Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-04-28 / 33. szám
III. évfolyam. 33. sz. Vasárnap, április 28. Vácz, 1889. VÁCZI IRLAE SZERKESZTŐSED: Váczon, Duna-sor, 587. sz. (Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre í> frt, fél évre 3 frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : IO kr., csütörtöki 5 kr. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Neumann Manó sárosutczai vegyes kereskedésében. Kéziratok vissza ne m adatnak. Bérmentetlen levelek d nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdeténsél kedvezményben részesittetnek. — Nyilt-lér: sora 30 kr. Bélyeg-illeték : minden beiktatásnál 30 kr. A nyugta- bélyeg külön fizetendő. Közbiztonságunk. Nem a betörők, nem is a csavargók s más e fajta kor-szülötteitől féltjük közbiztonságunkat, hanem a rendőrségtől és a veszett kutyáktól. Kóbor kutyák szokták meglátogatni városunkat, hogy itt vendégszerepeljenek és veszedelemben tartsák lábikráinkat. Kutya peczérünk nincs, tehát szabadon teljesíthetik ezen nem kecsegtető műtétet, hogy aztán legyen min jajgatnunk. A peczér helyét senki sem foglalja el. Mert persze ingyen nem bolond senki, hogy kutyákat hajszoljon. A rendőrség pedig kitűzi az »ebtartási szabályrendeletet« a városház kapuja alá és az Írott papirosra bízza a végrehajtást. Néha-néha aztán, ha már nagyon sok a négylábas jószág a piaczon, vadászatot tart rájuk s lövöldöz a nyílt téren, hogy ne csak kutyában, de még eshetőleg az emberekben is kárt tegyen. El hallgatóik ezt a »modern« eljárást. Baj nem történt, ok nem volt lármát csapni belőle. A lövöldözés nem használt, mert azt a r bizonyos kutyát is úgy verték agyon. Elővették ezután a múltkori módszert. Mérgezett húst hánytak szét akutyáknak. Megjegyeztük akkor, hogy nem szólunk ellene, mert más kisegítőt — nem lévén kutyapeczérünk — nem ismerünk. A baj egyébiránt eddig csak a kutyákon mutatkozott, a melyek az Ízletes falatokat jóízűen ették. A napokban azonban más is történt. Egy kisváczi szegény asszony a felügyelet nélkül hagyott húst kosarába tette, megmosta, megsütötte és megette. Ma dagadt tőle a képe s bizonyára csak az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy nagyobb baja nem történt. Kinek kötelessége ügyelni arra, hogy a hús elszórásával megbízott addig ne távozzék el messze, mig a kutya azt fel nem kapta? Kinek a kötelessége úgy megválogatni az embereket, hogy azok megbízhatók legyenek ? s ne kelljen két rendőrt alkalmazni mindenüvé, ha azt akarjuk elérni, hogy a parancs teljesítve legyen? Kinek a kötelessége ellenőrizni mindezeket ? Szeretnők rá a választ megkapni. Városi közgyűlés. Csütörtök délután rövid közgyűlés tartatott a városház tanácstermében. A rövid közgyűlésnek két igen fontos tárgya volt. Egyik a város árváira, másik az árvává leendő városra vonatkozott. Vita nem volt s igy nem mondhatjuk, hogy mozgalmas képe lett volna a közgyűlésnek. Első tárgya volt a közgyűlésnek a polgármester jelentése a közgyámi állás betöltése iránt, az alispán által kitűzött határnapnak s kinevezett választási elnöknek bejelentése. E szerint a választási elnök Réty Ignácz polgármester, a választás határnapja pedig május hő 5-i k e. A közgyűlés ennek kapcsán két tagot választott meg a kijelölő bizottságba Csávolszky József és Dr. Freysinger Lajos személyében, kikhez a polgármester még két tagot fog saját jogkörénél fogva kijelölni. Második tárgy a regale-bizottság jelentése volt az italmérési kártalanítási igények bejelentése tárgyában. E mindent felölelő, minden kicsinységre gondoló jelentésen a közgyűlés semmi javítást nem tett, de nem is tehetett. Nehány stiláris módosításon ment ugyan keresztül, de lényegében nem. változott meg semmit a jelentés. S ha az azokban foglaltak alapján egyes- ség jöhet létre, van remény, hogy a város a veszett fejszének legalább a nyelét mentheti meg. Még három évig a város kezében maradna, mint bérlőében a regale jog s ez idő alatt, mint Dr. Freysinger Lajos reméli, sikerülne a város kövezését befejezni anélkül, hogy a lakosságra nagyobb pótadót kellenék kivetni. Kívánjuk, hogy a közjegyző úrnak igaza legyen. — r. A „Yáczi Hírlap“ tárczája. Hull a levél . . . Hull a levél, sir a felszél, Tépi azt a sok virágot: Csillag kiég, felhős az ég . . . Ily időt ember nem látott! »Oh, jöjj velem, szép kedvesem ; Tűi az erdőn, tűi a bérczen ... Erdő árnya, felhő szárnya Eltakarja utunk, érzem.« Villám czikáz, megreng a ház, Halálnótát dörög az ég; Sürü könye, mintha nőne, Egyre jobban zudul le még; »Hol nap nem kel s lázas kebel Nem várja hőn leszáltát sem : Arra tájra, kis tanyára, Utunk, kedves, arra viszem« Hab hab hátán ... Egymás után Tóiul villám a villámra . . . Arany kalász, hol fiirj 1 anyáz, Megdül, omlik e csapásra. »Érted jöttem; nincs mögöttem Ki hallaná szavaidat . . . Ily időben ah ! nem röppen Még madár sem az ég alatt.« Pelyhes párok — oh mily átok — Fészkeikből kiszorulnak ; Zűgó orkán — e föld sarkán — Okozója ennyi rossznak. »Jó, hát legyen! hagyj el engem... Vélem jönni nem akarsz te ... Hogy szent voltál, mint az oltár, Érző szivem hogy’ is hitte ? !« A bérczfokon, hol áll a rom, A rémes éjt egy vészes hang Szakítja át; ha hallanád Szólnál jaj ! ez lélekharang. »Te hűtelen, ne jöjj velem . .. Esküszegő és csapodár ! Isten tanúm : nem rajtam múl’ Hogy többé az nem leszesz már!« Rémes lángja, a hol álla Bérczfokon a siró bagoly, A villámnak — ég nyilának — Fán, virágon átal hatol. »Hü szív nem kell, mert kincsekkel Nem bir földhöz ragadt szegény?! lm gőgödér’ julalombér . . . Ne légy másé, ha nem enyém !« * * * Mintha első reggel vóna S díszben állna az Ur trónja Átövezve szeráfokkal, Körülvéve háladallal. Virágkelyhe szép szemében Mintha egy-egy álom-éden Lánggal égne ... A csalogány Énekétől zengne magány. Ilyen dicső hajnal kelL föl Ama zordon, vészes éjből, Tiszta volt az ég azúrja. .. Fák lombját a szél nem fújta ... S á kelő nap egy sugára Rásütött egy halott párra . .. Barna ifjú, szőke lányka Ezt a reggelt már nem látta! (Pozsony-Szent-György, 1888. nov.) Kapás. Jolán kisasszony. — Beszélyke. — Szobájában, egyszerű nádszéken ül egy nő, arcza elborult, mereven néz a jövő elé egy alakot keresve, ki rideg magányából kiragadná. Elborult arczárói gondolatainak össze-vissza kuszáltsága olvasható le. Egyszerre csak szemei fényleni kezdenek, egy alakot lát, ki közéig felé. Igen, ő az! Ah de ez alak mellett egy másik is feltűnik. Szemeiből most sűrűn hullanak alá a kö- nyek s felkiált: Én boldogtalan! E nő szobájának bútorzatát egy vaságyon két ódon stilü szekrényen, egy mosdón s nehány széken kívül egy zongora s legfőbb „ékül“ egy nagy festetlen láda egészíti ki, melynek hivatása nem éppen bizonyos előttünk. Az ágy előtt s a szobán végig színe hagyott vászon féle helyettesíti a szőnyeget. A szoba parkírozott padlója nem harmóniái ugyan az egyszerű bútorzattal, de annak egy bizonyos előkelőséget kölcsönöz. A szoba levegőjét — lévén hideg márcziusi n at
