Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-05-05 / 35. szám

Vácz, 1889.

— Ki itt az oka, dühöng a rendezőkre. Ki itt a felelős, hogy semmi el ne vesszék, mi ?

A rendezők utalnak arra, hogy azért van a ruhatár, miért nem tette oda cylinderét.

Csakhogy azt az urat nem lehetett olyan könnyen kiengesztelni.

Az „egyetemi ifjak köre“ a legújabb hirek szerint, tekintettel arra, hogy találkozott valaki Váczon, a ki a ruhatcir hivatását nem ismeri, azon üdvös határozatot hozta, hogy a jövőben rendezendő estéken a rendezőség Mannlicher puskával és szuronynyal ellátott őröket fog mindazok kalapja mellé állitani, a kik bevallják, hogy még nem ismerik a ruhatár belsejét.

, * * *

Május elsején a „némaház“ kirándult Cselőtére. Nem maradt más itthon csak a falak. Egy rész a papvölgyi utón megy : a hol eg'y paraszt atyafi kapált s el-elnézi, a mint az egyik tanár növendékeinek magyaráz. Mind közelebb-közelebb ér a csoporthoz és köszönti a tanárt, mire a növendékek viszont köszöntik őt.

— Tanár uraknak sok dolguk van ugy-e — szól — és azt hiszem, hogy sok kitartást igényel ezen szerencsétlenek tanitása.

Kis vártatra, mikor hallja, a mint a gyerekek egymással beszélnek, nem állhatja meg, hogy csodálkozva ne mondja.

— Úgy látszik a szóérzettől nincsenek távol.

Azt hisszük, hogy az atyafi meg a tudálékosságtól nincsen távol.

Mi különbség van a néma gyermek és a siket ember közt?

A néma gyermeket más nem érti. a siket ember mást nem ért meg.

Mi különbség van az okos és ostoba ember közt?

Az okos tudatlannak mondja magát, mig az ostoba legfeljebb csak az istent képzeli magánál okosabbnak.

VÁROSI HÍREK

* Személyi hirek. Somogyi Károly nagyabonyi plb. helyettes és hittanár Tá- pió-Szelei plébánossá neveztetett ki, helyébe Varg'a József fóti slelkész küldetett. Igaz

^Péter Csecséről Csongrádra helyeztetett át segédlelkésznek.

* Püspökünk ö Excziája május 9-én kezdi bérma útját még pedig Veresegyházán. Onnan 11-én Gödöllőre, 12-én Aszódra, 13-án Nagy Kartalra, 14-én Túrára, 15-én Zsámbokra, 16-án Ivókára, 17-én Tápió

akadozóbban. Uram pillants! gondolám magamban, ennek nagy baja van. Csak nem csépelte meg az édes hitestársa ismét? Ugyan mi lelhette? „Képzelje uram!“ jaj már képzelem is - válaszom neki — tudom már. „Semmit sem tud az ur, ha ki nem nyögöm — felel mélabus boros hangján. — Az éjjel kétszer megütött a ménkő, mondom kétszer.“ No, akkor mindjárt félreütöm a nyelvemet, hogy a vészfelhőket el- riaszszam. „Sose bántsa, már késő. Elharangozták rajtam seprőnyéllyel már a cze- remóniát. O! meine liebe mutter! ha te most látnál engemet!“ és lúdtojás nagyságú könyei potyogtak üres békateknyő bugye- lárisának tátongó bőrodujába. Gyuri bátyám — biztatám — szippantson egyet a burnótomból s erősitse magát, engem meg ne rémítsen el előre, mert két éjjel boszorkány-nyomást fogok érezni. Hát megsérült, bénult, némult, vagy mi ? „No hát, no hát, no, izé, b’z az úgy történt, hogy a komámmal behurczolkodtunk a nagyvendéglő külön szalonjába, mint rendesen és szivtuk szorgalmasan magunkba a jól megkeresztelt gyöngyöspatai sillert és képzelje csak ott ütött meg a ménkő kétszer. Nekem kétszer volt pirosban huszonegyem. Ménkő meg ki vág a pikétre két ászt!“ No vigasztalja magát, megesett az már okosabb emberen is.

Biz igaza van, szól hozzánk lépve P. Puttony úr a füldbúvár, ki mesterségére nézve kovács; népmulatság rendező, mikor általános derültségre a falu közepén, mint egy akrobata a sarat jól meg hömpölyögte; meg szabad óráibanfametsző. Különös előszeretettel tudja

VÁCZI HÍRLAP.

Sülyre, 18-án Úriba, 19-én Monorra, 2 0-án Üllőre, 21-én Vecsére, 22-én Ecserre, 23-án Rákos Csabára, 24-én Csömörre, 25-én Mogyoródra megy és 26-án befejezve a körutat Fóthon keresztül vissza Váczra.

* A küzgyámi állás betöltése ina reggel fog megtörténni. Pályázót egész a hét végéig nem igen hallottunk emliteni. Tény, hogy kérvényeket tegnap délig még nem adott be senki s így csak a városban elterjedt nehány hir után közölhetjük azok neveit, a kik állítólag pályáznak. Eddig nem lehet azt sem megállapítani, kinek van legtöbb kilátása. A hét elején csak Krak- ker Kálmánt emlegették, tegnap már az ő neve mellett Bencze György, Iványos I. Milkovics Gyula és Br. Metzger nevét is hallottuk emlittetni. A képviselő testület feladata, hogy a legjobbat válassza ki a pályázók közül. A kijelölő bizottságba, mely bizottság ma reggel 9 órakor kezdi meg működését, a polgármester részéről A'Veisz- barth János és Reitter István lett kijelölve. A képviselő testület részéről kiküldött Csá- volszky József és Dr. Freysinger Bajos és az előbb említettek, oly annyira szivükön viselik a város ügyeit és érdekeit, hogy cseppet sem kételkedünk azon, hogy kijelölésük a legjobb leend.

* Hubert József a városi képviselő testület tagja felfolyamodással élt Dr. Kiss Józsefnek a legtöbb adót fizető képviselők közt leendő felvétele ellen. A megyei köz- igazgatási bizottság' helyt adott folyamodásának s a közgyűlés azon határozatát, mely szerint nevezett a legtöbb adót fizetők közé felvétetett, megsemmisítette.

* Szerencsés találkozás. Ulicsni József morvaorsági illetőségű csavargó tegnapelőtt Szendén koldulni járt házról-házra. Egy helyt, mig a háziak alamizsnát akartak neki kihozni, nem várakozott, hanem a keze ügyében levőket elemelte. Tegnap reggel a károsult asszony a bucsusokkal bejött s itt a piaczon felismerte a tettest, a kit a rendőrség azonnal elfogott.

* Krenedits Ferencz arczképének ünnepélyes leleplezése mához egy hétre fog megtörténni. Az önkéntes tü? oltó-egylet nagyban fáradozik azon, hogy ezen ünnepélyt minél fényesebbé és impozánsabbá tegye. Az ünnepély után bankett lesz.

* A vöröskereszt-egylet szereplőket to- borz a pünkösd hétfői műkedvelői előadáshoz. Mint értesülünk már sokan megigérték közreműködésüket még a régebben szereplők közül is s igy remélhetőleg kellemes ünnepekre van kilátásunk.

* A májusi búcsújárások tegnap vették

kifaragni a szent tárgyakat. De istenfélő is, mert az Úr vacsorának bor részét naponta magához veszi illő mennyiségben, persze ha potya; tudva, hogy Krisztus vérét sem szabad pénzért adni. Hogy hazafias költő, no azt meg, úgy hiszem mindenki tudja. Nem ugyan pénzköltő — mint kettős háziúr — hanem kin rimes verseket rögtöftöz. Szerencse, hogy még annyira sem szivreszó- lók, miszerént mézeskalács-sziveken sem tűrnék meg. Potya bor mellett elve, hogy minden rím jó, csak a vége peczczenjen. De már az övétől sikerültebb verseket és és dalokat hangoztattunk május 1-én a Naszály „sárkány gödrénél,“ mely minden zápor vizét nagy kotyogva hirtelen elnyeli. Ekkor tartottunk ugyanis egy férfi majálist az idén először vőlegény készítette pompás pörkölt mellett, mely oly jól és kellemesen sikerült, hogy minden résztvevő legény pajtásunk, no meg nagy igazán mi is kétszeresen virágosán tértünk haza. T. i. virágos kedvben és virágcsokorral; hogy ez utóbbit mint érdemes virágok, avagy hervadozó virágok, vagy serdülő virágbimbók kapták-e meg: nem tudom.

De most sietek a kertészhez virágokért, mert jövő héten szükségünk lesz reá; mikor is egy derék, viharokkal szerencsésen meg- küzdött, bátor tölgyhöz fog fűződni: egy szende kelletne és szépsége teljében lévő virág, a boldogság örökzöldjével.

Hirharang.

kezdetüket. Az időjárás kedvezett, mert gyönyörű verűfúiyes nap volt. A május külömben igen jól kezdődött, adja Isten, hogy a fagyos szentek ne leg'yenek a valóságban fagyosak s kárt ne okozzanak a gyümölcsfákban, a mik nagyon szépen virágzottak el s szép termést ígérnek.

* A járdák öntözése. A 97,888. számú közgyűlési végzés értelmében a nyári napok alatt a házi urak reggeli 7 óráig és délutáni 2 óráig köteleztetnek a házuk előtti járdának felöntözésére. Ennek értelmében mostantól kezdve el kell az öntözést kezdeni s ennek foganatosítása Eabriczy Nándor rendőrbiztosra bízatott.

Elfogott csavargó. Jamrich István nyitramegyei csavargót tegnapelőtt rendőrségünk elfogta. Nevezett szökni akart és a püspöki palotában akart elrejtőzni, de nem sikerült neki.

* A pálinka ivás áldozata. Tekla József ismert alakja letűnt a napirendről, a mennyiben tegnapelőtt az irgalmasok kórházában meghalt. A pálinka ivás áldozata lett. A városi hatóság már gondoskodott eltemettetéséről.

Vasárnap, május 5.

R E G É N Y-C S A R N O K.

Jolán.

Irta : Stefánia. 2

Bevezetés.

— Milyen jó — mi is oda megyünk. — S onnét merre visz útja?

— Budapestre.

— No lám, mi is oda akarunk utazni. Milyen jó, hogy találkoztunk, legalább ismerőssel teszszük meg az utat

— Ismerőssel ? kérdé az ifjú hangsúlyozva e szót.

— Hát igen. Nem ismerős-e az, a ki velünk egy kocsiban utazik?

— A kinek a nevét se tudják ?

— Csak becsületes arcza legyen. A magyar ember nem bizalmatlan senki iránt, a ki nyíltan a szemébe néz s én uramöcsémet becsületesnek látom a szemeiből.

— Köszönöm az elismerést az idegen iránt — rnondá némileg meghatva az ifjú. — Nevem Csejtei László, végeztem a bölcsészetet s állás után nézek Budapesten. Most tanulmányutról jöttem Németországból s kirándultam egyik rokonomhoz, a ki fiatalságomban támaszom volt. Podgyászom az állomáson hagytam s most egy nappal megszakítva utamat, oda törekszem vissza.

— Én meg csejthei Csejthe Károly vagyok, birtokos Eehérmegyében Ez itt fiam, a kit Budapestre kisérek, hogy ott az orvosok tanácsát kikérjem.

Az ifjú meghajtotta magát s előbb az öreg' úrnak majd a fiatalnak felé nyújtott kezét szorította meg.

— Most már ismerősök vagyunk — sza- kitá meg a csendet némi szünet után az öreg úr s szemei bizonyos komoly vizsgálódással nyugodtak az ifjú arczán.

— Az ismeretséggel csak én nyertem — viszonzá szerényen az ifjú.

— A neveink nagyon hasonló hangzá- suak — tévé a megjegyzést a fiatalabb Csejthe Károly.

— Avulóban, csakhogy önök nemesi elő- neve az én vezetéknevem.

— Mi sem természetesebb, mint ennek a megfejtése. Uram-öcsém atyja bizonyosan erről a vidékről való. Itt pedig igen sok Csejthey lakik, a kiknek ősei valamikor Csejthék voltak, de ők az aristokratikus hangzású yt ragasztották nevük után. Az én ősöm, a ki Mária Terézia alatt, mint testőr szolgált s fontos szolgálatai jutalmául kapta nemesi előnevét, nem hagyta cserben az ősi nevet, hanem megtartotta a