Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-02-21 / 14. szám

Vácz, 1889. Sándor (bohócz), Stigliczy József (czukor- süveg), Ulrich Károly (matróz). Az estély csak a napfelkeltével ért véget. Éjfél előtt ejtetett meg a sorsolás, mely­nél a szebbnél-szebb tárgyak nagyban fo­kozták a közönség érdeklődését s felcsi­gázták a nyerni vágyást. Az estély sikere buzdíthatja a rendező­séget, hogy továbbra sem fog elmaradni a támogatás, csak érteni kell a közönség szórakozni vágyásának kielégítését. VÁROSI HÍREK * Az egyetemi ifjak köre vasárnap tartott értekezletén először is döntött a kör neve felett. A kör nevéül „Vácz-vidéki egyetemi-kör“ lett elfogadva, mely elneve­zés az alapszabályokba is be fog vétetni. Ezután a pénzügyek kezelésére ideiglenes pénztárnokul Tragor Ignácz lett egyhan­gúlag megválasztva. Kiküldetett még az alapszabályok kidolgozására egy bizottság, melynek tagja az elnök és alelnökön kívül Kohn joghallgató. Ezzel a gyűlés feloszlott. * Mlllt csütörtöki számunkban az izr. statusquo hitközség gyászisteni tiszteletén a gyászmisét nem Joely Vilmos, hanem Eisenberg Károly karnagy zenésitette meg. Kérjük ezen hírünk ilyen kiegészítését. * Névmagyarosítás. Rozman n István helybeli ácsiparos vezetéknevét belügymi­niszteri engedélylyel Kátay-ra változtatta. * A jelmcz-estélv rendező-bizottsága kéretik, hogy ma este 8 órakor a Casinó- körben megjelenni szíveskedjék. * A jelmez-estélyen felülfizettek: Be- novits 1 frt, Dr. Freysinger 1 frt, Lévay József 1 frt, íntzédy Soma 1 frt, Kilián Armin 1 frt 50 kr, Reitter István 3 frt, Majthényi István 2 frt, Dr. Roth Miksa 1 frt, Dr. Lengyel Soma 1 frt, Ifj. Korpás József 1 frt, Szlatényi Ede 1 frt, N. N. 1 frt. Összesen: 15 frt 50 kr. Az estély tiszta jövedelme volt: 101 frt 70 kr. * A boliócz előadásokkal fűszerezendő társas-estély, mely a farsang utolsó napjai­ban lesz megtartva, koronája lesz az idei farsangi mulatságoknak. Ismerjük a rendező­bizottság programmját s elmondhatjuk, hogy a nevetés olyan óriási lesz a Curia termében az előadások alatt, hogy félni lehet a terem összeroskadásától. A rendező­bizottság tagjai ma este fognak ugyanezen Tanácslom különben, hogy ne minden „parasztmenyecskének“ higyj s még ha a „magyar hölgy“ komolyan biztató szavát hallod is, ovatos légy, hogy melyik „jókei“ szerencséjére teszed fel utolsó garasodat, mert meglehet, hogy a veszteség hevülését még „havasi gyopár“ éjszaki tájra emlékez­tető levegője is fokozni fogja. A „diplomata“ kétszínűségét ellensúlyoz­za a „czukorsüveg“ édessége s mig az utób­binak termetessége a közelítést kizárja, a „tornászó fiú“ lábikráinak vékonysága éppen nem mutat arra, hogy a „bohóczok“ eset­leges kemény tréfáinak sikeresen ellentál- lani képes legyen. Folyamodjál ez esetben a csinos „matrózfiuhoz“ s majd gondolájá­ban partra fogsz szállni s ez talán vissza­vezet a kiindulási partodra, a hol megtud­hatod, hogy a karzat közönsége nagyon felszaporodott, daczára, hogy a pénztárosi asztalon a karzati jegyek még mindig érin­tetlenül állanak. Ördöge legyen annak, a ki kitalálja, hogy ki az, a ki jegy nélkül élvezte a karzaton gőzfürdői kellemetességét a teremnek s vi­szont ördöge legyen annak, a ki kitalálja a pénztáros semmit mondó arczából, hogy mennyi a tiszta haszon. .Szegény férjünk, a ki mulatni remélt, meginterpellálta azt a semmitmondó hideg arczot s az eredmény az lett, hogy össze­veszett otthon a feleségével, a ki sehogy- sem tudta elhinni, hogy 100 frt jövedelem lehessen. Nem tudunk segíteni férjem uramon, de ajánljuk, vegye meg a „Váczi Hírlap“ mai számát s mutassa ezt tfel feleségének s ez előtt reméljük meghajol a makacs Asszonyka. VÁCZI HÍRLAP. estély bővebb megbeszélése végett ülésezni s tán vasárnap már közölni fogjuk a rész­letes programmot. VEGYES HÍREK. * A sorozás elhalasztása. Báró Fejér- váry Géza honvédelmi miniszter azon in­dokolással, hogy a törvényhozás az 1889-ik évre az ujonczok létszámát még nem sza­vazta meg s tekintettel a még tárgyalás alatt lévő uj védtörvény javaslatra, a folyó évben kiállítandó ujonczjutalékok megaján­lásáról szóló törvényjavaslat még elő nem terjeszthető, — az 1889-ik évi rendes ujoncz- állitás elhalasztása tárgyában a következő törvényjavaslatot nyújtotta be a képviselő- háznak: 1. §. Az 1889-ik évi rendes ujoncz- állitás (fősorozás) ezennel elhalasztatik és azon időszakban lesz foganatosítandó, me­lyet az 1889-ik évben kiállítandó ujonczju­talékok megajánlása tárgyában hozandó törvény fog e részben kijelölni. 2. §. A je­len törvény végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg. * A magyarországi tanítók Eötvös alapja mindinkább erősbödik, mint ezt a hozzánk beküldött kimutatás tanúsítja. Már 3ü,034 frt 34 krt tesz ki az alap tőkésített vagyona, melyhez az 1888. évi tisztajöve­delem 2703 frt 39 kr hozzáadásával a te­kintélyes szám 38737 frt 73 kr. nyeretik. Az alap tiszta jövedelme ösztöndíjakra és se­gélyekre fordittatik, a melyet azonban csak az „Eötvös alap“ tagjai nyerhetnek el. A lefolyt évben 32 részesültek az alap jóté­teményeiben. * Folyó hó 11-én a dömösi ev. ref. templomban, Rudolf trónörökös emlékére gyászisteni tisztelet volt, melyen egyházi beszédet Tokody Ferencz praeoráns tanító mondott. A padok és a szószék feke­tével voltak bevonva. A római katholikus templomban pedig e hó 11-én reggel tar­tatott gyászmise. * Neuczinger Ignácz földmives fia István, e hó 10-én reggel Esztergomból nyomtalanul eltűnt. * Gyilkosság és megfagyás. A múlt hétfőn tartott nógrádi, nagyon látogatott vásár roszszal kezdődött; amennyiben egy odavaló jómódú gazda ember nejét, egy fél-lábu régi ellensége, (szintén nógrádi,) hétfőn hajnalban ötszörösen úgy megszűrt, hogy mire segély érkezett a borozó helyi­ségben feküdt sérülthöz, addigra meghalt. A gyilkos azonnal el lett fogva s az illető törvényszékhezkisérve. Két nappal későbben pedig a Nógrád és Verőcze közötti gyalog­út mentében a csendőrjárat egy félig meg­fagyott verőczei emberre bukkant. A csen­dőrök sikeres élesztési kísérlete után be­szállították Verőczére, hol a gyorsan al­kalmazott orvosi segély teljesen életrehozta az utattévesztett és majdnem egészen meg­fagyott embert. Most már a gyilkos a te­reskei börtönben várja méltó büntetését; mig a félig elhalt verőczei ember, az ijedtséget leszámítva, a javulás utján van; s elmélkedhetik, hogy télen boros fővel nem jobb mindig a rövidebb utat válasz­tani. * Nógrád-Veröczén 1889. évi február hó 23-án az építendő róm.. kath. iskola javára a Széky-féle uj nyaralóban zártkörű tánczvigalom tartatik. Belépti-dij : Sze­mélyenként 1 frt 50 kr- — Családjegy 3 személyre 3 frt. Jó ételek és italokról gon­doskodva lesz. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. REGÉNY-CSARNOK. Az úrflalc. — Humorisztikus regény egy kötetben. — Irta: Falstaff. 14. — Elment kalapokat árulni. — Az kalapokat árul? — Vett egy újat, a régieket pedig árul- gatja. — A nagyságos asszony ? — Az. — De hol van? — Nem szabad megmondani. Elment az öreg Rézi kofához. — Hijja haza, mert a Sári kisasszonynak szoba kell estére. — Ugyan hol van ennyi ideig? — tá­madja meg a sarkon türelmetlenül várakozó Kálmán a feléje biczegő hordárt. — Kérem a Sári kisasszony nem ott la­kik, — kezdi a hordár. -- hanem a Rézi kofánál kalapokat árul. — Menjen maga vén lunyi, — formed a hordárra Kálmán, — azon a néhány hato­son berúgott, állni se tud. Nincs csúnyább a részeg embernél. Otthon van Hazudyné? — Most jön meg az eszem. Az nincs ott­hon. Ott van a Rézi nagyságánál. — Menjen előlem. Nincs csúnyább a ré­szeg embernél! — Ezzel Kálmán elsietett Hazudynéhez. — Nincs itthon a nagyságos asszony, — kijelenté megint a Lóri. — És a kisasszony? — Ottbenn. — Akkor bemegyek, — gondolá magá­ban Kálmán és a konyhába lépett, hogy bekopogjon. — Szabad, — hallatszék belülről. Kálmán benyitotta az ajtót és maga előtt láthatta az ő imádottját. A kissé elhízott, de csinos kerekded arczu, szőke hajú, kék szemű Irmáját, Hazudyné leányát. — Irma! Oh, mindenem! — e szavakkal rohant feléje Kálmán. — Csak lassan, uram, — utasitá vissza az ölelkezés után vágyó Kálmánt. — Hah! mi ez? — mereszté Kálmán szürke szemeit Irmára. — Meggondoltam a dolgot. — És? — Hogy fölhagyok önnel. — Ah, nagyravágyó démou! Fiskálisné akar lenni. — Nem is részeg Csizmadiáné. — Nem vagyok én csizmadia, hanem föl­desúri Oh, gondolja meg, hogy a bátyja meg fog halni, ha engem nem szeret. — Talán valami regény akar csinálni a dologból. — Semmi regényt. Az lesz az én bosszúm! — A bátyám nem fél öt ilyentől, a mi­lyen maga. — Én biztosan lövök és első vívó vagyok. — Szép, szép ; csak legyen szives tovább ne alkalmatlankodni. Menjen. — Irma, kegyed próbára akar engem tenni. Nem! Én tudom, hogy szeret. Csak... — De hogy is szeretem. Hagyjon békét. Menjen. — Hisz az imént még az irta nekem, hogy szeret. — Lári-fári. Ne adjon arra semmit. Meg­gondoltam magamat. — Ilyen hamar? — Uram, menjen. Ne insultáljon. — Oh, kegyetlen, megöltél örökre. Irma ! — Ön még most semmi se; mit akar velem ? — Jogász vagyok. Birtokom van. Kép­viselő leszek. Királyi tanácsos, államtitkár, miniszter. De mit ér a királyság is, ha kegyed, nem szeret? — Legalább fiskális volna, vagy képvi­selő jelölt, — mondá engesztelékeny han­gon Irma és maga elé nézett merengve, mintha szivében uj fordulat állott volna be ; majd piczi ujját ajkára bigyesztette és mo­solygott Kálmánra. (Folytatása következik.) Felelős szerkesztő: Dr. Csányi János. Laptulajdonos és kiad: Schererlstván. Cstörtök, február 21. Vácz, 1889. Nyomatott Mayer Sándor könyvnyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents