Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-02-14 / 12. szám
Vácz, 1889. vAczi hírlap. Csütörtök február 14. zsibbadásba hozta egész valómat; — hallom udvarlóim édeskés czifra bókjait, érzem kezeiknek forró szoritását. — Alig tudom bevárni azt a szombat estvét, melyen e farsangban először megizlelhetem a földi boldogság" mámoros kelyhét, s melytől oly jól esik — becsipni. — Az lesz ám az igazi tündérvilág! telve fénynyel, mámoros illattal. — Egy kiszakított részlet XIV. Lajos és Pompadour, a nagy világvárosok utól- érhetlen, meseszerü farsangi dáridóiból, az ő'kellemeivel, bűbájos szépségeivel, kápráztató pompájával. — Én ugyan csak egyszerű tüllruhában megyek, mely gyönvirág guirlanddal lesz diszitve, feltüzött sötét hajamban szintén a fehér gyöngyvirág szerény bokrétája fog diszelegni s reményiem, hiszem hogy Dundusom meglep szombaton estve egy gyöngyvirág csokorral. Nincs mit titkolnom; elárulom eddig féltett, rejtegetett titkomat, mert — úgy vettem észre — a jelmez-estély történt elhalasztása folytán, bármint rejtegették is a leányok elkészült toilettjeiket, azokból a légmentesen elzárt ruhaszekrényekből tudj' isten hogyan! — mégis igen sok szivárgott ki. — Hisz egyik imádom valóságos röfös kereskedést hord zsebében csupa elcsent szalagokból és kelme foszlányokból. — Elmondotta nekem mily tengerzöld „Polonaise“ ruhája lesz ennek a menyecskének, annak a fiatal asszonynak pedig mily „faillé“-ből, melyet lyoni takácsok gyártattak, — ezt a costümöt mily „ velours clamas- seé“-ből készült „panier“ egésziti ki, -— hogy egy harmadiknak a „plissé bordeur“- jét legeiül három sor tenyérnyi széles flan- driai csipke köriti; — s igy tovább elszámlálta a jelmezek egész légióját. — És e hallottakból azt a meggyőződést meritet- tettem, hogy a menyecskék roppant con- currencziát csinálnak nekünk szerény leányoknak. — Azt mondják, hogy a fiatal asszonyok külömben is sokkal ingerlőbbek és igézőbbek, mint a leányok! Nem tudom miért? — de hát az a férfiak dolga. — Leányok! ne engedjük magunkat legyőzni; legyünk ott valamennyien akár jelmezben, akár más egyszerű igénytelen ruhácskában ; hisz számtalanszor hallottuk hangoztatni a „hóditó egyszerűséget;“ erről irkáinak mindig azok a kiállnatatlan ujságirók, (kiállha- tatlan mondom, mert mégis a czifra bábok közül szeretnek inkább settenkedni.) Értesülésem szerint jő sok fiatalság a vidékről, a szomszéd megyékből; Hont és Nógrád gentry fiatalsága szavát adta a rendezőségnek, hogy itt lesz; majd ez pártunkra áll. ha netalán a váczi nősülni nem akaró fiatalságtól mellőztetnénk! — Egyébbként bizom a rendező-bizottság életre valóságában; ez elegendő garancia. — Közölhetem azt is, hogy alkalmam volt Ursziny gyógy- tárában a tombola tárgyak egyeseit láthatni s miután szándékosan csak a szerényebb tárgyak lettek mutatva, képzelem mily pazar, drága és szép lehet a többi. —- És akármelyik drágaságot 10 darab réz krajczáron vagy egy l°/0-os ezüstöt tartalmazó piczulán megnyerheted ! Valóban aggasztó pazarlás! — Szó a mi szó, de bűn lenne a jelmez-estélyről elmaradni. — Ezt mondja Egy kis lány. VÁROSI HÍREK * Az izr. status-quo hitközség f. h. 10-én tartotta gyászisten-tiszteletét a fenséges trónörökösért. A szorongásig megtelt imaház benseje gyászlepellel volt bevonva. 11 órakor vette kezdetét az isten-tisztelet a szokásos gyászmisével, melyet ez alkalomra Joely Farkas karnagy ügyesen zenésitett meg. Ezután főt. Ullmann Frigyes főrabbi szónokolt oly emelkedett hangon és szivre- hatón, hogy a jelenlevők mindegyike köny- nyezett. Llazaíias beszédében hangsúlyozta felséges Urunk ama odaadó megtörhetlen szeretetét népei iránt, melyet még a történelemben sem ismert balsors sem képes megingatni. „Mert — igy folytatja — alig zárult be a zordon kripta ajtaja a drága tetem mögött; egyik kezét a tátongó sebre szoritva, a másikat vigaszteljesen nyújtja népei felé.“ Végül az Ur áldását kéri az uralkodóház minden egyes tagjára. Az isten-tiszteletet a kar végzé be alábbi gyászdal egyöntetű eléneklésével, melynek korrekt betanítása és előadása dicséretet érdemel. Ezek után a közönség meghatottan hagyta el az imaházat. Gyászdal: Ha az Isten kedvesinket Éltükből kiszólitja Vagy ha szülők gyermekei Korán hullnak a sirba: Szivünknek egész benseje Búbánattal vagyon telve. Zordon végzet elrabolta Tőlünk a kit imádtunk, Te vagy fenséges királyfi Kit most fájón siratunk Gyászba borul jövőnk ege, Meghasad-e majd reggele ? * Kitüntetés. Illek Vincze újpesti plébános az egyház népnevelés és közügyek terén szerzett érdemeinek elismerésed! a koronás arany érdem-kereszttel lett kitüntetve. Gratulálunk a derék plébánosnak e megérdemelt elismeréshez. * Társas estély bohócz-elöadásokkal. Tegnap előtt este beszéltetett meg a farsang utolsó napján rendezendő s bohózatos előadásokkal élénkítendő társas estély eszméje s ifjaink a legnagyobb lelkesedéssel karolták fel az eszmét. Bővebbet egyelőre nem Írhatunk, mert véglegesen nincs megállapítva a műsor, annyit azonban jelezhetünk, hogy ez az est koronája leend a farsangi mulatságoknak élvezet dolgában. * A jelmez-estély rendező-bizottságának ' tagjai kéretnek, hogy ma esti 8 órakor az „Egyesült Casinó-kör“ helyiségében megjelenni szíveskedjenek. * Vettük a következő megliivöt. Meghívó. A váczi izraelita nőegylet pénztára javára 1889. évi február hó 23-án Váczon a „Curia“ szálló nagytermében rendezendő zártkörű tánczfüzérkére t. czimet és családját tisztelettel meghívja a rendező-bizottság. Belépő-dij : Személyenként 1 frt, családjegy 2 frt. A jótékony czél iránti tekintetből felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kéretnek a hölgyek minél egyszerűbben megjelenni. Kezdete esti 8 órakor. * Az időjárás még mindig nem enged semmit. Majd nem naponta esik a hó s igy a jan. 31-iki szivárványból nem volt jövendölhető a tavasz kezdete. * A jelmezestély páratlan lesz. Már vagy 50 nyeremény tárgy van és még mindig érkeznek újabbak és újabbak. A sorsjegyek közül sok elkelt már. — Rud- nyánszky László szolg'abiró maga 50 dbot vett meg. — A fiatal emberek különösen vidékiek is nagyszámban fognak megjelenni. xA karzat második sorában még kaphatók helyek. * A kosztüm-estélyre Kiss Ella k. a. egy újabb csárdást szerzett, mely zamatos, magyar voltánál fogva, pattogós, talp alá szóló ütemeivel fokozni fogja a tánczolók jó kedvét. — Edus már el is vitte a csárdást, hogy Marczi bandájával betanitsa. REGÉNY-CSARNOK. Az úrflate. — Humorisztikus regény egy kötetben. — Irta Falstaff. 12. Ebbe a szivarboltba betérnek az urak, rendszerint, ha csak egy pár hatos is van a zsebükben. Kálmán is havonként tizenöthúsz forintot hord ide a szép trafikosné kedvéért. Váljon hány szegény bármi utón keresetképtelen emberen volna segítve ez elpazarolt összeggel. De többet ér a meggondolatlan, pazarló ifjúnak a mosoly, melylyel a sápadt trafikosné kedveskedik. Sokkal szenvedélyesebb az ily ifjúban, mint Kálmán a tetsz- vágy és nagyzási hóbort, hogy sem meg tudná érteni : mit tesz az egy szerencsétlen emberen següteni? A panasz, a sóhaj, a köny érintetlenül hagyják a könyelmüek szivét és másokra hárítják a könyörület gyakorlatának magasztos feladatát. Vácz, 1889. Nyomatott Mayer Sándor könyvnyomdájában. Nem érti, nem akarja érteni, hogy mindegyikünk a nagy társadalmi élet egy-egy parányi része, hogy mindegyikünknek feladata a jónak, a hasznosnak gyakorlása, mert a közös jólétnek megteremtői és fen- tartói csak igy lehetünk! És, a ki az imént oly hetykén dobta oda a tizes bankót, hogy abból egy pár hitvány szivarért egy forintnál is több le- vonassék, melyek igazán élvezetet nem nyújtanak, hanem ismét csak az úrhatnámkodás vágyát elégítik ki, ez a pénzzel oly könnyen dobálódzó úrfi egész közömböser nézi az utón elébe siető koldusnőt, kinél hátán, karján ül egy-egy gyermeke. — bélre az útból, — mondja a dölyfös : Bölönböki. — Menjen a papokhoz, — viczczel Kálmán Meggondolatlan ifjak, ha ti tudnátok hogy mennyi jót tesznek a papok, a nélkül hogy azt jótékonysági egyletek czime alatti nagy dobra ütnék és mégis mennyi a sze-- gény, ki könyörületre szorul, ha ezt tudnátok, ily tréfától megkímélnétek a jobbd érzésű embereket! De látom siettek és a szegény hiába ri- mánkodik. Ott jön Vereghy egy borjú nagyságú dán dogéval, kezében egy kutyakorbács. Ezt N. N. gróf hundsmannjától kapta. í Majd el fogja mondani. Az ilyen mese érdekel titeket, hanem egy sáros piszko: koldus asszonyra csak nem fogtok hallgatni’ i Ah, gyönyörű cziczus ment el most mellettetek, ugy-e erre eltátjátok szemeteket J szátokat. Azt már csak érdemes nézni. E: ú a cziczus a báró Schabernák kulcsárnéja.. Hehehe . . . ugy-e de jó bárónak lenni ‘ Lássátok ebből a szép cziczusból is mahol- í nap, ha megvénül ilyen megvetett koldusai lehet, mint az az asszony, ki a két gyer--t mekét czipeli! A báró úr mulat, nagy lábon él, adósága: van és igy van rá kilátás, hogy tönkre?“ megy, akkor mehet a szép cziczus egy/< nem báróhoz gazdasszonynak, aztán megint, máshová, mig végre megvénül és nem lesz\a belőle se asszony, se semmi, nem lesz sen--n kije és vénségére majd itt áll az utcza sarkán és koldul. Jutna-e ilyesmi az eszetekbe íd tisztelt gavallérok? iV szép cziczus elment ff most ott van kamáslis, sárga czipős Veregh) rl a nevezetes kutyakorbácscsal és kutyával fs Bölönböki hamar megfogta a Cerberus iis ai tökét és vizsgálta a fogát, azt hitte, ha í lónak a fogát nézik, mért ne nézné ő £ kutyáét. — Barátom, — mondá Bölönböki, — e;;9 a kutya megér ötszáz forintot. Még" kölyök — Ezerért sem adnám, — heveskedik Vereghy. — A minap olvastam, hogy eg) angol lord egy pusztát adott ilyen kutyáért, ji: — Magam is képes volnék úgy csele--el kedni, mint az a lord. — szólt bele Kálmán, ni — És ez a korbács ! — Ez? — mondá fejét felvetve Vereghy. yr. — XIV. Lajos franczia királytól ered. Ér Pumbaum gróf houndsmannjától vettem öt- jő ven aranyért. — Kifizetted? — kérdi Bölönböki. — Az apám azonnal kifizette, mihely’ yí megtudta, hogy tizennegyedik Lajostól való — De fajn apád van, — mondja Kálmán ni — az én apám azt mondaná, hogy enny yr pénzért egy tinót vehetne. — Barátom, — szól Vereghy, — a nemes zer ember mindig úri hajlamokkal bir, mert its született úr. (Folytatása következik.) Felelős szerkesztő: Dr. Csányi János . Laptulajdonos és kiadó: Scherer István,: • i
