Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-11-20 / 21. szám
Vácz 1887, November hó 20. ditau ezimii 3 felvonásos operetteje került ■szilire. Erminio gróf szerepét Szerdahelyi, Baboleno Nazzoniét Dobocsányi, Karlotte özvegy grófnéét Reiner Antonia és Szóráét Völgyiné játszotta. A darab jól sikerült. Közönsége is volt elég. November 13-dikán (vasárnap) az „Árendás zsidó“ czimii 3 felvonásos népszínmű adatott. Dobocsányi (Blum Dávid), Jámboriné (Száli, felesége), Völgyiné (Betti, az árendásék .leánya), Szerdahelyi (László), Derenczy (Smtile, vőlegény) szerepét adták elő. November 14-dikén Bianchi Eliza és Chiliéi lato Santo olasz énekesek, és Pietro Bianchi hegedű művész zenekara akarták élvezetessé tenni az estét. Kozben- küzben „A váróteremben“ czimii vígjáték és „A miniszter előszobájában“ czimii dramolet adatott elő. A november 15-dikére (keddre) hirdetett hangverseny és az „Elkényeztetett férj“ czimii vígjátéknak előadása valamint Dumas Sándor „Denise“ czimii 4 felvonásos színmüvének november 17-dikére (csütörtökre )hirdetett előadása a közönség rész- vétlensége miatt elmaradt. November 16-dik napján (szerdán) olasz énekesek és zenészek, november 18 dikán (pénteken) néger énekesek és komédiások foglalták el a színpadot. Az olaszok jól játszottak, a négereket nem volt érdemes meghallgatni. 4jL) Fővárosi levél.*) Budapest, november 4. Apró cseppekben hull az eső a földre, hogy az időjárás szeszélyeivel ingerelje a fővárosi lakosok nagy százalékát — a hur- czolkodókat. Ki tehet róla, de úgy van az Budapesten is már, mint a többi világvárosokban: a lakosságnak jókora része menekülni kénytelen egyik házi úrtól a másikhoz, pedig olyan háziurat találni, aki minden tekintetben megnyerje a lakók megelégedését — sysiphusi munka. De azért a nép jó remény fejében csaknem minden évnegyedben máshol keresi a nyugalmat. Most nem nehéz a dolga — van már nálunk is elég üres lakás, de azért méreg drága az még most is. A házi urak nem sokat törődnek a statisztikával, a mely Örömmel jelzi az üres lakások szaporodását. Szegény Vácz! nem is gondolod, mily irigy szemekkel tekint feléd a nagyváros fia, ha eszébe jut t. i. hogy benned egy negyedévi, házbéreért egész évre föloldhatná magát a háziúr zsarnokságaitól. Hanem azért itt érzi magát most a legjobban a világfi, hiszen a kis városokban még csak most kezdik az előkészületeket a „Francillon“-ra, A nemzeti színház deszkáin már több, mint két hét óta a franczia szalon hősei mozognak. Az intendáns végre kitalálja a módját a deficzit eltüntetésének . . . hogy *) Múlt számunkból térszüke miatt kimaradt. Szerk. gálhatnak az embernek, kinek munkássága odáig is könnyen elhathat. Igenis létezik élet a vizek kebelében, azon viszonyoknak megfelelőleg. Ha a vízben élő tökéletesebb állatokat a halakat tekintjük azon segédforrásokhoz való viszonyaikban, melyekkel az embernek kínálkoznak, szintén egy igen nevezetes és nyilvános gondviseleti szempontot tüntetnek fel. Ki nem ismeri a gadócz- makár és heringhalászatnak bámulandó eredményeit? Ezer meg ezer matróz nem győzi az ángolna, hering és tinhalak fogását. A tőkehal, sardina, semling és tömérdek egyéb fajok, ide nem számítva az édes vizek halait, képesek meggazdagítani az embert és őt szünet nélkül való munkájáért megjutalmazni. Igaz ugyan, hogy a halak közt is vannak Czápák, melyek nagy számú prédát emésztenek fel, maguk pedig egyetlen fajnak sem szolgálnak martalékul, szerencse azonban, hogy míg egy czápa alig hoz létre néhány kicsinyt, addig a legközönségesebb ehető fajoknál minden egyén milliónyi ikrát tojik. A mozgásnak folyadék közti előidézése azonban sokkal egyszerűbb szervezeteket is működésben tarthat. Ez egyszerűbb szervezetű állatok közöl különösen a Pu Irányokat említhetjük, mint az emberre néz^e fontosabbakat. Majd mindnyájok húsa élvezhető ; egyeseket az ember is csemege gyanánt használ s kereskedést űz velők, mások ismét más állatoknak szolgálnak eledelül. A Puhányoktól, nevezetesen pedig a kagylóktól veszik eredetüket a gyöngyök, gyöngyház, ékítményekre és edé nyéki é használt héjak stb. Végre az embernek oly sok és fontos szolgálatokat tevő másznék nagy mennyisége, szintén ez állatok által választatok' ki a tenger vizéből. Nem kevésbbé fontosak ugyancsak az említett szempontból a még alsóbb szervezető Polypok sem, különösen pedig a Korai lók. Ha a tengervízből a meszet ez állatok' el nem vonnák, akkor ennek mennyisége évezredek óta nagyon is meg szaporodott volna a tengerben, minthogy VÁCZI aztán a deficzit apasztása más oldalról mennyibe kerül? ki törődnék ma azzal? i Pedig inkább nőne a deficzit a nemzeti szinházban, csak megfelelne nemes hivatásának ! Azonban a mostani tömött házak nem müérzékünk fejlődéséről, nem hazafias lelkesedésünkről tesznek bizonyságot, hanem szegénységi bizonyítványt állítanak ki erkölcsiségünkről, a mind jobban hara- pódzó korrupczióról. Egy olyan magasztos helyen, mint a nemzeti színház, melynek nemzetiségünk templomává kellene lennie, egy olyan színmű, mint Dumas „Fran- cillon“-a, veszedelmes kórjel. Kórjele azon „beteg világnézetnek, mely a bűnt megkoszorúzza, mint a franczia regényes iskola félig már divatból kiment színmüvei“ — mint Kemény Zsigmod mondja „Gyulai Pál“-jában. Az intézők nem igen respektálják a hölgy közönséget, mely Thaliának mindig áldozni kész. Nem elég, hogy a népszínház letért hivatása ösvényéről, még a nemzetit is le kell sülyeszteni azon niveaura, melyen a párisi mondern színházak állanak. Sajnos tünemény ez! Szomorú jelzője az intéző köröknek s a társadalomnak . . . mert „minden államnak támasza, taln- köve . . .“ „Draneil 1 on“ egy éj története csupán. A férj, River olles Lucien gróf typikus alakja azon köröknek, melyeket képvisel. Otthon hűn szerető, gyönyörű n>-je és kis, ártatlan gyermeke van, s ő mégis a ku- liszszák mögött, az opera bálban stb. keresi a gyönyört. Hiába kéri a nő, hogy töltse otthon az éjt. Könyörgései egy elfásult lélek sziklatalajára hullanak. A féltékenység ördöge felszítja a tüzet, s a nő megesküszik, hogy azon pillanatban, melyben férje hűtlenségéről meggyőződik, ugyan oly módon áll rajta boszút . . . Titokban követi tehát férjét az opera-bálba, onnan a maison d’orba, s inig férje a chambre separeban régi kedvesét mulattatja, addig ő is egy idegen ismeretlennek karjai közé veti magát, hogy ígért boszú- ját beváltsa. Ez a darab lényege, ebből indul ki minden motivuma. A megoldás egyetlen röpke szava nem képezhet rekom- penzácziót az egészért . . . Mit ér a gyönyörű alakítás, mit ér P. Márus Emilia összes művészete ily alantas, eszme nélküli szerepben?! Azaz, pardon! van ebben eszme, sőt mo ál is; a középkor sötét „fogat fogért“ elve jelenik meg újra a XX. század küszöbén. A bűnt bűnnel kell viszonozni. És ha ily dolgok folynak a nemzeti szinházban, melyet a nemzet lelkesedése teremtett, — nem is kell talán a népszínházról szólani, hol a „Nebántsvirág“ csípősségeinek kaczag a publikum. A díva lóháton produkálja magát. Már elefánt és ló bevonult a népszínházba, kíváncsian várom — mi következik ezután? Huh ! ez a mostani kuruez, vizenyős időjárás kedvesebb, mint társadalmi viszonyaink iszapja. A kaposvári mandátumnál egy szótöbbséggel bebizcLy^ t,;ta a bizottság, hogy a fekete fehérré lett immár nálunk. R0 je roajd eljön még az az idő, melyben a feiíete csak fekete marad 1 Ifi ebből a sivár világból! Meneküljünk a „csönd“ hazájába, hol vége minden küzdelemnek, minden szenvedésnek! Még ott hevernek a drága koszorúk a nagyok hantjainál^ melyeket a kegyelet rakott a szel- 1 «óriások lábaihoz. E hét a halottaké..- Sok nemes hévtől és honszerelemtől lángoló beszéd hangzott el a nemes hamvak fölött az idén is. Ezekben a szónoklatokban van zenitbje szinművészetünk nadírjá- nak; ezekből még lehet lelkesedést, reményt meríteni ■ . . A remek obeliszkek száma ismét egy ujjal gyarapodott a' kerepes! temetőben — Jókainé Laborfalvi Róza sötét, modern oszlopa a legújabb remekmű, melyet Zala teremtett. Ilyen szomorú, sáros idő van Budapesten a feltámadásig — tavaszig! Alpári Lajos. Ä halhatatlanság hite történelmi, bölcseleti sbibliai alapon. (Folytatás és vége.) IV. A magyar történetírók müveiben olvassuk, hogy eleink hittek a lélek halhatatlanságában. Vallásuk azonban, mely természet vallás volt, érzéki képzeletekkel szinezé ki a túlvilágról való fogalmukat. „A magyar nemzet erkölcsi világának mindig megvolt a maga túlvilági háttere. Már a pogány-korban is az ősök egy másik világra való kilátással huny ták be szemeiket“ — mondja Váry Gel- lért a Magyar műveltség képeiben. „Hitték őseink, hogy a testtől elvált lelkek halhatatlanok, s azok a halál után megítéltetnek; a jók a boldogság paradicsomába bebocsáttatnak, a gonoszok pedig a pokolba mennek és boldogtalanok lesznek“ — írja Kiss Bálint Magyar régiségek ez. munkájában. — őseinknek a túlvilágról táplált hite s a lélek halhatatlanságát tárgyazó eszméje azonban csak a kereszténység fölvétele után kezdett tisztábban kialakulni. Váry Gellért szerint „ekkor vált már az erkölcsi életben irányadóvá azon elv, hogy Isten a túlvilág legfőbb ura, kihez eljutni életünknek minden egyébnél nagyobb föladata s a mi attól mindig elcsábítana, az ördög irigysége.“ Ha legrégibb nyelvemlékünket. a Halotti beszédet, vizsgáljuk, a halhatatlanságra s a túlvilági életre vonatkozó eszméket szépen kiolvashatjuk belőle. íme: „Imádjuk urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgal- mazzon ő neki, kegyelmezzen és boa folyók az esőviz által feloldott szilárd részeket a tengerbe viszik. Hogy tehát ez állatok oly roppant mennyiségű szilárd anyagot vonnak el a tengervízből, következik, hogy ez által befolyást gyakorolnak magukra a tengerekre is. Továbbá a korállok mésztömegei jó építkezési anya4 got szolgáltatnak. Az általunk annyira bámult egyptomi pyramisok pl. nagyobbrészt korallmészből építvék. ÍSőt a koraitokból sok helyen meszet iségetnek. Végre a korállok közöl egyeseket ékszer gyanánt már ősidőktől fogva annyira kedvelt az emberiség. Mióta Indiával megnyílt a közlekedés, a vörös korall becse igen emelkedett. Az olaszok még mai napig is azért hordják, hogy valakinek a tekintete őket meg ne igezhesse ; de nemcsak az olaszok közt van e hit elterjedve, hanem a megigézés ellen nálunk sem ismernek jobb szert, mintha a kis gyermeknek nyaka vagy keze körül korallfüzért illesztenek. A rendes, jó nyers Jfiprallnak kilogrammját 50—80 frankjával fizetik, a legszebb kiválasztott rózsaszínű daraboknak kilogrammja pedig 400—500 frank, sőt több is. Cs iszolás és megmunkálás által ezen érték megkétszereződik. A tenger mélyében barangolva, nézzük még meg milyen lehet a szivacsok világa? Minthogy azonban, mint már említettük is az Összes állatvilágot egy rövid értekezésben föl nem sorolhatjuk, ismerkedjünk meg ezek közöl is legalább a mosdó szivacscsal, melyben nekünk a természet nélkülözhetetlen családi barátot adott, rnelylyel születésünkkor és halálunkkor megmosnak és a mely a mosdó és a pipere asztalnak nélkülözhetetlen kelléke. A használt mosdó szivacs csak váza az élő állatnak. A mosdó szivacs élő állapotában fekete hártyával van behúzva s millió meg millió piczi likakkal fedve, melyeken át víz jut a szivacsba; ez hajtva a esi 1 lósejtektől, átjárja a vízcsatornákat, kihalásztatva az evősejtektől, míg végre a hasznavehetetlen víz a nagy likakon, a gátorokon kijut a szivacsból. 1 A kihalászott szivacsot meggyúrás után félreteszik, hogy egy-két napig rothadjon ; csak azután lehet a szivacs szaruvázát tisztára mosni a rothadó állati maradványtól. Tehát a kikészített szivacsban csak a nagy gátorok vannak meg a vízjáratokkal, melyek elszükiilve jutnak a szivacs felületére, s mert hiányzik róla a lefosztott külső fekete hártya, azért végződnek a vízcsatornák csonkán s azért sárga a szaru fonalakból álló váz miatt a használt mosdó szivacs, melyeket a kereskedés számára kénnel és chlórral fehérítenek. A szivacsok vízfelszívó tulajdonságuk után kapták nevüket, mely műtét egyszerűen a hajcsővességi erők hatása; minden elhalt szivacs fel bírj a szívni azt a víz mennyiséget, melyet élő korában. Köztudomású dolog, hogy a szivacsok osztálya nem szorítkozik kizárólag a tenger vizére, hanem, hogy van ez állatosztályban egy nem, a Spongilla, mely Európa édes vizeiből több fajban ismeretes így a többek közt a Dunából is. Az édes vízi szivacsok szerkezetileg megegyeznek a tengeriekkel. Felületükön számos apró és nagyobb nyílás van a víz felvételére és kiürítésére. Belsejüket csatornák hatják át. Csakhogy közelebbi megtekintésre a váz hézagaiban, a kova tűk között egész sereg apró, mákszem nyi vagy apróbb, sárgás vagy barnás gümböc3kék ötlenek e szivacsokon szemünkbe. Ezek a gömböcskék az u. n. gemmulák, melyek belsejében számos élősejt van, szaporodásra szolgálnak. Innen a neve a nép ajkán „vízi gyöngy“. Eelhoztuk pedig ez állatot már csak azért is, mert orvosság gyanánt való használata szép például szolgál arra, hogy miként jutott a természet ölén élő ember művelődésének régi korszakában az orvosszerek ismeretére és alkalmazására. Valamint a régi gyökérásók (Rhizotomok) által a füvek, valószínűleg a halászok útján a „vízi gyöngy“ is úgy került a nép gyógyszer- tárába. Használják pedig megszárítva és zsírban pörkölve szaggatások ellen kötés gyanánt. Természetesen az ily orvosságok csássa meg mind az ő bűnét. Imádjuk a szent asszony Máriát, és boldog Mihály arkangyalt és minden angyalokat, hogy imádkozzanak érette; és imádjuk szent Péter urat, kinek adatott hatalom oldani és kötnie, hogy oldja mind ő bűnét; és imádjuk mind a szenteket, hogy legyenek segítői urunk szine előtt, hogy Isten az ő imádságuk miatt bocsássa meg az ő bűnét és szabadítsa meg őt az ördög üldözéseitől és a pokol kínjától és vezesse őt a paradicsom nyugalmába és adjon neki mennyországba utat és minden jóban részt.“ — A tizenhatodik századbeli Sándor kódexben is találunk adatokat, melyek a mennyország és pokolra vonatkoznak. A mennyországot igy festi a kódex szerzője: „A mennyországba ha jutandasz, társaid lesznek mind az angyalok, pátriárkák, próféták, apostolok, mártírok, konfeszorok., szüzek és a nagy számmal való szerzeteseknek számok. Ott megismered atyádat, anyádat, atyádfiát és minden nemzetségidet, sőt minden szentet jól tudsz, hogy mely földről való, mely nemzetbeli, s mit müveit e világi életében“ stb. Majd áttér a pokol ecsetelésére eképen: „Egy tó vagyon pokolban ; közép iránt megfagyott; ezen fagyon él egy bestia, kinek szájából olthatatlan láng jön ki. Ez lelkeket lát- tátik vala enni, kik gyomrában a kínnak miatta semmivé lesznek. Ismét szüli vala őket a jégen; ott ők ismét megújulnak vala a kínra“ stb. A kereszténynyé lett magyar nép minden tettének s jó cselekedetének egyedüli rugóját a jövendő életben való hit képezte. Váry Gellért ezt látja kifejeződni Sz. István, apostoli királyunk, azon oklevelében, rnelylyel a pannonhalmi apátságot megalapította, mondván, hogy ezt Isten segítségével saját lelke jóvoltáért (per Dei subsidium ob animae remedium) cselekedte. S igaza van, midőn azt is mondja, hogy: „Isten a magyar előtt mindig nemcsak a túlvilági boldogság éltető középpontja volt, hanem onnan előre láthatólag már a jelen életben is az áldásnak vagy szerencsétlenségnek, az erkölcsi jutalmazásnak és büntetésnek is egyetlen kútforrása.“ Az eddig mondottak után, azt hisz- szük, nem lesz érdektelen, ha a magyar irodalom egyes kiválóbb íróinak, költőinek és bölcselőinek nyilatkozatait is szemügyre vesszük. Faludi Eerencz a nemzetietlen kor legérdemesebb irói közé tartozik. Életbölcseleti munkái közöl a halhatatlanság kérdésére vonatkozólag figyelmünket a „Bölcs ember“ czimű munkája érdemli meg. — „Tekintsd meg, élő ember, — írja Faludi — örök időkre teremtettél. A te lelked halhatatlan és az ő vagyon- sága végét nem éri. A márványok, tornyos kószálok, emlékezetes oszlopok repednek, dűlnek porrá lesznek. A te lelked nem gyarlódik, együtt jár az örökkévalósággal. A hegyek a völgyektől elvála műveltség mai színvonalán már csak a babonák közé szoktak soroztatni, mit azonban nem szabad oly könnyen elfogadnunk, ha tudjuk, hogy mit érnek igen sokszor a jó házi szerek, s mint teremtet ték elő az erdőt, mezőt járó régi gyökérásók, az egyes orvosságokat. Maga a fonebb leírt mosdó szivacs is onnan kapta officinalis nevét, mert régebben az annyira fontos gyógyszert a Jódot, csak a mosdó szivacs vázából állították elő. Miután a tudományok előhaladása a látótehetség korlátáit minden iránvban kitágította, azonegy időben a végtelenül kicsinyek látványa is feltárult az ember szemei előtt. A nagyító üveg egy egészen uj világot fedezett föl neki, s azon parányi vízcsöppben, mely egy gömböstű hegyéről csügg le, álmélkodva látta ezreit, a nem csupán külön alakú, de még külön nagyságú állatoknak is. Az eczetben, poshadt vízben, s általában mindazon vizekben, melyekbe valamely növény anyagot áztatunk, a nagyító-üveg iszonyú mennyiségű kis állatkákat mutat fel nekünk, melyek nagyság- és alakra nézve szerfelett különböznek egymástól. — Életmódjuktól hivatnak ez állatocskák ázalagoknak vagy áza- lékoknak (Infusoria). Az ember szeme igen sokáig nyugodott az atkán, mely az állati élet véghatárául tekintetett, s midőn eszébe jutott, két üveget tenni a szeme s egy csepp víz közé, az átka azon uj lényeghez hasonlítva, melyek előtte feltárultak, óriási szörnyeteggé változott. A mely mértékben a nagyító- üveg tökéletesedett, az ember mindig tisztábban látott a parányi lények világába; nem természetes-e tehát hinni, hogy újabb tökéletesbiilés a világ határait még tovább viszi a véghetetlen parány felé ? Azon szervek, melyek érzékeinknek szolgálnak eszközül, csak megszorított hatással bírnak, mely a nagyság és kicsinység bizonyos határai közt mozog. Az ember szorgalma tágította ugyan e hatást, de azért a látásnak vetett korlátokat hátrább tolva, a végtelenig még sem juthatott, s gondola*
