Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-02-28 / 16. szám

Vács, 1889.

III. évfolyam. 16. sz.

Csütörtök, február 28.

VACZI HÍRLAP

SZERKESZTŐSÉG:

Váczon, Duna-sor, 587. sz. (Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.)

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP.

Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön.

KIADÓHIVATAL :

Váczon, Külső-sor, 892. sz. (Ide küldendők az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések.)

ELŐFIZETÉSI ARA:

Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : 10 kr., csütörtöki 5 kr.

Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében s több föutczai kereskedésben.

Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak.

HIRDETÉSEK:

Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. — Nyílt-tér: sora 30 kr. Bély eg-i Ileték: minden beigtatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő.

Február 23.

Ejnye ejnye"[Szerkesztő uram!? Ön el sem jön a bálunkra, holmi kis betegség ürügye alatt? Merné-e a felelőséget magára venni, a sok leány keserű csalódásáért, kik lapját kezükbe véve, hasztalan^ keresnék nevüket? Tudja-e ön, hogy előttünk e lap renoméjának örökre vége volna?

No de megígértem, hogy lesz referáda, igy hát akarva, nemakarva hozzá kell látnom.

Referálni ?!

De hogyan? mikor a'tanáraimnak se tudtam soha. hogyan tegyem a nagy közönségnek ?

Ha rejtély volt előttem a görögök és rómaik története, hogyan ne lenne az a sok ragyogó szempár és rózsás ajkak csintalan mosolya? hiszen ez mind megannyi élő rejtély.

A terem oly benyomást tett reám, mintha szépség verseny rendeztetnék, különben hogyan lehetséges, hogy csak is szépek jelentek meg.

Pedig e teremben, még a legszívósabb agglegény is kedvet kapott volna beállani a vők mameluk táborába, vagy akármelyik tejfeles szájú ama bizonyos agancsok . . . csitt, — apage.

No de meg is eredt a táncz úgy 9 óra felé olyan tűzzel, hévvel, hogy nem vált szégyenére Terpsichorének.

Ngos Majthényi István orszgy. képviselőnk már az első négyest velünk tánczolta és oly jól érezte magát, hogy reggelig ve- * lünk is maradt.

Még politikai dikcziókban sem volt hiány.

A szünórában ugyanis szónokoltak: Reiser Béla, (tekintettel a lap fél iv voltára, csupán a neveket sorolom) Majthényi István, Vitt Manó, Gajáry Géza (nagy hatással) és Boross Samu urak; utóbbinak hálával adózunk, a miért szives volt ez alkalommal közénk Bécsből lerándulni.

Befejezéséül a hazafias dikcióknak rá zen- ditette a most közszájon forgó (abczug Tisza, abczug Csáky,) nótát.

Szűnóra után ismét megeredet a táncz és tartott szünet nélkül reggeli 6 óráig.

Látszik, hogy nem születtem reporternek.

Alig kezdtem, már is reggeli 6 óránál tartok.

De hát mi is érdekli a t. szerkesztő urat meg a nagy közönséget ?

A mi 6 óra után történt bizonyára nem.

Az álmából felvert Bodendorfer mamától készített korhely leves, vagy a „katzen- jammer.“

Ah! tudom már. A toilettek. Nos hát fiat justicia. Hölgyeink mind annyian elegáns egyszerűséggel, de szorosan báli toilettek- ben jelentek. Leányok között a rózsaszín volt túlnyomó. Hölgyeink belátták azt, hogy a túlságos pipere, csupán a testi fogyatkozások eltakarására való, mig a valódi szépség önmaga által ragyog.

Ragyogjanak is soká az emberiség bol- dogitására, életkedvünk fokozására és sötét utaink megvilágítására.

Jelenvoltak: Grünhut Helén, Klein Róza, Goldberg Nina, Spitzer Fáni, Spitzer Klo- tild, Heller Vilma, Kohn Fanni, Kollmann Pepi, Weisz Berta, Pflaum nővérek, Mandl Riza, Weiner Berta, Weisz Berta, Perl Czeczil (Legényd), Weisz Gizella, Steiner k. a., Hoffman Lóri (Bánk), Schiffer Lina (Keszeg), Heidenfeld Teréz, Breuer Róza stb. kisasszonyok. Továbbá: Spitzer Lipótné, Goldberg Guttmanné, Vitt Manóné, Reiser Béláné, Dr. Lengyel Sománé, Kellner Ignáczné, Klein Ignáczné, Weisz Józsefné, Goldberg Ignáczné, Grünhut Dávidné, Szarnék Manóné, Köllman Mórné, Fleischmann Ferdinandné, Hausner Józsefné (Budapest), Heidenfeld Arminné, Schneller Miksáné, Weiner Ignáczné, Weisz Jakabné, Kohn Ignáczné, Weiner Adolfné, Mandl Salamonná, Mühlstein Antalné, Herezné (Berkenye), Pflaum Sámuelné, Fischer Hen- rikné, Lővinger Józsefné, Schiffer Józsefné (Keszeg), Weisz Sámuelné, Weisz Mórné, Breuer Mihályné, Polacsek Miksáné, stb., stb. asszonyok.

Felülfizettek: Ngos Majthényi István 4 frt, Spitzer Lipót 5 frt, Hausner József (Budapest) 4 frt, Reizmann Ignácz B frt, Dr. Lengyel Soma 3 frt, Schneller Miksa 2 frt, Ilofszky Antal 2 frt, Neuvirt Simon 2 frt, Szarnék Manó 2 frt, Goldschmied Bernát 2 frt, Vitt Manó 2 frt, Klein Ignácz 2 frt, Goldberg Guttman 2 frt, Kohn Ignácz 2 frt, Perl Samu 1 frt 50 kr. Sonnenfeld (Budapest) 1 frt, Schneller Albert, 1 frt, Biel József 1 frt, Kellner Ignácz 1 frt, Práger Hermann 1 frt, Weisz Mór 1 frt, Spitzer Abrahám 1 frt, Heller Dávid 1 frt, Fackenheim (Budapest) 1 frt, Vadass József 1 frt, Pfeiffer Ernő (Budapest) 1 frt, Schneller Miksa I frt, Kollmann Lipót 1 frt, Weisz Jakab 1 frt, Kollmann Mór 1 frt, Schuíler Józsefné 1 frt, Grünhut Dávid 1 frt, Hoffmann Dávid (Bánk) 1 frt, Heidenfeld Armin 1 frt, Guttmann (Budapest) 1 frt, Pfeiffer Manó (Budapest) 1 frt Rosenberg (Budapest) I frt, Weisz József 1 frt, Kollman Jakab 1 frt, Meiszner János 1 frt, Meiszner Ede 1 frt, Tragor Károly 1 frt, Dach Samu 1 frt, Scherer István 1 frt, Breuer Mihály, 50 kr., Weiner Ignácz 50 kr., Kohn Sámuel 50 kr, Fleismann Ferdi- nad 50 kr., Fleischmann Miksa 50 kr., Goldberg Ignácz 50 kr., Goldberg Zsig- mond 50 kr. Összesen: 70 frt.

Justus.

Kosdi levél.

A várva-várt mulatság elmúlt, bár még tartana! Oly kellemes, oly kedves volt, akár egy gyönyörű röpke álom. Társasvacsorá- val és tánczczal egybekötött vadász-estélyre szóllott a díszesen kiállított, Ko- chút Lajos elnök, Droppa Mihály jegyző, Hajdú Károly pénztárnok és még hét rendező bizottsági tag aláírásával ellenjegyzett nyomtatott meghívó, Penczre e hó 20-ikára. „A hölgyek kéretnek mentői egyszerűbben megjelenni,“ volt kinyomatva ; hogy ruhát, fejdiszt stb., vagy mit értett a rendezőség, azt nem tudom, mert alighanem a kiegészítő rész toliban maradt, vagy pedig a Cserháton hiányos az ortographia. Csak hogy e csekély Írási hiány daczára, mégis elmentünk, noha egyesek elkésetten lettünk meghiva. De ingerlöleg hatott reánk férfiakra, hogy „teljes ellátásról gondoskodva.“ Bár az ismét a toliban maradt, hogy gondoskodva lesz, mert magam is azt vártam, hogy ily ígéretre még talán szekeret ás küldenek a vendégekért. Arról nem is akarok szólani, hogy a rendező bizottságnak, bár nevük ki lett nyomtatva, részt sem vett minden tagja; azt sem akartam látni, hogy a terembe való belépéskor néhány hölgy kénytelen volt, mindenütt elfogadott szokás daczára, magányosan bevonulni; azt meg éppen nem veszem rósz néven a nőktől, hogy a társas vacsorához egy része ismét kénytelen volt magányosan, lógó karokkal beballagni. Azt meg határozottan

kell kárhoztatnom, mint vén praktikus hir- harangnak, hogy a tisztelt rendezőség, melynek tagjai gyakorlott, ügyes férfiak, oly tapintatlanságot, illetve sértő ügyetlenséget követett el, azaz a rendezőség egyes — előttem még ismeretlen tagja — hogy a felszólításra küldött meghívóban czélzato- san egyes nyomtatott sorok töröltettek, hogy a sértés feltűnőbb legyen s részt ne vegyenek az illető, jogosan meghívottak.

No de elég a zsörtölődésből és hadd szóljak már a tulajdonképeni bálról, mert megérdemli megörökítését. Mulatság pedig neheztelés, csípős megjegyzések nélkül el nem mulhatik, azért bocsátám előre kis észrevételeimet.

A vadász-estélynek elnevezett mulatság nagyon is megérdemli a fényes bál jelzőt. Falusi szokás szerént ugyan, alig 7 óra után már kezdődött a táncz, a csővári jól begyakorolt czigánybanda zenéje mellett. A bál a Literáthy-féle kastély öt szobájában folyt le. Volt ott minden. Először kártyaszoba, dohányzószoba nem kellett, mert csupa udvarias figyelemből, az esetleges tolakodó szúnyogok iránti tekintetből, minden szobát teli füstöltünk. Volt női és külön férfi ruhatár, öltöző szoba, ivó szoba stb., mindegyik helyiségben a jól beidomitott szolgaszemélyzettel. Kár, hogy a drága pénzért fogadott két városi pinezérben az ügyetlenség és fejetlenség netovábbját láttam. A vacsora — ha ugyan annak nevezhetem a folytonos evést — igazán pompás, nagyurias volt és a sok tálétel mind a legizletesebb változatosságot nyújtotta. Hogy hány féle, mi minden féle s mennyi volt ? azt talán azok sem tudják, kik közreműködtek. A jó kedv nőt- tön nőtt, nagy és lelkes kitartással. Azt tudom, hogy mi szomszéd falubeliek dél felé sompolyogtunk haza; hát még a távolabb lakók ?

Hogy minden tekintetben fényesen sikerült e mulatság, azt ismételten a fentebb névleg is említett rendező uraknak köszönhetjük ; kik minden fáradtságot félretéve, áldozatot nem ismerve tevékenykedtek. Sok fáradalmas érdeme van egy urnák, ki bár nem volt rendező s kit névleg megnevezni ismert szerénysége tilt, de elismerésünket vívta ki, pedig nem is tánezos, mert elment a kedve. — Váczra ötször egymás után kocsin bejövén a szükségesekért.

Végre is könnyű ott a férfiaknak, hol a rendezés legterhesebb oldala a nők gyönge vállaira száll. Első sorban hálásan és örömmel kell megemlékeznem mindnyájunk nevében, a lakást átengedő, mindent ügyesen elrendező, figyelmes házi asszonyunkról Kiss Mátyásné úrhölgyről, ki már napokat megelőzőleg tett-vett mindenfelé s iparkodott a termek czélszerü és szemnek tetszetős jelleget szerezni. Méltó társnői voltak: Droppa Mihályné és Kochút Lajosné úrnők, kik lekötelező szeretetreméltóságuk és gyöngéd figyelmükkel kiérdemelték az összes résztvevők tiszteletteljes hódolat és dicsérő elismerését. Hát még kifáradhatlan tán- czukkal mit cselekedtek? Eltekintve a sok franczia négyes és hosszas lengyelkéktől, a bál magyaros színezetét külsőleg is kifejezték, a rendező hölgyek jobb és az urak bal mellére tűzött kettős cserfalevél, nemzeti szinti szalaggal körítve, mit lassan- kint majd mindnyájan feltüztünk, különösen reggel felé, mikor már a nap melege is besütött a végig kiégett csillárokra, mikor ugyanis egy hazafias résztvevő lelkész lelkes beszédjére komikus demonstrátiót