Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-05-13 / 20. szám
II. ÉVFOLYAM. 20. szám. VÁCZ, 1888. MÁJUS 13. VACZI HIRLAB, HELYI ES VIDÉKI ERDEKU )EKÜ TÁRSADALMI HETILAP. U Si Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ...................................... 6 frt — kr. fél évre ........................................... 3 » — » negyed évre ..................................... 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések : sora (négy hasábos garmond sor) ........................................... go ^r. Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyeg illeték : minden beigtatásnál ............................... 30 kr. A nyugta-bélyeg külön fizetendő. I Selyembogár-tenyésztés. Mióta a phylloxera vastatrix által megtámadott szőllőink feltartóztatbat- lan pusztulása következtében gazdálkodási alap nélkül maradt gazdáink elszegényedésének kérdése komolyabb- jaink figyelmét magéra vonta, folyton keresgetjük, találgatjuk a módokat, melyekkel gazdáink vesztességét kárpótolhatnék. Városunk képviselőtestülete egy a múlt év utolsó szakában tartott közgyűlésén gazdálkodási viszonyainknak, különösen a phyloxera pusztította szőlőterüleinken uj mive- lési ágak meghonosítása kérdésének tanulmányozására és czélravezető javaslat kidolgozására Dr. Kiss József városi képviselő elnöklete alatt egy ad hoc bizottságot is küldött ki. E bizottság tanácskozmányainak eredményét egy programmszerű memorandumban összegezve még a tél folyamán benyújtotta képviselőtestületünk elé, mely annak tárgyalását idejének az év elején feltornyoSodott egyéb tárgyak elintézése által történt kimerítése miatt a tavasz folyamán külön összehívandó közgyűlésre halasztotta. Eként, a szakbizottság javaslata rövid idő alatt tárgyalás alá kerülvén nem lesz alkalomszerűtlen a városi képviselőtestület figyelmét nehány tollvonással a bizottság javaslatába is felvett selyembogár-tenyésztés ügyére felhívni. A földmivelés, ipar- és kereskedelmi ministerium selyemtenyésztési országos felügyelősége, melynek vezetése a magyar selyemtermelés lelkes szóvivője Bezerédj Pál kezeiben van, a selyemtenyésztéssel foglalkozó községek számára serkentésül kidolgozott füzetkéjében országunk selyem-iparának 1880-dik évtől 1887-dik évig való fokozatos fejlődését tárgyalván örömmel meggyőzni igyekezik mindenkit a felől, hogy ezen közgazdaságilag oly fontos ügy, bár még egyátalján nem azon terjedelemben, amint azt annak jelentősége megérdemlené, állandó, folytonos fejlődésben van s a kormány részéről oly meleg gondozásban része- sittetik, mely az ezen ügy előmozdítására hivatott közegeknek érdeklődőbb közrehajtása mellett a kivánatos siker biztosítékaként üdvözölhető. Mutatóul ide iktatjuk a füzetke nehány fontosabb számadatát. Selyemgubó termeltetett az egész országban : 1879-dik évben . 2507 kilogramm, 1887 „ „ 451,511 „ Selyemgubó termeléssel foglalkoztak az egész országban: 1880-dik évben . 91 községben 1881 „ „ . • 423 1882 „ „ . 433 „ 1883 „ „ . . 463 1884 „ „ . . 557 1885-dik évben . 751 községben 1886 „ n . 881 1887 „ n . 1048 Selyemgubó term az egész országban : eléssel foglalkozott 1879-dik évben 200 család 1880 „ n . . 1059 „ 1881 „ » . . 2976 „ 1882 „ 11 . . 3674 „ 1883 „ 11 . . 6261 „ 1884 „ 11 . . 9892 „ 1885 „ 11 . . 13859 „ 1886 „ 11 . . 17782 „ 1887 „ ii . . 28145 „ A selyemgubó után bevett összeg 1880-dik évtől 1887-dik évig 2809 forintról 474,650 írtra emelkedett. Hogy a fentebbi számadatokban feltüntetett kedvező' eredmény mily óriási mértékben fokoztathatnék, arra nézve legyen elég felemlítenünk azt, hogy tulajdonkép rendszeres selyemtenyésztés az egész országnak csak elenyésző csekély részében űzetik. Számba vehető selyemtenyésztéssel ugyanis csak Bács-Bodrog, Baranya, Fejér, Huny ad, Sopron, Temes, Tolna és Torontál vármegyék és Újvidék, Baja és Szabadka városi törvényható ságok területén foglalkoznak. Városunk területén a selyemtenyésztés előfeltételei meg vannak: égalji és talajviszonyaink eper és szederfa nagyban való tenyésztésére kedvezők, sőt városunk lakói a század elején különösen a 40-es években nagyban is foglalkoztak a selyemgubó-termeléssel. Azon gazdálkodási rendszer, mely nálunk eddigelé országszerte követetett, a nagy világ folyton fejlődő hatalmas concurrentiája mellett túléltnek mondható. Ma már tisztán abból, amit a földbirtok terem, megélni alig lehet. Gazdáinknak különben is kisebb földbirtokaik megmivelése közben mindig elég idejük jutott szőllejük mivelésére gondozására. Ma, midőn a szőlő mive- lés egyelőre a kisérletezés stádiumán túl alig fejleszthető, még a legszorgalmasabb gazda is idejének egy részét tétlenségben kénytelen elfecsérelni. — Belterjesebb gazdálkodás meghonosi- tása és az ipari munkásság terjesztése nélkül közvagyonosodásunk ijesztő módon megindult csökkenésének alig vethetünk gátat. Komolyan int az idő, ha. meg nem értjük jeleit, elpusztulunk. A selyemtenyésztés — más népek megmutatták —a közvagyonosodásnak oly háládatos forrása, hogy városunk lakossága önmaga iránt megbocsáthat- lan vétket követne el akkor, ha ezen jövedelmező kereseti ágnak meleg érdeklődéssel való felkarolását tovább is mellőzné, de városunk vezetői: hatósága, testületéi, nevelői és egyes módosabb gazdái sem maradhatnak tovább közönyösek e kérdéssel szemben. Az állam és a vármegye úgy sem segítette elő eddigelé semmiféle mozgalmunkat, sőt ellenkezőleg mintha mostoha gyermekei volnánk, tüntetőleg félretolt, midőn más városok törekvésére ezreket áldozott: a selyemtenyésztés ügyében semmi esetre sem tagadják meg támogatásukat, de joggal várják el azt tőlünk, hogy az első lépéseket magunk tegyük meg. Ismerjük népünket, ismerjük annak egészséges észjárását. — Megvagyunk győződve, hogy mihelyt módot nyújtunk neki arra, hogy a selyemtenyésztés közgazdasági jelentőségébe betekinthessen, be fogja látni annak jövedelmezőségét s önmaga fog azon iparkodni, hogy ez uj mivelési ág cultivá- lása által magának uj jövedelmi forrást biztosítson. De a városi hatóságnak s a város intézeteinek és egyleteinek kötelessége, hogy lehetővé tegyék a lakosoknak azt, hogy ezek a selyembog ár-tenyésztéssel foglalkodhassanak, ami első sorban a selyembogár-tenyész- tésre elkerülhetlen szederfa-tenyésztés megteremtésétől függ. Az igaz, hogy a selyembogár-tenyésztés, mint minden egyéb, a megélhetés biztosítására és a jólét megvalósítására alkalmas foglalkozás tulajdonképen az egyén dolga: ki-ki oly mivelési ággal foglalkozik, ami neki tetszik. De midőn minden foglalkozás, minden jövedelem a közállomány érdekében adó tárgya, s igy az egyesek jövedelmének bizonyos részében beállott csökkenés következtében elvesztett állami jövedelem kárpótlása a többiek terhe: magának a közállománynak is érdekében áll az egyesek jövedelmi forrásainak gyarapítása és fentartása. Minthogy pedig épen a selyemtenyésztés azon foglalkozás, melynek széles körben leendő elterjesztése leginkább legszegényebb néposztályaink helyzetének javítása szempontjából kivánatos, a legszegényebb néposztály meg épen a selyembogár-tenyésztés legszükségesebb feltételét, a kellő számú szederfa-tenyésztést nem képes önerejéből előteremteni: nagyon természetes, hogy az államnak és vármegyének feladata az, hogy a selyembogár- tenyésztésre vállalkozóknak ingyen és könnyen hozzáférhetővé tétessék az etetésre szükséges szederfalevél-szedés. Első sorban azonban a tenni valók súlya városi hatóságunk vállaira nehezedik. Állítson szederfa iskolát, hogy kellő számú szederfa-csemete a nagy közönségnek mindenkor rendelkezésére álljon. Ültettessen be egy nagyobb területet kizárólag szederfákkal a szegényebb néposztály számára. Ültettessen be minden haszontalan heverő közteret, minden útat, minden árkot minden ösvényt szederfával, hogy bárki a legrövidebb úton fedezhesse szükségletét. Ilivja fel segélyre az állam s a vármegye figyelmét, szóval tegye meg mindazt, a minek megtétele az egyesnek nagyobb áldozatba kerülne: s akkor azt hisz- szűk, hogy a filloxera pusztította szőlő- területek aljaiban rövid idő alatt disz- leni fog a szederfa tenyésztés s annak alapján a selyemgubó termelés virágzásnak indul. Adja Isten, hogy jóakaratéi szavaink ne legyenek a pusztába kiáltó szavai! Nyílt levél a szerkesztőhöz. T. Barátom! A napokban utam azon ösvényen veze- ! tett keresztül, mely a Szitnyák halántékairól leterülő réteket a kis-drágahegyi szőlőktől elválasztja. Itt azon a ponton, hol j a Spiritusz Jóska-féle kút az út derekába szögellik, a kút kávájára dőlve egy tisztes agg anyót hallottam zokogni. Rögtön feléje siettem, hogy bánata után tudakozódjam. Kérdéseimre a mélyen megszomorodott öreg nő az előtte felhalmozott száraz szőlőtus- kókra mutatva, sirástól fuldokló hangon válaszolt, hogy: mindannyiszor a legmélyebb kétségbeesés fogja el, valahányszor ilyen kihányt szőlőtuskókat lát, mert eszébe jut, hogy az ő gyönyörű szoléi is mind ezen sorsra jutottak, és most öregségének késő napjaira már épen nincs miből élnie, mert férjé, bár munkaképes, de napszámot heteken keresztül sem kap, mert mióta a szőlőmunka megszűnt, csak néha-néha kerül egy szerény napszám, melyből még kenyérre sem telik. Most is oly nagy Ínségben vannak, hogy már két hét óta nem ettek főttet és még annyi sem telik tőlök, hogy vetőmagot vehessenek, melylyel a kifordított szőlőföldet beültetnék. Engem megpillantva arra kért, hogy nyomorát a hatóság elé terjeszttessem, mert ezen elviselhetetlen nyomorban előbb-utóbb kérlelhetetlenül elvesznek. Neve után puhatolózván medtudtam, hogy férjét Szalay Mihálynak hívják, 4 tábla szőlővel bírtak, miből eddig tisztességesen megélhettek, de most már mind a négy tábla teljesen elpusztult, ezzel létfentartásuk minden forrása is kiapadt, mert minden nélkül szűkölködnek. Miután Szalay Mihályt máskülönben is, mint szorgalmas, értelmes munkás és józan csekei gazdát már évek óta személyesen ismerem, ennek következtében az öreg asz- szony előadásának alaposságáról ö általa is meggyőződtem. Kötelességemnek tartom tehát helyzetüket nyilvánosságra hozni, hogy felösztökéljem azon bizottságot, mely a polgármester elnöklete alatt a megye által a váczi Ínségesek felsegélyezésére küldött 4000 forint kölcsönalapot kezeli, melyből tudtomra eddigelé egy krajczár sem fordittatott rendeltetése czéljára. — Miután Szalay Mihály sorsában úgy az alsó, mint a felsővárosban igen számosán sínylődnek, nemcsak, de a tél sanyara közepette a legnagyobb nyomorban többen el is haltak, tehát halaszthatatlan dolognak találom a fentemlitett Ínséges bizottságot nyilvánosan felszóllitami, hogy az irgalom munkájához, melyet magukra váltak, haladék nélkül hozzá lássanak.*) Ha szükségesnek találják, az ínségesek lisztá- jával készséggel szolgálok nekik. Te pedig fogadd t. barátom őszinte kö*) A kérdéses Ínséges kölcsönt vármegyénk alispánja legutóbb városi képviseletünk rendelkezésére bocsájtotta, megengedte, hogy abból a városi köz- pénztárnak a tél folyamán hó eltakarításra fordított G00 frt kiadása is éhből fedeztessék, de kikötötte, hogy a többi rész kizárólag földmunkálatokra for- dittassék és még a nyár folyamán fellnisználtassék. A városi képviselőtestület tagjai pedig most tervezgetik azon munkákat, melyek az ínséges . kölcsön felhasználására legalkalmasabbak lennének.
