Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-09-22 / 63. szám

fogja tudni becsülni a miveit kereskedő által féltékenyen őrzött czéget a kereskedő e kincsét, a becsületet, s el lesz útja vágva a most annyira elharapódzott csalárd bukások és csődök száz meg százának.

Nem közvetlen qualificatiót javaslunk, hanem alapos készültséget teremtő rendszeres kereskedelmi szakoktatást, mert ennek nyomában a nemzet gazdaság nagy tényezője, a müveit és a kereskedelmet átértő s ezért lelkesülő kereskedői osztály jár. Legyen a kontár házalló, kúfár, szatócs vagy bármi néven nevezendő üzér, de a kereskedői pályára készült, és magát kiképzett kereskedő legyen büszke arra, hogy mint kereskedő- s a nemzet egyszerű napszámosa, társadalmi osztályaink egyikének leghasznosabb és legtevékenyebb tagja.

Ugyanezért a kereskedői képesitést progressiv fejlesztő kereskedelmi szakoktatás és az ennek nyomában járó eredmény a hazai kereskedelem emelése tekintetében maga a kormány szükségesnek látja:

hogy a kereskedelmi szakoktatás az 1884. évi NVII. t.-czikkből kiemelve az ipar törvénytől függetlenül rendeztessék:

hogy az 1875. évi XXXVII. t.-czikknek a segéd személyzetre vonatkozó szakaszai különösen azzal bővíttessenek ki, hogy kereskedő tanonczul csak oly legalább 14 élet évet betöltött ifjak vehetők fel, kik a polgári, gimnázium, vagy reáliskola négy alsó osztályát járták, segéddé pedig csak azok minősithetők, kik mint tanonczok az ipar törvényben helyesen szervezett, s a vallás és közoktatási miniszter 29801—1885. számú rendelete alapján felállított 3 éves tanfolyamú alsó fokú kereskedelmi iskolát sikerrel végezték, avagy a közép kereskedelmi iskolát végezve, egy évig mint kereskedő gyakornokok voltak üzletben alkalmazva.

Ezen intézkedések életbeléptetését megelőzőleg hiszszük, hogy városunk figyelembe veendi a fent hivatolt miniszteri rendelet azon intézkedését, hogy . . . „minden oly község vagy város, hol 12 — 15 éves kor között álló 20 tanköteles keres- kedő-tanoncz van alsó fokú kereskedelmi iskolát felállítani és fentartani köteles“ — any- nyival inkább mivel mint halljuk, a miniszter ezen kiadott utasításának végrehajtását most készül ellenőrzés alá venni és ez irányú mulasztás felelőséggel jár.

Meg vagyunk győződve, hogy városunk képviselőtestülete ezt magáévá téve s ezen intézkedésnek viszonyainkhoz mérten való keresztül vitelével megveti alapját városunkban a jövő kereskedelemnek, s igy elfogjuk érni azt, mit Smith angol köz- gazdasági iró annyiszor hangsúlyozott, hogy . . .

Ä „Yáczi Hírlap“ tárczája.

r

Ur és koldús.

Üveg hintón hajtat végig A gazdag űr nagy kevélyen ;

Alamizsnát kéregét egy Fiúcska az utczaszélen.

Hej, ha tudná, hogy az az úr,

Az a büszke — édes apja! . . .

De sokkal jobb, ha azt szegény Soha, soha meg nem tudja.

Doktor Ferencz. Dalok . . .

Azt mondja a világ szája :

Részeg vagyok szüntelen.

Pedig ha jól meggondolom,

Még a bort sem szeretem.

Igaz! gyakran botorkálok,

S keresem a jó utat;

De ha mindig utam állja E^y-egy kínzó gondolat.

Bolygó csillag az én éltem S azért tér a útról el Mert hol innen, hol amonnan Egy kis bú csak megölel !

________L. N.

A párisi kirándulás.

VI.

Hej! Más utazás volt az tizenegy év előtt, midőn a klumi köd után olcsó dicsőségre áhítozó térképes generálisaink, hogy Andrássynak botba ugrott huszárezredét a békés keresztül vonulásban támogassák, idegen országba vezették a hagyományos szellem fentartása iránt lágymelegen lelkesülő bakáinkat.

„a kereskedelmet a munka és takarékosság mellett még az eszélyesség és szakképzettség tehetik nagy- gyá.“

Donovitz Vilmos.

Jótékonyczélu műkedvelői előadás.

Folyó hó 15-én a polgári lövölde nagy termében a helybeli „Kath. Legény-Egylet“ jótúkony- czélú műkedvelői előadást rendezett a Polgári lövölde, a „Szt. Vincze-Egylet“ és saját pénztára javára. Előadták ez alkalommal Szigeti József által 5 felvonásban irt „Viola“ vagy az alföldi haramia czimü népszínművet. A szereplők közül több már ismert alak a közönség előtt; minélfogva az ő fellépésük elég garantiát nyújtott az előadás sikeréhez.

És ezen siker teljes volt úgy szellemileg, mint anyagilag. A terem zsúfolásig megtelt közönséggel és az ügyesen előadott darabban eleget gyönyörködött.

Oly kerekded alakítást oly szép összhangú előadást mint ez volt, műkedvelők a váczi deszkákon keveset mutattak be a közönségnek.

Viola (Balog Ferencz) teljesen átérezte a vén haramia szerepét, férfias alakja, nyílt és bátor fellépése ritka alakitású Violát mutatott. Vele már több ízben találkoztunk ilyen alkalmakkor, eddig azonban csak jóizü humora és komikai alakításairól ismertük, ma azonban bebizonyitá, hogy a drámai alakításokhoz is ért. Violájában csak az arcz maskirozását nem találtuk eléggé sikerültnek ; a bogár fekete haj és szakáihoz arczbőre nem volt eléggé napbarnított megviselt. Fiatal görög pópának inkább beillett volna mint vihar edzett haramiának.

Egyébként előadásával teljesen meg voltunk elégedve.

Peti czigány (Lőbl Ignácz) mint minden alkalommal, úgy most is remekelt ; töröl metszettebb czigány nem lehetett volna, ha élte legnagyobb részét az üst mellett kőbőr czigányok között tölti is. Szépen érvényesité a darabban a hü ragaszkodást, mit vén czimborájához Violához érzett. Maskirozása és játéka egyaránt megállta helyét.

Jól játszottak még Violán é (Kozma Anna) Tengeliné (Schlik Antalné) és a leány szerepében (Kozma Margit). Jeles kis alispánná volt Rétiné (Sebők Anna), csak az kár, hogy hangja a hosszabb társalgásnál, nélkülözi a csendes nyugodtságot és fejhangokba csap át.

Szépen összhangzóan játszottak mindannyian, s az elért sikerrel meglehetnek elégedve.

A midőn azonban az előadás sikeréről bár röviden beszámolnánk, nem hagyhatjuk említés nélkül azt, mit a legelső sorban kellett volna emliteHa az egész úton azt daloltuk volna is kesergő kedvünkben, hogy:

»Zsinclelyezik a szegedi kaszárnyát,

Mind elviszik a legények legjavát,«

a kapvakapott alkalomszerüség bűnös ignorálásaként tűnt volna fel, ha Kanizsa közelében rá nem zen- ditettünk volna arra a nótára, hogy :

»Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára,

Kanizsáról, Kanizsáról Boszniába: . . .«

Most aluszszuk a korszakalkotó tettekre készülők édes álmait, mint a milyen édeset alhatott I. Napoleon a Waterlooi ütközet előtt, még csak azt sem vettük volna észre, hogy a déli vaspálya kalauza már régen elkiáltotta, hogy: „Kanizsa! Öt perez!!“ ha a megállásban járatlan kocsi-vezető hirtelen meg nem állitja a vonatot és a polezra rakott bőröndök fejeinkre nem potyognak.

Prüszköl a gőzkocsi jól befütött rengeteg kazánja, vastag tüzes füstjével meszszire bevilágítván a bebo- rultlevegőt, őrült sebességgelforognak tengelyestől a a befüggönyözött kocsik nehéz vaskerekei, hogy rövid idő alatt átrepüljenek velünk Muraköz termékeny lapályán, melynek egyik oldalát kanyargó futásban a Dráva, másikát a Mura vize áztatja.

Csáktornyánál átlépjük a határt s búcsút veszünk édes hazánk tejben-mézben úszó földjétől, melyen kívül nincsen számunkra hely, hogy a művelt nyugat cultúrája végett Közép-Európát drága pénzünkön átkuncsorogjuk.

Gőzkocsink Steierország egyetlen kies Japályán vezet keresztül, mely felett Pettau városa uralkodik. Ezen túl mind közelebb nyomulnak a hegyek: az Alpesek nyúlványai, s egyre szükebbre szorul a síkság.

Pragerhof az Alpesek völgyében fekszik, mely Czilli felé, honnét a Cilleiek veszik eredetü- * két, annyira összeszorul, hogy sok helyütt csak a

nünk, hogy Kubinyi Endre alvárosi karkáplánt illeti az érdem oroszlán része, hogy az előadás úgy szellemi, mint anyagi tekintetben fényesen sikerült Az ő fáradhatlan szorgalma ügyes és tapintatos } vezetése mellett, haladhatott csak az előadás any- nyira, hogy az minden tekintetben megállta helyét. Az előadást táncz követte, mely a zsúfolásig megtelt teremben a szó legszorosabb értelmében kivi- lágos-kiviradtig tartott.

A szinelőadás előtt rendezett népmulatság nem volt annyira élénk és népes, mint minőnek azt vártuk, mert a komor és esős idő elrontotta az egész délutánt.

A jövedelem azonban — bár az előadási terem a zsúfolásig megtelt, — nem tisztán az előadásra eladott belépti jegyek árából folyt be. Nagyban emelte azt a rendezőség azon intézkedése is, hogy az ételeket italokat, ezukor süteményeket és szivart a rendezőség szolgáltatta fel s igy az ezen vállalatból befolyt tiszta haszon is a rendezőség jövedelmét gyarapította.

Minden egyes szaknak egy-egy csinos magyar menyecske volt az intézője és főszámvevője; s hogy az előadás anyagiakban különösen a mai szűk filoxérás időben oly szép sikert tudott felmutatni bizony a legnagyobb részt a közreműködött hölgyek: Bónis Jánosné, Fédor Sándorné, Kolh- mann Istvánné, ifj. Korpás Pálné, Korpás Jánosné és Özv. Ulrich Károlyné érdeme, kik nem kíméltek fáradságot és szeretetre méltó kedvességet ott, hol bugyelárisunkat lapossá kellett tenni a nemes czélra irányított jószivü adakozás által.

A kiszolgálást, pénzszedést és ellenőrzést magyar nemzeti ruhába öltözött 25 fiatal leány teljesítette, kiknek tüzes szemei úgy csillogtak, hogy lehetetlenség volt kitérni, ha valamivel melegkintak.

Helyi és vidéki hírek.

* Lapunk azon megrendelőit, kik előfizetési dijainkkal tartoznak, felhívjuk, hogy tartozásukat mielőbb kiegyenlíteni szíveskedjenek.

* Regálé megváltás. Városunk testületén az italmérési jog egyezségileg a következőleg váltatott meg. A város által gyakorolt (s a város, a püspöki és káptalani urodalmak közös tulajdonát képezte) italmérési jog 100000 írtért; a püspök uradalom által gyakorolt 95000 írtért és a káptalani urodalom által gyakorolt 41000 írtért, összesen 236000 írtért.

* Az ügyészi állás betöltése. A Gallé József tiszti ügyész lemondása következtében megüresedett t. ügyészi állásnak választás utján leendő betöltése a mai napra tűzetett ki. A választás vezetésével az alispán Réthy Ignácz polgármestert bízta meg, kihez a pályázati kérvények a mai nap délelőtti 9 órájáig beadandók.

vasút és a Szann folyó fér el, melyen az országút vezet keresztül.

Ciliin túl folyton hegyek között kanyarogva a Száva regényes völgyébe jutunk, melynek egyik tágasabb terén fekszik Laibach. A csinos város felett, mint sólyom, szép hegyi vár őrködik.

Laibachon túl Adelsberget érjük hires barlangjával, melytől Zirknizet időszakos tavával balra hagyjuk el.

Adelsberg mezőváros Ivrajnában a Triest felé vezető vasút közelében 2300 lakossal. Nem messze esik tőle a hires adelsbergi nagy cseppkőbarlang, melyen a Poik folyó tör keresztül. Több egymással folyosókkal egyekapcsolt osztályra szakad Hosszúsága 2434 méter. Közelében van a Magdolna barlang a proteus anguineus első helye : hires stalaktitokkal.

Még egy lóduló, s a Karszt hegység kietlen sivatagába érünk, mely mint valami összebombázott sziklavilág környezi a Bóra ellen mértföldnyi hosszú falak és palánkokkal védett vasutat.

A Karsthegység, melynek hajdan virágzó tölgyes erdejét a velenczeiek pusztították ki, hog'y czölöpökre építhessék lagunás városukat, Adria csillagát a műremekekben gazdag, hajdan büszke Velenczét, meredek szikla vonalakkal és lieg'ycsoportokkal biró szaggatott völgyeket és katlanalakú mélyedéseket feltüntető durva, zordon fen- sik Krajnában és az osztrák tengerpart mentén, melynek nagy költségek árán leendő befásitásán az osztrák kormány kitartó erélylyel fáradozik.

Egyes csoportozatai közül kitűnik : a tarno- wani erdő, melynek koronája az 1299 méter magasságú Nanos, az 1796 méter magas krajnai havas: a Piuka-Planiva. A délnyugaton Triesztig egyre sülyedő Karst leg'magasabb csúcsa 1024 méter. Megemlítésre méltó csúcsok még: a Csics- föld (Tsehitschen-Boden), az ehhez csatlakozó