Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-09-22 / 63. szám

* Mária napi bilCSll. A Mária napi búcsún bár ■If a bucsujárásnak az idő nem igen kedvezett, ép oly í|számosán vettek részt mint más esztendőkben. * A fogyasztási adó szedésének bérlete a f. * -év végével lejár. Jó lenne lépéseket tenni a szer­vi ződés megujitása iránt. * A szüret kezdő idejének meghatározása íj tárgyában ma hoz határozatot a városi képviselő í testület. Minthogy a tartós esős időben a szőlő rot- : hadásnak indult, valószínűleg holnap megkezdhető s|a szüret. * Visszahelyezés. Fabriczy Nándor rend­el őrbiztost; ki Eckhardt Károlyné panaszára szemé- ITyes szabadság elleni vétség miatt a pestvidéki >í kir. törvényszék által elítéltetett, a megyei köz­li igazgatási bizottság visszahelyezte hivatalába. Nem e lszólunk érdemi részéhez ; csak azt jegyezzük meg, rí'hogy a büntető bíróság Ítélete még nem jogerős, a mert felebbezés alatFáll s igy nincs kizárva azaz e eset, hogy a vádlott súlyosabb büntetéssel fog sújt­hatni; minélfogva kissé furcsa, hogy lite pendente s' a megyei közigazgatási bizottság úgy tekintette a cf büntető bíróság első fokú Ítéletét; mintha azt már n meg sem lehetne változtatni. * Pestmegye virilistái. Az 1890-ik évre össze- l állított névjegyzék szerint a pestmegyei legtöbb £ | adót fizető bizottsági tagok névsorában az első he- Tlyen Haynáld Lajos dr. bíboros érsek szerepel T 70. 125 frt 60 kr adóval; utána Kóburg herczeg ri honvégtábornok következik 34.905 frt 86 kr. adóval, b az ezután következő tiz legtöbb adót fizetők közt v vannak: Vigyázó Sándor 25,923 frt 93 kr; Pro­fi nay Dezső báró 23,413 frt 82 kr; Schossberger X Zsigmond 17,672 frt 5 kr; Orczy Béla báró minisz- d tér 16,194 frt (kétszeresen számítva doktori oklevél £ alapján). Schuster Konstantin dr. püspök 15,664 :1 frt 24 kr. (kétszeresen számítva főpapi minőségé­rt nél fogva), Blaskovich Ernő 14,477 frt 13 kr.; i. Schossberger Henrik 10,890 frt 67 kr; Teleki l József gróf 10,507 frt 32 kr. (kétszeresen számítva b doktori oklevél alapján) és Györgyei Illés 9293 1 frt 15 krral. * A póttartalékosok behívása. Az uj védelmi j törvény alapján 1889. évben sorozott póttartaléko- ?. sokat október elsején be fogják hívni nyolcz hétre ?í »-katonai kiképzés czéljából. E behívással az uj vé- b delmi törvény egyik legterhesebb intézkedése lép é • életbe. — Az egész monarchiában körülbelül 50 ezer q póttartalékost fognak behívni nyolcz hétre. Az uj védelmi törvény szerint a póttartalékba osztatnak: o a) a növendékpapok és papjelöltek ! b) tanítójelöl­tek és tanitók; c) az öröklött mezei gazdaságok birtokosai; d) azok a besorozottak, akik családi A körülményeik alapján a rendes tényleges szolgálati kötelezettség alul béke idején mentesek; e) a fölös számmal besorozottak. Ebből a hat kategóriából a papjelöltek és növendékpapok a 31. §. értelmében a katonai kiképeztetés alul mentesek: a tanitók és tanítójelöltek a 32. §. értelmében katonai kiképez­tetés végett csakis az oktatást legkevésbbé akadá­lyozó időszakban hivatnak be. — A póttartaléko­soknak tehát csak a többi négy kategóriáját hív­ják be most okt. 1-én. Ugyanazt a négy kategóriát béke idején három fegyvergyakorlatra is behivják még pedig 13 napra. A póttartalékosok kiképez- tetése úgy történik, mint az ujonczoké. Fülülfizetések. Múlt vasárnap a kőházban tártott mulatság alkalmából fölülfizettek : Neszveda István félsz, püspök 3 frt, Újhelyi István 4 frt, Mikuska János 4 frt, Majthényi István 2 frt, Kanda István 2 frt, Dr. Virter Lajos 2 frt, Elufnágel Imre 1 frt 20 kr. — Az összes bevétel: 487 frt 43 kr. Az összes kiadás: 281 frt 11 kr. Maradvány: 206 írt 29 kr. A három Egyletnek jut tehát egyenkint 68 frt 76 kr. — Mindezekért szives köszönetét mond a rendezőség. :: Az utolsó világkiállítási kirándulás Pa­risba. A magyar államvasút menetjegy irodája ál­tal rendezendő utolsó világkiállítási kirándulás iránt oly nagy a közönség érdeklődése, hogy az bizony­nyal létesülni fog. A kirándulás részletes pro- grammja már megjelent, s a menetjegy irodában kapható. A kirándulás tartalma ezúttal is 8 nap, s annak lejártával külön kirándulást rendez a menet- jegy iroda Londonba Dieppen át. Londonban a résztvevési jegy tartama 14 nap, de a menetjegy iroda csupán 3 napi gondoskodást vállalhat el. Czélszerü, ha a londoni kirándulásban résztvenni óhajtók még Budapesten jelentik ebbeli szándé­kukat. A katonaság hadgyakorlaton. A 32. sz gyaloghadosztály Groller altábornagy vezetése alatt Budapestről f. hó 17-dikén délután vonult be városunkba, hol azonnal elszállásoltatok. Másnap (18-án) pihenő napja volt. Harmadnap (19-én) reg­gel kivonult a városból, részt vett a város alatt tartott gyakorlatban s délután 3 óra tájban vissza­tért. Negyednap (20-dikán) reggel pedig végleg itt hagyta városunkat. A katonaság itt időzése alatt példás rendet tartott, úgy hogy a polgárság a ve­lük szemben tanusitott viselkedéssel teljesen meg van elégedve; de a katonaság is jól érezte magát; mert alig volt ház, ahol egyszer-másszor meg nem vendégelték volna valamennyit, pedig némely házi­gazdának nagyon is kijutott a szerencséből. * A IV. hadtest hadgyakorlata. Fóthon a negyedik hadtest gyakorlatai Pejacsevich gróf had­test parancsnok vezetése alatt, csütörtökön fénye­sen sikerültek. A hadgyakorlat majdnem hat óra hosszat tartott és a fölötte érdekes lovassági roha­mok mellett, szívós és kitartós gyalogsági harcz- ból állott, mely a déli fél (Ripp Károly br. vezér­őrnagy) győzelmével végződött, bár a balszárnyat a lovasság által támogatott ellenséges gyalogság megkerülte is, a mi a hadgyakorlatoknál ritka eset. Az északi félnek (Groller János altábornagy) vissza kellett vonulni, miután (Ripp vezérőrnagy az ő na­gyobb számú csapatait szerencsés rendelkezéssel felvonultatta és kellő időben vitte harczba. ő fel­sége a király a harczot nagy figyelemmel kisérte a centrumból. A gyakorlat után Albrecht és Vilmos főherczegek a gödi pusztára lovagoltak, hol állandó szállásuk volt. Pejacsevich gróf hadtestparancsnok Nagy-Alagon ütötte föl sátorát. Kálnoky gróf kül­ügyminiszter, Bauer báró hadügyminiszter Fejér- váry báró honvédelmi miniszter Algya századossal valamint a bolgár vendégek, Károlyi Sándor gróf vendégszeretetét vették igénybe a fóthi kastélyban, Times német és Bizakó olasz katonai attasék pe­dig Ó felségét követték Gödöllőre. A gyakorlatot másnap folytatták, mely Rákos-palota és Újpest közt fejeződött be. Az egymással szemben álló csapatok erő viszonyaiban lényeges változás állott be. Az északi fél 22 zászlóaljjal, egy századdal, 13 lovas századdal és 11 üteggel lépett akczióba, el­lenben a déli fél csak 11 zászlóaljból, egy század­ból és 12 lovas századból és 5 ütegből állott. * A fekete sárga zászló. Uj-pesten a hon­védség két féldandára táborozott Bulyovszky tá­bornok parancsnoksága alatt, akinek szállásául Illek Vincze plébános főtéri lakása volt kiszemelve. Mivel azonban a szálláscsináló tiszt előre kijelentette, hogy a tábornok lakására okvetetlenül ki fogják tűzni a fekete sárga zászlót, mert ezt nem csak a szabály, de a törvény is követeli, a község bírája úgy in­tézkedett az utolsó pillanatban, hogy ne a város főterén, hanem meszsze künn a káposztás-megyeri szőlők között találjon a generális úr szállást, az osztrák lobogó pedig rejtek helyet. S igy künn lakott Bulyovszky tábornok a Torday-féle villában, hol csak kevesen látták a fekete sárga zászlót, mely mellé a hazafias segédtiszt a tábornok megérkezése előtt kitüzette a nemzeti lobogót is. De Bulyovszky generalis rögtön levétette a magyar zászlót, amint beszállóit a villába. Ha ez benn a községben tör­ténik, a hazafias polgárság bizonyára fellázad. * Ipartestületi iigy. A váczi ipartestület elöl­járósága 1889-ik évi szeptember hó 21-én délután 5 órakor saját helyiségében rendes ülést tartott, melynek tárgyai a következők voltak. 1. Elnöki jelentés a segéd-nyilvántartási lapok megszerzése tárgyában. — 2. Ugyanaz a kiadott iparigazolvá­nyokról stb. — 3. Ugyanaz a szegödtetésekről és szabaditásokról. — 4. Az ipariskolák látogatására bizottsági tagok választása. — 5. Bizottsági jelen­tés a lakás változtatás tárgyában. — 6. Különfélék. Planik és a Fiume fölött emelkedő 1394 méter a magasságú Monte-Maggiore. Karst kietlenségeiből kibontakozva Nabre- sina felé robog vonatunk, honnan Monfalconne-ig több ízben elragadó kilátás nyílik a zöldeskék Adriára, melyen messzetávolban úgy tűnik fel a sok vörös ponyvás chioggiai halász-bárka, mint édes vizeink felett alkonyaikor a rövid éltü T Tiszavirág. Monfalconetól balra esik Aquileia (Aquilegial a 452. évben Attila, a hunnok királya által feldúlt város, melynek lakói a Brenta szigeteire mene­külvén, Velencze városát alapították. Aquileia az ó-korban 100.000 lakossal biró vi­rágzó város, most 830 lakos által lakott apró hely­ség Görz osztrák tartomány partvidékén a della Virgine csatorna mellett az adriai tenger köze­lében. Székesegyháza 1019—1042. évek alatt épült. A közelében talált római régiségekből Triesztben kü­lön régiség tár állíttatott fel. Aquileiát 186. évben K. e. a gallok alapították, 181. évben gyarmatukká tették a rómaik, kik az északi barbár törzsek ellen nagyon megerősítették, úgy hogy ez képezte hosszú időn keresztül a római birodalom kulcsát északkeletfelé, s minthogy rajta vezetett keresztül az út Rhaetiába, Pannóniába és Dalmatiába, rövid idő alatt virágzó kereskedelmi várossá lett. Velencze is annak köszönheti létét, hogy Apuileia lakói féltékenyen őrizték legnagyobb kincsüket: a kereskedést, Marcus Aurelius Apuileiát tette birodalma első / városává. A germánok 167. évben K. u. hasztalan kisérlették meg hatalmukba ejteni és 235-ben Maxi- mius is hasztalan ostromolta, Aquileia minden ro­hamot hősiesen kiált, csak Attiláét nem bírta el- - szenvedni. Itt győzte le 340-ben Constans fivérét, ÍT, Con­stantin császárt, és itt verte meg I. Theodosius 388-ban Maximust, 398. szept. 6-án pedig Eugeniust. Aquileia a hunnok pusztítása után, bár a keleti góthok újból felépítették, nem virágzott fel többé soha. A 6-dik század közepe felé püspöksége patri­archátussá változtattatott, s főpapja mint ilyen a római pápa után az első helyet foglalta el. A patriarchatus azonban 1451-ben Velenczébe tétetett át, s ezzel egyideüleg a város maga is a velen- czeiek birtokába került, kiktől 1542-ben I. Ferdi­nand császár elfoglalta s birodalmához csatolta. XIV. Benedek pápa 1750-ben egészen megszüntette az aquileiai patriarchátust, s helyébe az udinai és görzi (később laibachi) érsekséget alapította; és ezzel Aquileia véglegesen közönséges olasz falu niveanjára degredáltatott. A tengertől elkanyarodva, az ausztriai biroda­lom legkisebb tartományai: a selyemtermelő Gra- diska és a gesztenyés Görz kerülnek utunkba. Cormonsnál átlépve az osztrák határt olasz földre érünk, hol elébb Udine, majd Conegliano és Treviso nagyobb városok mellett halad el is­mét tágas síkságra ért vonatunk. Trevison túl újra visszakerülünk a tengerhez, hogy Mestrenél vo­natunkkal egyenesen neki hajttassunk a rengeteg sósvíznek, melynek sekélységei fölött az osztrák uralmat hirdető félmértföldes hídon gurul be vo­natunk az örök csendesség városába: Velenczébe. (Folytatása következik.) Kosdi levél. Hova-tova már tiz óra elmúlt, tehát indulatos- kodjunk lefelé a casinóba. Hát még olyan alkot­mány is van Kosdon? Püf! meghiszem azt, még pedig milyen. Az igaz, hogy az olvasó és társalgó terem a pincze tornácza, a díszterem pedig a pin­czegádor; a disz fotelt az elterülő trágyadomb pó­tolja, s a keleti kereveteket félfenekü üres hordók. Itt töltjük a délelőttet, meg „regedei“ fröcscsel a gyomrunkat. Legelsőnek megjelenik az elnök, a doktor, komoly arczczal, száraz torokkal. Utána sompolyog az uniformisos jáger, nótárius, kapella- nus loci, rektor, kántor stb. Mindennap a szokott kompánia, s mégis mindennap van valami uj meg­vitatandó eszmecsere. Ha elszakad a társalgás fo­nala, nagyot szippantunk a hivatalos tubákos pi- xisből, és szidjuk András öcsémet, a tulajdonost; ő meg a nagy adót, fogyasztási adót, regálé-vált- ságot, szóval van miről locsogni, mig végre is abban állapodunk meg amit a rektor mond: hogy legjobb okuláré a boros pohár feneke. Éppen igy szidta a doktor a napokban a 24 krajczáros rósz bort, mikor beállít oda nagy hajlongva, akár egy kútágas két czifra, kirívó szinü, de kopott ruhába felejtett kigerl. „Van szerencsém magamat bemu­tatni, én Rezeda Balambér vagyok,“ ez idő szerint színigazgató, és ez itt mellettem — rámutatva a spanyolviasz szinü inczinpincz gavallérra — Flastrom Muki társulatom első szerelmese, lámpa — akarom mondani — gyertyagyujtogató, súgó szinlap ki­hordó, és titkárom; — a cassát magam kezelem stb. A nagyobb városokat szándékoznám beutazni 7 tagból álló, jól szervezett, s minden kellékkel bőven felszerelt társulatommal, kirándultunk szere­tett községükbe, ismerve szinpártoló lelkesültségü- ket és hazafiságukat, azon szándékkal, hogy álta­lános megelégedés és köztetszésükre néhány elő­adást cselekedjünk. Kérjük tehát a nagyérdemű uraságok becses pártfogását, szives ajánlását és hm, hm . . .“ No csak hagyja már abban — szól közbe a szinpártoló doktor — majd összeszedem én a kiket lehet, elmegyünk csak aztán valami ordi- náré darabot ne adjanak, mert ledöföljük ám a pikétről. „Kérem a mai bemutatóul a legújabb bo-

Next

/
Thumbnails
Contents