Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-05-19 / 39. szám

Vácz, 1889. * Kölcsön könyvtár. A végelgyengü­lésben kimúlt „Merkur“-kör könyvtára a statusquo izr. iskola birtokába átszármaz­ván, a mai naptól fogva 30 krnyi havi ille­ték mellett a közönség rendelkezésére áll. Előfizethetni lehet a község termében szer­dán és pénteken délutáni 1-2 óra közt. * Városi közgyűlés. Hétfőn délután rövid közgyűlés tartatott, melynek egye­düli tárgya a helyben felállítandó kötő- szövő gyár részére alkalmas telek átenge­dése volt. A közgyűlés egyhangúlag ki­mondotta, hogy mind a püspök által oda Ígért, mind pedig a szalma hüvely-gyár és honvéd korcsma közötti tért megszerzi, hogy a részvény-társaság, esetleg bármely más gyár számára alkalmas helylyel rendel­kezzék. Csak azt óhajtjuk, hogy még e hét folyamán elkezdessenek az építkezések. * A kath. Legényegylet a mai napon a cselőtei erdőben tartandó majálisa alkalmá­ból a rendezőség tudomásul hozza a t. ez. közönségnek, hogy a kosdi vámnál igen olcsó viteldij mellett délután 1 órától fogva fogatok állanak a kirándulók rendelkezésére. * Rehabilitált aljegyző. Város unk al jegyzője Várady János tudvalevőleg- ez­előtt mintegy három hónappal azért, mert besugások szerint a délutáni hivatalos órák után női látogatásokat fogadott volna el, városunk képviselő testületé által állásától felfüggesztetett és ellene fegyelmi vizsgá­lat rendeltetett el. Nevezett aljegyző ügye, ki ezen határozat ellen, birtokon belül fel­lebbezéssel élt s ig-y hivatalában a felfüg­gesztés daczára is megmaradt, Pestmegyé­nél e hó 10 tárgyaltatott s intéztetett el oly- képen, hogy miután a megyének igazság- szeretetéröl és részrehajlatlanságáról általá­nosan ismert alispánja Földváry Mihály egyetlen támpontot sem talált a fegyelmi vétség megállapítására, nemcsak hogy ne­vezett aljegyzőt hivatali állásába visszahe­lyeztetni rendelte, hanem [az ügyben az egész fegyelmi eljárást beszüntette. Igazsá­gos eljárásáért üdvözöljük a megye első tisztviselőjét és gratulálunk az ügynek ekkénti végződéséért városunk aljegyzőjé­nek is, ki csak egy cselszövény áldozatául volt kiszemelve, de a kiről tudva van, hogy hivatali teendőinek minden irányban meg­felel. * Városi közgyűlés. Vácz város képvi­selőtestülete f. évi május hó 19-én, esetleg következő napjain d. u. 3 órakor rendes közgyűlést tart. * A dili vOzás. Újhelyi István kanonok a váczi kath. Legényegyletnek újabban is­mét 10 frtot adományozott, melyért hálás köszönetét mond az elnökség. * A vácz-egyházmegyei növendék pap­ság „Pázmány-egyletének“ záróünnepélye ma délután 5 órakor fog megtartatni. Is­merjük a növendékpapság szép tehetségeit s azért a 10 pontból álló programm elő­adását már előre is sikerültnek jelezhetjük. A záróünnepélyre vonatkozó meghívók e héten bocsáttattak ki. A magyarországi kárpátegyesület bpesti osztálya a ma reggeli kéjvonattal Nagy-Marosra rándult. Városunkból is töb­ben csatlakoztak az egyesület tagjai közül a kirándulókhoz, a kik mához egy hétre valószínűleg a Naszálhegyet fogják meg­mászni. Óhajtandó volna, hogy az egyesü­let tömegesebb pártolásban részesüljön vá­rosunk lakosai részéről, különösen a fiatal­ságot figyelmeztetjük, hogy a testedző spor­tot támogassa és űzze. * A molnárok és hajósok ünnepének elég szép időjárás kedvezett. Szerdán este volt Nepomuk Sz. János előestéje s a mol­nárok kivilágiták ez alkalomra malmaikat. * A vöröskereszt-egylet hangverse­nyére lázasan készülődnek. Ma megállapit- ják a műsort s a napokban szétküldetnek a meghívók. * Kereskedő ifjak vizsgája. A Dono- vitz Vilmos vezetése alatt álló iskola nö­vendékeinek vizsgája ma délután lesz. Ér­deklődéssel nézünk e vizsga elé, melyre jövő számunkban bővebben ki fogunk ter­jeszkedni. * Vizbefult? E hó 13-án a Dömösön ál­lomásozó esti hajóról a másod-gépészl nyom­talanul eltűnt. Valószínű öngyilkos lett. VÁCZI HÍRLAP. VEGYES HÍREK. *A püspök bérmauton. Schuszter Konstantin dr. váczi püspök ő Exja e hó 11-én d. u. 5 órakor érkezett Gödöllőre. A város határában díszes közönség várta a főpásztort, Prepeliczay kir. uradalmi Igaz­gató élén. A városi képviselő testület kül­döttei Lizits Károly bíró vezetése alatt je­lentek meg, a kik közül a kiküldötteket névszerint Szondy főjegyzőt, Pólyák ügy­védet. Ryff és Dolfyn képviselőket Kapczy főszolgabíró mutatta be a főpapnak. — Ezután megindult a menet elől Kapczy fő­szolgabíró díszes fogatával, utánna a kir. uradalmi ifjú gazdatisztek lóháton. A főpap megérkezése után az egyházba ment papi kíséretével, a hol a vecsernye után meg­vizsgálta annak összes felszereléseit. Az­után az iskolába vonult kíséretével, a hol este Y28 óráig foglalkozott a tanítványok­kal. — 12-én reggel végezte a bérmálást, a mely után megtekintette a királyi vár­lakot. A helybeli lelkész lakban ez alatt összejöttek a küldöttségek, a melyekkel hosszan társalgóit a nyájas főpap. Délben diszebéd volt a plébánián 30 terítékkel, a me­lyen hivatalos volt Bossányi és Majthényi képviselőkön kívül a város szine-java. Az egész város ünnepi díszt öltött és a fő­pásztor elutazásakor, d. u. 4 órakor éljen­zések között hagyta el Gödöllőt, folytatván körútját Aszód felé. — Folyó hó 12-én délután 5 órakor Schuster Konstantin dr. megyés püspök Aszódra érkezett, miután Veresegyházán, Gödöllőn a bérmálás func- tióját bevégezte. Az aszódi fogadtatás, az összes fogadtatások koronáját képezte. A mozsarak eldördültek, a harangok még az evangélikusokéit sem kivéve — megkon- dultak. az aszódi határtól egész a plé­bániáig ember-ember hátán várta a Fő­pásztort. A fogadtatáson résztvett mindenki valláskülönbség nélkül, a mely körülmény arra mutat, hogy itt e kis városban a val­lásfelekezetek között a legnagyobb egyet­értés uralkodik. A vidékről csoportosan jött a nép. A határnál a város elöljárósága fogadta bandériummal, a hol a város közön­sége nevében Bentsik József ügyvéd és közgyám üdvözölte, később a város ele­jén felállított díszkapunál az egyházi kül­döttségek üdvözölték a Föpásztort. Innen a plébániára hajtatott a hullámzó néptömeg sorfala közt, követve a kocsik végnél­küli sorával, melyekben városunk s a vi­déknek legintelligensebb elemei voltak lát­hatók. A plébánián városunk köztisztelet­ben álló lelkésze Kerekes Jákó. mint jó magyar házigazda fogadta az ő és váro­sunk nagy vendég-ét. — Kis idő múlva a templomba ment s rövid ima után, meg­vizsgálta a templomot, az ott tapasztalt rend és tisztaság felett a legnagyobb meg­elégedését fejezte ki. Innen a katholikus iskolát látogatta meg s a hittani órán meg­hallgatta a gyermekek szabatos feleleteit s a lelkésznek megelégedését és tetszését nyilvánította. Egy rövid beszédben serken­tette a tanulókat a szorgalomra s szivükre kötötte, hogy legyenek jó katholikusok, jó hazafiak s teljesen magyarok. — Másnap 8 órára volt kitűzve a bérmálás, de már 7 órakor nagy tömegben hullámzott a nép, várva a Föpásztort. Pont 8 órakor megkon- dultak a harangok s kezdetét vette a bér­málás functiója. Kétszázon felül volt a szá­muk a bérmálkozóknak. A vidék minden részéből jöttek a bérmálás szentségét fel­venni. 10 órára vége volt a functiónak s következett a fogadtatás a plébánián, a hol szállva volt a Főpásztor. Tisztelegtek : a vá­rosi képviselőtestület ; iskolaszék, javító­intézet tisztikara, evangélikus és izraelita hitközség. Valamennyit a legszivélyeseb- ben fogadta. — A tisztelgések befejeztével következett az ebéd, Kerekes Jákó lelkész­nél, hol valláskülönbség nélkül vettek részt a meghívottak. Az első pohárközöntöt Ó excellentiája mondta, városunk buzgó lel­készére. A megelégedés legnagyobb öröm­hangján szóllott a fáradhatlan lelkészről. A megelégedése alatt értette ama érdemét is a lelkésznek, melyet a magyarosodás terén hosszas fáradság után elért. A lel­kesedés hangján emlékezett meg a lelkész ama tapintatáról, a melynek alapján, nem­csak hívei, de minden ember előtt köztisz­teletet vívott ki magának. Ezután Kerekes Jákó üdvözlé a Főpásztort; kiemelte annak érdemei t,nemessszivüségét,bőkezűségét,mely nemcsak Eperjesig, de az ország legutolsó koldus kunyhójáig ismeretes. Kiemelte fen- költ lelkületét s a tudományok mezején szerzett kiváló érdemeit. Ezután még a do- monyi s az aszódi envangelikus lelkész urak mondottak nagyhatású pohárköszöntőket. — Délután 4 órakor ismét a legnagyobb lelkesedéstől volt Főpásztorunk körülvéve, midőn ugyanis városunkat készült elhagyni. Csakhogy a lelkesült arezokon a fájdalom jelei mutatkoztak, hogy eme nagy 1 élektől válni kell. Mielőtt eltávozott volna megte­kintő a javítóintézetet is, annál is inkább, mivel a javítóintézet tisztikarának tisztelgése alkalmával ebbeli óhajának kifejezést adott. Az intézet növendékei, élükön az intézeti tűzoltóság és zenekarral sorfalat képeztek, a tisztikar pedig a kapunál fogadta, honnan az irodai helyiség- elé vonultak. Itt egy negyed órai beszédet tartott a növendékek­hez, mely beszédnek czélja volt valláskü­lönbség nélkül a növendékek lelkületére hatni. Ezután az intézeti kápolnát, iskolát, háló- és munkatermeket nézte meg s tet­szésének többször adott kifejezést. Ennek bevégeztével a legnagyobb ovácziók mellett távozott az intézetből, de távozott városunk­ból is, hol örökké emlékezetes marad neve, nemcsak mint Főpásztoré, de mint jó hazafi, magyar és bölcs férfiúé. — Adja az Isten, hogy e hazának még számos ilyen Főpapja legyen ! Vasárnap, május 19. REGÉNY-CSARNOK. J ólán. Irta: Stefánia. 5 Kedvtelve nézett az ifjú után, ki ruga­nyos léptekkel haladt s csendesen mondá, mintegy magának. — Csinos ember lett belőle. Azután türelmesen várt, mig az ifjú vissza­tért. Nemsokáig kellett várnia. Csakhamar megpillantá, a mint a hordár­nak nehány utasítást adott. Ekkor megfordult s lassú léptekkel meg­indult a kerepesi-ut felé. Az ifjú Csejtei utolérte rövid idő múlva s némileg bizalmatlanul tekintett rá. — Egyenest Németországból jön? kérdé az öreg úr. — Csekély megszakítással — igen. De honnan tudja azt? kérdé Csejtei meglepetve, de egyúttal bizalmatlanul. Az öreg úr mosolygott. — Tudom, mert érdeklődtem ön iránt. Azonfelül alig 3 órája táviratot kaptam. Olvassa csak! . . . Evvel kabátja belső zsebéből kivette a táviratot s átnyujtá Csejteinek. Rövid volt az s csak ennyi állt benne: „Cs. L. a 11 órai vonattal érkezik német- országi utjából.“ Czime a táviratnak a kö­vetkező volt: Baranyai Sándor Bpest. Dam- janich-utcza 3. sz. —- Baranyai Sándor — olvasá félhalkan Csejtei. — Igen, ez az én nevem. Csejtei meghajtá magát. íme a rejtély kezd kifejleni. Nem kellett utánjárnia, hogy az ismeretlent feltalálja. Úgy is megtalálta volna, mert ugyanazon házban, ugyanazon nevű egyénnél kellett jelentkeznie csomag­jának átvétele végett. A Sándor úr tehát Baranyai Sándor. Ő volt az, a ki annyira érdeklődött iránta, a ki mindeddig párfogolta s nála fogja meg­tudni életének titkát. Befordultak ezalatt a Rottenbiller utczába. Csejtei néhány perczig szótalanul haladt, azután eszébe jutva az ajánlás, a mit fehér­megyei rokonától kapott, igy szólt:

Next

/
Thumbnails
Contents