozzáteszem, a német történet irók, kegyelettel van felírva Francziaország pompierjeinek — tűzoltóinak — emléke, kik egyleteikből összegyűltek, hogy zömét alkossák Gambetta hadseregének; és győztek vagy meghaltak ott, a hol III. Napoleon hires katonái csak gyáván megszaladni tudtak ! Magyarországnak igaz és sajnos, hogy soha nem volt, és ma sincsen erős egyleti élete. Az egyéni kedvtelésnek a közakaratnak való feláldozása és alárendelése, a társulással járó fegyelem tűrése, soha sem volt nemzeti erénye a magyarnak. Ezért nincs egyleteinknek ország'os élete és csak a tűzoltók azok, a kik egy hatalmas országos egyletté tudtak tömörülni. És ha a tűzoltói intézmény, élén az ország „első tűzoltójával,“ a fenséges királyi ház törzsökös magyarrá sarjadzott ivadékával, József főher- czeggel egy országos szövetség kötelékében a nemzeti összetartás tudatával, egyesíti a nemzet tűzoltóit, Ádria kék öbléből a kelet határőrző Kárpátjáig, s ha az egyenruhájával betakarva az osztály és rangkülönbséget, tagba és rendbe sorozza a vész leküzdésére egyesült bátrakat, s ha összetartásra és egyesült erőre fegyelmezi az elemekkel szemben tehetetlen egyest: nincs a ki tagadhassa, hogy e sorokban ott él és munkál Magyarország eleven erejének egy Szives figyelmüket felhívom ez úttal az „éj királyaira.“ Mert ők azok, kik a legsikerültebb ex- cursióink felkeltette pajzán vidámságunkat képesek egy pillanat alatt tönkre silányi- tani. Kérem önöket érzékeny fitoskáik érdekében, hogy kirándulásaikról a hazatérést esténként lehetőleg siettetni el ne mulaszszák, mert a kik a büki, cselőtei, csörögi, katalinvölgyek és szőllőhegyek árnyas és illatos virányain töltötték a napot és az éjjeli órákban szoktak a városba visszatérni, mindazok találkozhattak városunk utczáin rejtélyes jármüvekkel, miket még rejtélyesebb alakok kisérnek. Gyermekkorunkban látott jelenetek káp- rázatait véltük szemeink előtt; a Körmö- czön vert jó magyar aranyokat puskás cserepárok őrizete mellett Váczon át a bécsi pénzverőbe gondoltuk szállítani. Csakhogy a jármüvet már messzire megelőző és nyomát sok ideig gyanitó illata, mely bizony pacsuli vagy oppoponacra nem nem emlékeztet, arról győzött meg, hogy a szállított „valami“ nem arany, bár benne rejlő értéke sok aranynyal fölér s a kísérők nem fegyveres cserepárok, hanem az éj királyai és a szállítási czél nem a pénzverde, hanem a Duna mélységes és türelmes medre, mely mindent befogad, mindent lenyel és megemészt — s nem e csalóka tünemények fölötti kiábrándulás ingerel a nemes haragra mely belőlünk ily találkozásokkor ki-kitör, mint inkább az illatszerészi üzemnek ily jogosulatlan gyakorlata, melyet magoknak a mi kedves házi uraink éppen május, junius és julius izzó hónapjaiban engednek meg. Nem látszik hölgyeim s uraim kivánatosVÁCZI HÍRLAP. darabja, s ez egyenruhás sorok mindmegannyi letéteményesei, őrizői Magyarország mindent magába hóditó szellemének. Az nem csak segit, hanem oltalmaz; tőkésiti a nemzeti erőt; összetartásra buzdítja a széthúzó elemeket s erős sorokba tömöríti a nemzet bátrait a vész ellen, de ha kell minden külellenség ellen, hogy hadd tanulja meg az a maga kárán, — bármikor lépne is a ház a földére, — Zrínyi a költőnek mondását: „ne bántsd a magyart“ És ha városunk fiai az első sorban diszes- kednek e nemzeti intézmény kötelékében, dicsőség legyen annak, a ki ez egyletet oly jól megalkotta, dicsőség annak, a ki a megkezdett munkát sikerrel folytatja, s dicsőség ennek a városnak, mely az egyletet annyi sanyarúsága után is fentartani tudta. De e dicsősségből kötelességek is szállnak mi reánk. Annak az egyletnek ünnepén, melynek jelszavává „mindnyájan egyért, egy mindnyájáért“ — annak az egyletnek ünnepén az összetartás szelleme szálljon meg bennünket. Azé az összetartásé, melynek két nagy hatalom ellen müveit csodáiról élő tanúbizonyságot tud tenni az ünnepelt is ama nagy időkből, midőn e kibontott zászló alatt*) karddal kezében szolgálta hazáját. Mert vannak veszedelmek, melyek pusztitóbbak az elemeknél, vészesebbek az ellen pusztításainál, melyek szu- ként őrlik semmivé a polgár szellemi és anyagi erejét. Városunkat is dúlja és sorvasztja e lassú enyészet; pedig az országa Duna partján fekvő eme darabjának megmentése és új fényre keltése a mi hivatásunk. Nem csüggedés, nem rímánkodás, hanem tetterős polgárainak összetartása mentheti meg azt a jövendőnek. Csak a bátrakat segíti a sors, s a ki magát el nem hagyja azt az Isten sem hagyja el! Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett. Ez legyen a mi jelszavunk is. És ösz- szetartásunk és iparkodásunkkal vezessük a boldogulás ösvényére nyolez százados városunk történetét, hogy egykor utódaink a mi jeltelen sírjainkon is elmondhassák a tűzoltók jelszavát: „b e t ö 11 é d tisztedé t.“ És azt hiszem az ünnepelt szivéből szólok, midőh ez ünnepélyes órában felkiáltok, hogy egy boldogabb Vácz városa őrizze meg alkotása emlékét és egy nálunknál boldogabb ivadék környezze egykoron képét ! *) A váczi nemzetőrök lobogója, mely az emelvény felett volt kibontva. nak, hogy e helyütt ez ily éjjeli felrakodás és szállítás részleteit tárgyaljuk, hanem biztosíthatunk mindenkit, hogy ezek kezdetlegessége eléggé tanúskodik arról, miszerint a 19-ik századnak a gépészet és mechanika terén tanúsított leleményessége e tekintetben Vácz városa fölött nyomtalanul készül elsurranni, örökül hagyva a jövő század ivadékainak, hogy a pöczegödrök tisztítására már a múlt század feltalálóinak igen alkalmas gépezeteit jobban mondva lebernyeges rongyokkal elfödött csöbreit használhassák. Addig is azonban melegen ajánljuk az erélyes és gondos városi tanácsnak, hogy tekintettel arra, miszerint már a népiskolák abcés könyvei telvék egészségügyi olvasmányokkal, hogy a polgáriban, a gimnási- umban, a semináriumban és siketnémák intézetében szaktanárok által a közegészség' ügy pertractáltatik s ezeket az illető háziurak meghallgatni elmulasztották, kegyeskednék a kihágási büntető törvénykönyvben rejlő hivatottságánál fogva „felnőtt háziurak számára“ hivatalos közegészségügyi felolvasásokat minél gyakrabban tartani és a tandijt lehetőleg magasra szabni. Tessék elhinni sokakat igen le fog ezzel kötelezni, nem külömben azzal is, ha minél előbb a város közönségét egy a fentebbi czélra alkalmas szivattyú és légmentesen elzárható szállító-hordóval meglepi. P .... y. Épp ezért legyen ennek ennek az ünnepélyes órának is véghangja : Éljen városunk boldogabb jövője! Éljen Vácz város új életre kelő fénye ! VÁROSI HÍREK * József föherczeg ezüst lakodalma alkalmából a helybeli tűzoltó-egylet a következő feliratot intézte a népszerű föherczeg hez: Császári Királyi Fenség! Boldog házassága szent frigyének 25-ik évfordulója alkalmából mély hódolattal járulunk Fenséged magas színe elé, hogy törhetlen ragaszkodásunk és őszinte szere- tetünknek kifejezést adva, mint Fővé d- nökünket lelkesedéstől áradozó tisztelettel üdvözölhessük. — Terjeszsze a mindenható F enségedre, valamint Ö F e n- s égé családi boldogságának Ö r a n g y a- 1 á r a és egész FenségesCsaládjára minden kigondolható áldását és engedje, hogy a lehető leghosszabb időn át nemzetünket boldogítva, minket továbbra is magas kegyelmére méltasson. Legmélyebb hódolattal. Vácz 1889-ik évi május hó 8-án, a váczi önkéntes tűzoltók nevében: Dr. Csányi János főparancsnok, Krenedits Ferencz tiszteletbeli főparancsnok, Együd Lajos szivattyús-osztály alparancsnok. * A fagyos szentek — hála isten — nem feleltek meg hírnevüknek. Oly verőfényes nyári meleggel köszöntöttek be, hogy a fagyástóli félelmet teljesen megszüntették. Megdicsérjük őket s kívánjuk, hogy példájukat Orbán és Johanna is kövessék. * A Siketnéina intézet majálisa csütörtökön tartatott meg az eddigi szokástól eltérőleg nem Cselőtén, hanem Migazziban. E változás oka az volt, hogy a kisebb növendékek oly elfáradva értek mindig ki az erdőbe, hogy minden kedvük elmúlt a játékhoz. A vasúttársaság mérsékelt árakat engedélyezvén az egész intézet vasúton utazott s csak este tért vissza. A városból is volt néhány vendég részint a növendékek szülői, részint a tanárok családjai és rokonai. A majális igen jól sikerült még a verőczei czigánynak is, a ki aligha fog egyhamar olyan társaságot találni, mely kezdetleges művészetét és füldob hasitó ezinezogását annyira méltányolja. * Nekrológ. A helybeli fiatal leányok szép koszorúja veszített egy virágot. A halál rideg keze kíméletlenül tépte le egy ifjú életnek szirom-levelét, hogy az enyészet sírjába temesse. — S ezzel megfosztott egy családot reménységétől, drágán őrzött kincsétől, fiatal élete tavaszán levő tagjától ! Szeretett gyermekét vesztette benne a szüle, testvérét a testvér. Az alig 17 éves Rőder Irén meghalt! Még alig szikkadt meg a föld ugyan e sors-üldözte család egyik zsenge tagjának, egy korán letört szép virágnak hamvai fölött, s már ismét kegyáldozatot kívánt a kérlelhetlen halál ifjú leányaink köréből. Az ifjúság minden bájával rendelkező szép leány már hosszabb idő óta mellbeteg volt és szemlátomást letűntek arczárói az ifjúság éltető színe, a megelégedés, a boldogság reményérzete melyet szivében táplált; sem a várva-várt tavaszi balzsamos lég, sem a gondos szülői ápolás és odaadó gyógykezelés nem volt képes neki életerőt, üdülést adni. A tavasz hozzá méltó legszebb virág'ai kisérték őt sírjába, melyekhez hozzájárultak Foltinovics Imréné (Budapestről) Depoy György és neje, Blaha József és neje, Millmann Géza, Klepács József és neje, Bállá Lajos, Fehérvári Ferencz és családja, Nyáry Imre és Bakk Domonkos („Irénnek — pihenésed legyen boldog.“) Elhangzott a bucsúdal s midőn Isten szolgája szomorú kötelesség'ét teljesité, átadatott a porhüvely az enyészetnek, hogy összeomolva porrá legyen, melyből teremtve lett. És a barátok s tisztelők nagyszámú kísérete eloszlott a múlandóság nagy rejtélyével szivében, óhajtva Istentől Őrizze sírját őrző angyalod Enyhe szellő — égi sóhajod. * Dunapartunk ügye. A vízállás olyan nagy, hogy a dunai kőfalat építtetni nem lehet. Egy öreg halász azt jövendölte, hogy az évben mindig ilyen lesz a vízállás, hogy még a helyet sem látjuk, a hová az alapot le kell rakni. De szeretnők, ha rósz próféta lenne.
