Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-03-24 / 23. szám
Vácz, 1889. III. évfolyam. 23. sz. Vasárnap, márczius 24. szerkesztőség: HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI IIETII .AP. KIADÓHIV Váczon. KülsÖ-sor. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Váczon, Duna-sor, 587. sz. (Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) Váczon, Külső-sor, 893 küldendők az előfizetési f hirdetési dijak és hirdetések ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre fi fit, fél évre 3 frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : 10 kr., csütörtöki 5 kr. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében s több föutczai kereskedésben. Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetéi-nél kedvezményben részesittetnek. - iVyilt-lér: sora 30 kr. Bélyeg-illeték: mindenbeigtatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő. A sorsjegyekről. A napirenden levő újabb és újabb sorsjegykibocsátások következtében időszerűnek és érdekesnek tartjuk a Magyar Mer- cur czimü és a kormány által ajánlott pénzügyi és sorsolási lap legutóbbi számában megjelent következő czikket közölni és különösen e czikk végén kifejtett következtetéseket a városok és hatóságok figyelmébe ajánlani: A forgalomban levő magyar és osztrák sorsjegyek értéke jóval meghaladja a hatszáz millió frtot és ámbár az osztrák-magyar sorsjegyeknek jó része a külföldön van elhelyezve, de minthogy itt talán ép annyi külföldi sorsjegy van forgalomban, kétségtelen, hogy Ausztria-Magyarország népei legalább is hatszáz millió forintot fektettek be sorsjegyekbe. Ez az óriási tőke azonban, mint minden újabb sorsjegykibocsátásánál látjuk, még távolról sem érte el azt a határt, melyen túl már sorsjegyeket nem lehetne többé kibocsátani. Az a hatszáz millió frtnyi sorsjegy határozottan kevés Ausztria-Magyarország 40 milliónyi lakossságának, mert hát csak minden 7-ik lakosra esik egy sorsjegy és minden lakosra csak 15 frt. De hogy a sorsjegyek mennyisége nem túlságos sok, mutatja még az is, hogy a sorsjegyek mind kisebb-nagyobb ázsióval kaphatók csak és legalább az osztrák és magyar sorsjegyek között egyetlen egy sincs, mely névértéken alul volna kapható, sőt az az ázsió, mely a névérték és az árfolyamérték között van, jóval meghaladja a 170 millió frtot. De nagyon sok, különösen régi sorsjegy még ez ázsióval is csak nehezen szerezhető meg, mert a sorsjegytulajdonos konzervatív és a már egyszer megvett A „Váczi Hírlap“ tárczája. Rügyet bont. . . Rügyet bont a fának ága. Harmat esik a virágra, Langyos szejllő sugdos regét, Elmeséli, elregéli az életét, Mesze földön kaptam szárnyra, Messze jöttem a világra, És röpültem szerte-széjjel A világban, fényes nappal, csöndes éjjel. Hegynek ormát csókolgattam, Völgyben játsztam a patakkal, Erdő, mező szép virága Kicsi kelyhét, édes ajkát csókra tárta. Sok örömben, fényességben, Vigan telik rövid éltem, Mig egyszer csak szivén talál Engem is, meg sok annyi mást, a rút halál. * * * Most még élek, még vigadok A jövőre nem gondolok, S holnap? — el leszek feledve, Koporsóba, hideg földbe betemetve. Sah. Utóhangok. Nem is olyan rég volt s még bizonyára fognak emlékezni kedves olvasóim ama napokra, mikor az az örökké tipegni kívánó lábacska ugyancsak belefáradt a sok munkába s nem hiszem, még ha tagadnák sorsjegytől nem szivesen válik meg, sőt csak a legnagyobb szükség esetén a'dja el. Túlzott, úgynevezett „moralisták“ azt a nézetet hangoztatják, hogy a sorsjegyek kibocsátásával a közönség játék dühe és könnyű szerrel való meggazdagodási vágya bűnös módon tápláltatik. De hogy ez a szemrehányás mennyire igaztalan, legjobban kitűnik abból, ha sorsjegyeink minőségét vesszük vizsgálat alá. A magyar és osztrák sorsjegyek, igen kevés kivételtel jó befektetési értékek, melyeknél a vevő nincs kitéve annak a veszélynek, hogy betétjét elveszti, hanem vagy jó kamatozás, vagy pedig a legkisebb nyeremény fokozatos emelkedése által még a tőkéjét is növeli. Mindezek a mozzanatok csak a jó befektetési értékek jellegének felelnek meg. Az igaz, hogy e mellett ezek a sorsjegyek még nyereményre is nyújtanak kilátást és az említett moralisták épen ebben látnak bökkenőt. De az ilyen morált mindenkor nevetségesnek tartották ; de kétszeresen nevetséges oly időben, mikor a meggazdagodás vágya az élet súlyos volta és viszontagságai miatt, igen természetes és megbocsátható valami. De ez a morál káros is, mert ez által befolyásolva az állam, lehetőleg kerüli a sorsjegykibocsátásokat és ez által megfosztja magát oly eszköztől, melylyel a közönségnél tényleg meglévő játékkedvet semlegessé, veszélytelenné tehetné. A játék maga főleg abból az okból erkölcstelen, mert az embert arra csábítja, hogy kétes nyereségekre nagy betéteket tegyen koczkára, mely betétek mindazoknál, kik nem nyernek, elvész. De ez a veszély az úgynevezett kölcsönsors- jegyeknél nincsen meg, ez csak azoknál a kisebb jótékonysági sorsjegyeknél van meg. melyek csak egy húzásnál játszanak és azis, hogy egy pár tyúkszemmel meg ne lettek volna ajándékozva. Igenis, mert hiszen a Marczi egyre-másra azt bizonyítja, hogy ily rengeteg mennyiségű hurt még nem szaggatott el egyetlen farsang alatt sem ? De meg utoljára is miért ne volna igazam, ha azt állítom, hogy jól mulattunk? — Jól ám! — mondja egyik bájos szomszédasszonyom — csak hogy én az urat még egyetlen mulatságon sem láttam, pedig még talán fiatalnak is nevezhetné magát! Le voltam forrázva, de azért mégis ma- gyarázgattam, hogy hiszen én idegen vagyok, azután meg az én mulatságom abból áll, hogy ha másokat látok mulatni. No de a legfőbb argumentumom meg az volt: félek nagysád, hogy még nekem is meg kell házasodnom! Nevetett és repült a termen végig, mig én szégyenletemben egy pohár csörögit öntöttem magamba, hogy nagyobb legyen a bátorság, mert biz’ Isten nagyon szégyenlős vagyok! Végre is elszántam magamat és rohantam egy bájos hölgy felé, mikor egyszerre zuhanás és én végig terültem a jégsima padozaton. Természeteién kinevettek s volt titulus: ügyetlen stb. Megint csak a csörögihez folyamodtam s ebből már csakugyan végig lejtettem, egy rettenetes „czepedlit“, mikor egyszerre fölsikolt tánezosném: Jaj a ruhám! Már mi tagadás, lehasadt egy fél méter. Egy mérges tekintet, egy pár szemrehányó szó s én a ruhatárból, mint a csatavesztett hős rohantam lefelé. Egy éktelen kaczaj, egy se- reg gyerek voltak kísérőim s nem tudtam megfejteni, miért lettem én ma a nap hőse. Csak mikor becsengetek s a portás is megután értéktelenekké lesznek, ámbár a jótékonyság ezeknél elég mentő körülmény. Nincs meg ez a veszély azoknál a sorsjegyeknél, melyek éveken át, a mig csak tényleg kisorsoítatnak, mindig értékpapírok maradnak. A kamatozó sorsjegyek legjobban megfelelnek a befektetési sorsjegyek jellegének. A régebbi és kitűnő kamatozó sorsjegyeknél, mint az 54-es, 60-as és tiszai sorsjegyek, a vevőket leginkább az riasztja vissza, hogy a most már meglehetősen mag*as árfolyam jelentékenyen meghaladja a legkisebb nyereményt, úgy hogy abban az esetben, ha az ily sorsjegy a legkisebb nyereményen huzatik ki, a tulajdonosok tőkeveszteséget szenvednek. Németországban már régebben azzal óvják magukat az ily veszélytől, hogy a biztosítás üdvös eszméjét átviszik a sorsjegyekre is. Egyes bankárok, ugyanis rendkívül csekély díjért magukra vállalják azt a veszteséget, mely az árfolyam és a legkisebb nyereség között van és a kisorsolás esetén a tulajdonost érné. A biztosítás e nemével nálunk még nem foglalkoznak, mert a voltaképeni sorsjegy-üzlet még nincs eléggé organizálva, hogy ez a biztosítás általánossá lehetne. A közönség ezért leginkább oly sorsjegyeket vásárol, melyeknél nincs kitéve az ily árfolyamveszteségeknek. A kamatozó sorsjegyek közül ezt az előnyt most már csakis a magyar jelzáloghitelbank 4°/0-os és az osztrák földhitelintézet 3°/0-os nyereményzáloglevelei nyújtják, és pedig* azért, mert a legkisebb nyereménnyel való kisorsolás esetén még egy nyereményszelvényt is adnak, mely minden további nagyobb nyereményhuzáson részt vesz. — Ennek a nyereményszelvénynek a mostani tőzsdei értéke 16— áO frt között van úgy, reszkírozott egy pár mosolyt, látom, hogy kabátom fordítva van rajtam, czilinderem éktelenül belapitva. így mulattam én s megfogadtam, hogy mig a farsang tart, addig nem mutatom magamat s igy talán majd elfelejtik ku- darezomat is. Most már pihen mindenki: templomba jár a vidám sereg s nekem is szabad kilépnem, habár fogadni mernék, hogy az egész város csak arról beszél, hogyan mulatott Gorombái Náczi s a mig a nénikék egy csésze kávét elfogyasztanak, legalább százszor megmosnak. Az utczán legelőször is az én jó Marczi bátyámmal találkozom, ki egy kissé böjties képpel ugyan, de mégis sokkal derültebben nézi czipője orrát, mert mint szokta volt mondani: elmúlt a bolondság, nem kell annyi szenvedést kiállani. Mikor egymást kölcsönösen üdvözöltük, rendkívüli meglepetésemre csak imitt-amott láttam fején egy pár hajszálat. — Mi féle mesterséggel cselekedte meg e nem közönséges dolgot Marczi bácsi? — Hej öcsém az Istenre kérem, meg ne házasodjék! — volt a válasz. — Miért? — Azért, mert nekem nem kevesebb, mint öt leányom van ! — Nos és nem örül ennek? — Örüljek ! — szörnyüködik az öreg — hát nem tudja fiatal ember, hogy ezek tépték le fejemről azokat a dús hajfürtöket, melyekre még nehány héttel ezelőtt oly büszke voltam. Ha ki mentem az utczára már czirógatott az egyik : jó papus mit hozol nekem?
