Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-05-13 / 20. szám

Vácz, 1888.

váczi HÍRLAP.

Május hó 13.

szünetemet, a miért becses lapodban ezen szerény soraimnak helyet nyitottál. Maradtam hazafiéi tisztelettel

I)r. Kiss József.

Vörös kakas.

Folyó hó Il dikére (péntekre) virradóra ]/2l órakor harangok tüzet jelző zúgása és a tűzoltók kürtösének harsogó kürtölése riasztotta fel városunk nyugalomra tért lakosságát első álmaiból. Városunk délkeleti (alsó) részén csapkodó lángnyelvek és égő szikrákkal telt felhőkig érő széles, sűrű, vörös füstoszlop világították meg ijesztően a csillagtalan, sötét égboltozatot. -— Népesekké lettek az utczák, világossakká a lakások ablakai, s az utczákon zsobongó lakosok félve találgatták a tűzveszély színhelyét s az áldozatul esett égő ház tulajdonosának kiségét.

Lukács János napszámosnak a „czigány traktuson“ levő 519. számú szalmafedeles háza, melyben annak pityókossághoz szokott gazdája szalmatörmelékeken hevert élete párjával, kigyuladt s a pörkölő lángok rövid nehány perez alatt végig szaladtak az egy fedél alatt épült s Grönczöl Ferencz tulajdnnát képező 520 és T. Pálinkás József tulajdonát képező 521. sz. szalmafödeles házak tetőin is, és hogy mire az első segély megérkezett, a szomszédos szalmafedeles alacsony házak is áldozatul nem estek, csak annak köszönhető, hogy a hetek óta tartó szelek pihenőt tartottak.

Mihelyt azonban a helyszínén megjelent önkénytes tűzoltóink, az egy testet képező épület két végén, Saxlehner András gyári tűzoltói pedig a szomszédos ház udvarából az égő épület közepén megkezdették a támadást, további veszedelemtől tartani nem lehetett. A három szivattyú támadó csöveiből kilövelő erős vizsugarak rövid idő alatt megfékezték a dúló elem pusztító erejét; az oltási munkálat azonban, mialatt a tűzoltók összes összeégett kormos szarufáitól és zsúpmaradványától a tetőt teljesen megtisztították, csak 3/42 órakor ért véget.

A rendőrség Lukács Jánost és nejét, kiket a szomszédok már másodízben tekintettek a tűzvész okozóinak, gyújtogatás gyanúja miatt nyomban letartóztatta.

E tűzveszély alkalmával, melynél tűzoltóink újabban is tanujelét adták higgadt lélekjelenlétüknek, bátor fellépésüknek s önzetlen, kittató munkásságuknak, mi által a jelenlevők osztatlan elismerésében részesültek, a vízszállitás ügyének rendezése ismét elodázhatlan szükségnek bizonyult.

Nagyon jó szolgáíatott tett a „czigány traktus“ előtt levő közkút és Banda MárA „Yáczi Hírlap“ tárczája.

r

Óhajom.

Majd ha ez a szenvedő szív megrepedt,

S fájó lelkem elhagyja a tetemet:

Vigyetek ki a temető földébe,

Rég vágyom már nyugodni az ölébe’.

Síromra ne állítsatok emléket,

Föld színével egyenlővé tegyétek,

Ne tudja meg, ne gyanítsa senki sem,

Hogy én nyugszom, pihenek ott csöndesen.

Mert tudom, hogy nyughelyem ha meglelnék : Békével még síromban sem pihennék. Eljönnének keresztemhez könnyezni,

S ez lesz amit nem tudok elviselni.

Főiébredek, otthagyom a síromat,

S elátkozom aki engem megsirat ;

Színlelésből hullnak úgy is könnyei,

Minden cseppje árulással van teli

Elég volt a tettetésből mig éltem,

Körülfogtak, hízelegtek, én hittem,

Hízelegve lopták el a hitemet,

S ez lesz ami előbb-utóbb eltemet.

He ha egyszer rám hullottak a hantok,

Lenn a sírban nyugodalmat óhajtok,

Csendes békém ne zavarja ott semmi,

Édes lesz úgy háboritlan? pihenni.

Csapó János.

Foktövi váozi prédikátor.

A váozi református egyház fénykora Bocskay István erdélyi fejedé,lem idejére esik. Homályos ezen korszak nagyon s

fon házának kútja, de bizony, ha a tűzveszély tovább tart, ^tűzoltóink kénytelenek lettek volna a támadás folytatásával felhagyni, mert egy-két előfogatoson kiviil senki sem gondolt arra, hogy felebarátja veszedelmén vizhordással kellene segiteni.

Több Ízben felszólaltunk az igavonó marhák tartóinak ezen boszantó közönyössége miatt — sajnos mindeddig sikertelenül ; — itt volna már az ideje, hogy hatóságunk a mulasztókkal szemben a legszigorúbb rendszabályt alkalmazná, mert a tűzoltás nem egyeseknek privilégiuma, hanem valamennyiünknek polgári kötelessége, mit ha elhanyagolunk, egy nagyobb vihar idején — amitől Isten óvja meg szegény városunkat — mi is azon sorsra jutunk, melyre Eperjes, Toroczkó és országunk számos előkelő városának lakói jutottak.

Sport.

A „ Vadász- és Verseny-Lapu totalizátorja.

Országokban, a hol az általános véd- kötelezettség van törvénybe iktatva, a nemes sport rendkívül fokozott mérvben befolyásolja a nemzet véderőképességét. Ez okból ily országok államkormányai minden .erejüket megfeszítik, hogy a nemes sportot minél tágabb körökben terjeszszék, azt népszerűsítsék s fejleszszék.

Általánosan tudvalevő, hogy a nemes sport fölvirulásának létföltétei a sportversenyek. Az pedig szintén köztudomású, hogy minden irányban sikerült sportversenyek tarthatása első sorban a versenydijak kellő számától s értékétől függ. Minél számosabbak s értékesebbek a versenydijak, annál könnyebben s jobban sikerülhetnek a sportversenyek minden irányban ; és minél nagyobb számuak a minden irányban sikerült sportversenyek, annál viru- lóbb, népszerűbb és fejlettebb a nemes sport.

A minden irányban sikerült sportversenyek egyik főkelléke a tetemes-számú s jelentéken1 összegű sportversenyfogadások.

Tekintsük, például, a lóversenysportot. Még Nagybritániában is, a hol pedig földünkön a legnagyobb pénzöszegre rúgnak a lóversenydijak, egyedül néhány verseny- istálló állíthatja magáról, hogy a versenylovai által megnyert lóversenydijak értéke eléri, sőt (még ritkább esetekben) meghaladja a versenyistálló évi költségeit. Hát még nálunk !

A versenyistálló költségeibe következő kiadási téteket kell beszámítani:

1) a versenyistállóba fektetett pénztőke kamatait;

magának a református egyháznak forrásai se nyújtanak kellő adatokat némely kételyeink eloszlatására.

Maga Karcsú A. Arzén igen röviden emlékezik meg ezen eseményről; műve VII. kötetében nevezesen elbeszéli, hogy Bocs- kay 1605-ben fényes kísérettel vonult a korponai gyűlésről Rákosra s ott vette át Achmet török zultán drága ajándékát: a kardot, vitézségének jelvényét, melyet Me- hemet nagyvezér kötött a hős oldalára, mi miatt aztán hálából keleti szokás szerint csókokkal illette Bocskay a nagyvezér palástját.

Bocskay útközben három napig időzött Váczon, melyet teljesen hitsorsosai részére foglalt el, s a német polgárságnak szent Mihályról czimzett templomát kálvinista imaházzá változtatta s városunkban állítólag superintendentiát szervezett, a melynek fenhatósága alá huszonegy hitközség tartozott, melyeknek elöljárója, az általunk itt felemlítendő Foktövi János utóda, az előbb keletkezett pesti és kecskeméti super- intendensekkel egyetemben részt vett a szathrnári helvét hitf. zsinaton 1646-ban.

Foktövi két évtizeden keresztül volt a hires váczi helvét hitfelekezet tudós prédikátora. Róla eddig keveset olvastunk és csak az imént tette közzé róla jegyzeteit Erdélyi Pál, Erdélyi János költő fia a „Magyar Könyvszemle“ XII. évfolyamában, azon alkalomból, hogy kéziratban hátrahagyott prédikáczióit a magyar nemzeti Múzeum könyvtára Komárorny Antaltól megvásárolta.

2) e pénztőke évenkinti leírási százalékait ;

3) a biztosítási dijakat;

4) a személyzet fizetését, esetleg nyugdiját ;

5) a versenylovak abrakoltatási, patkol- tatási s esetleg gyógyittatási költségeit:

6) a versenylovak nevezésekor fizetett nevezési- s bánatpénzeket ;

7) a versenylovak utazási költségeit.

Mindezen költséget egy-egy versenyló

után évenkint összesen 3000 forintra kell számítanunk. Mikor tehát a lóversenyidény bezárult, igen könnyű kiszámítanunk, melyik versenyistálló, nyert versenydijai íödözik, sőt meghaladják, vagy pedig nem érték el a versenyistálló elősorolt kiadásainak összegét. Nálunk, mostanig, közönségesen csak 4—5 versenyistálló kerül, melyeknek kiadási- s bevételi-mérlege vagy egyensult, vagy bevételi többletet mutat ki a nyert lóversenydijak révén. A többi versenyistálló kiadásait a nyert lóversenydijak nem födözik. Ez okból volt eddig nálunk a lóversenyzés oly nagy kiadással járó költséges sport, melyet az országos lótenyésztés fokozott emelése érdekében leginkább vagyonos és hazafias főurak jelentékeny áldozatul hoztak.

Ahol azonban a lóversenysport egészséges alapon nyugszik, ott nem szabad ily áldozatokat tömegesen kivánni. Ámde a lóversenydijak sohasem fogják a versenyistállók nagyobb részének kiadásait födözhetni, födözni tehát gondoskodni kellett bizonyos kisegitő módról, mely a 1 e- hetőséget nyújtsa ez irányban. E kise gitő mód — a versenyfogadások.

Természetes, a versenyfogadások a lehető legkisebb mérvben sem biztosítják a versenyistállókat, hogy kiadásaikat ily módon födözik; ámde a lehetőséget nyújtják erre: és ez tökéletesen kielégítő.

A versenyfogadások akkor nyugosznak egészséges alapon, ha nemcsak egy kisszámú társaság néhány tagja, hanem a nagyközönség minél számosabb tagjai között lesznek kötve; s igy szükséges, hogy a versenyfogadások széles körben dívjanak. Ezt azonban egyedül az által érhetni el, ha a nagyközönségjminél számosabb tagjának kényelmes alkalom kínálkozik minél több és minél különfélébb s változatosabb nyilvános-fogadást köthetni.

A legújabb kor verseny téri nagy vívmányai közé tartozik a totalizátor. E fo- gadást-közvetitő gép gyorsan, biztosan és igazságosan végezi a versenyfogadások közvetítését; s igy szerfölött alkalmas a versenyfogadások terjesztésére, fokozására, népszerűsítésére.

Nálunk mostanig azon hiány létezett a

Foktövi' 1566. esztendő táján született, hogy hol? eddigelé constatálva nincsen; tanulmányait Tolnán kezdette meg, ahol négy esztendeig tanult, ugyanannyit töltött a debreczeni főiskolában is s mint iskolamester került Szegedre, ahol két évig tanított, majd innen Veresmartra ment, a hol már csak egy esztendeig tartózkodott; mert 1592-ben, junius hó végén, az alig huszonhat éves ifjút Ivörtvélyesi János pappá ordinálta.

Veresmart Foktövi életében fordulópontot képezett; úgy látszik itt talált legelőször rokonkeblű emberekre, a kiknek barátsága, hosszú, viszontagságteljes életében vigaszul szolgált neki; legalább ennek nyomát észleljük feljegyzéseiben.

Mint lelkész legelőször Adúcson működött; ilyen nevű község kettő van az országban, Pest és Heves vármegyékben van egy-egv; de úgy látszik, itt az előbbenit kell értenünk, mert ez utóbbi helyen ma helvét hitfelekezetü lakosok nincsenek. — Majd két évre rá Tökölön talál juk ; ez is Pest vármegyében fekszik, s miután református lakossága ennek sincsen, nagyon könnyen meg lehet, hogy Foktövi itt vagy mint egyszerű prédikátori vngy nevelői minőségben szolgált; mivel mint maga mondja: benne „nehezen“ másfél esztendőt töltött ki; ugyanannyit szolgált Pathán (legvalószínűbben Somogybán) majd „ve- szöttül“ egy esztendeig makádi, s háromig malei prédikátornak vallja magát: „Jaj ki sokat bujdostam közbe!“ sóhajt fel lelke mélyéből.

totalizálásnál, hogy a totalizálni akarók kénytelenek voltak személyesen a verseny- . téren jelen lenni, vagy megbízottat kérni föl a totalizálásra. E nagy hiány szerfölötti hátrányát kiváltkép a vidéki közönség totalizálni akaró tagjai érezték. Hányszor, de hányszor történt meg, hogy vidéken lakó turfmanek, akik gátolva voltak egyik-másik lóversenyen jelen lehetni, szakértelmük folytán kiszámították, miszerint ebben meg abban a versenyben ennek meg annak a lónak kell valószinüleg győz- nie; nagy örömmel totalizálnának is a reménylett győztesre: csakhogy nem nyilván erre alkalmok, kénytelenek a nyereséget biztositó kiszámítás kiviteléről — totalizá- lás alakjában — lemondani. Pedig azt minden tot.alizáló tudja, mily nagy pénzkár sújtja ez által az illető turfmant; mert a totalizálás természetéből folyik, hogy csak közepes osztalékoknál (5-6- szorosaknál) is, — példáúl, egyetlenegy forintból könnyen csinálhatni 1—3 ezer forintnyi összeget is, ha 4—5 lóverseny győztesére egymásután totalizáltunk a nyert pénzzel.

E hiány volt egyik főoka, hogy a totalizálás még nem foglalta el nálunk azon helyet, a mely azt minden sportsman szerint méltán megilleti. — Jövőre e nagy hiányon segítve van ; s ez által nálunk szintén lehetővé vált kényelmesen tota- lizálhatni a vidékről, a messzetávolból is. E vívmányt a „Vadász- és Verseny- Lap "-nak köszönjük.

A „V. és Y. L.“ kiadóhivatalában önálló osztályt rendeztek be azon czélra, hogy mindenki számára elérhetővé tegyék totalizálni, annélkül, miszerint az illető kénytelen volna a versenytéren lenni, vagy pedig ottlevő megbízottat kérni föl. Ily módon azután minden turfman és sportsman azon, rá nézve vajmi kedvező helyzetben van, hogy verseny-kiszámitásait a messzetávolból is értékesítheti saját javára.

■

Az eljárás szerfölött egyszerű, kényelmes, gyors és olcsó. Akár levélben, akár postautalványnyal, akár pedig távsürgöny utján tetszésszerinti összeget küldünk be a „V. és V. L.“ kiadóhivatalának, egyúttal megjelölvén a versenyt s a lovat, melynek győzelmére totalizálunk. Távirati megbízást még csak egy órával a versenysorozat kezdete előtt is elfogad a „V. és V.

L.“ kiadóhivatala, melynek állása, mint régi előkelő hirlap és a „Magyar-Lovar- Egylet“ hivalalos-közlönye, még oly nagy pénzösszegre nézve tökéletes biztonságot nyújt. Korunkban, midőn, sajnos! ez irányban szerfölött sok a kívánnivaló,

De a magyar irodalomra nézve legnevezetesebb váczi lelkészi foglalatossága; — ugyanis 1614-ben Váczon egy prédikátiós könyvet szerzett, lelkészi pályájának hu szonharmadik esztendejében; megkezdve a müvet karácsony ünnepén s befejezve a legnagyobb valószínűség szerint a következő év szent Péter és szent Pál apostolok napján, tehát alig félévi időköz alatt készülve el vele.

Váczra még 1604-ben készült; azaz egy esztendővel hamarább, mintsem Karcsú A. Arzén a korponai gyülésiől Váczon keresztül vonuló Bocskaynak városunk meghódolását tulajdonítja. Életrajzi adatai prédikátiós könyvében vannak feljegyezve s eegykori pártfogói közül Pathai Sámuelről, mint kiváló egyéniségről nagy elismeréssel szól. A váczi református hitközséget Erdélyi Pál, nem mint superintenden- tiát, hanem csak mint esperességet tünteti fel, előbb pestelei, utóbb erdőháti elnevezéssel illetve, a hova Bocskay István fejedelem református főiskolát állított, a melynek felügyeletét a helv. h. lelkészre bízta, a ki egyszersmind a helybeli kórháznak is gondnoka volt, s mint előkelő egyéniség, harmadik helyen irta alá nevét az 1628., 1629., 1630. és 1631 ik évi kerületi ülések jegyzőkönyvein.

Eoktövi János a maga könyvét „Az embör életének I. eredetiről, II. természetiről, ILI. állapotáról stbu czim alatt 1615-ben — mint már fentebb is mondottuk — váczi prédikátorsága tizenegyedik esztendejében irta. Mindössze negyven