Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)

1887-11-20 / 21. szám

November hó 20.

Vácz, 1887.

nak, a tenger kiszárad, a forró ég a csillagokkal, nappal, holddal elolvad :

1 elitednek nein lészen hántása. Az egész természet megagg idővel: a te lelked az elementumok harczolási között és a látszatos világ bomlása után is fen'marad. j Tested a halálnak birtoka alá kerül és megint hamuvá válik. Lelked semmit sem fél a halál nyilától, távol röppenik a rothadás országától. Becsüld meg azért lelkedet, mert halhatatlan és nem találkozik oly erőhatalom, mely megtörhesse, vagy 'emészthesse. Becsüld meg lelkedet, melylyel teremtő ura úgy megnemesített, hogy a forgó ég alatt nincsen oly látszatos teremtmény, se kincs, mely árát fölérje. Becsüld meg lelkedet, melynek •feljebbező kivánságit semmi földi méltóság, gazdaság, öröm, gyönyörűség le nem nyugasztalhatja ; minthogy ezek csak holtig tartanak, apadnak, fogynak, múlnak. Azokra vágyódik, melyekben testé- tőTelválása után is lehet része, és örökké tartanak; minthogy pedig ezt egyedül az egy istenben találja fel, annak visszahatására, szeretetire és benne való vigasztalására gerjed. Azonban ennek a halhatatlanságnak két útja vagyon : ha jól megőrized lelkedet, menten tartod minden bűntől és megérdemlőd, hasznát veszed halhatatlanságának, mert halhatatlanul, azaz vég nélkül lakósa lészel az isten országának. Ha pedig roszul viseled gondját, szeplősíted, fertőzteted bűnnel roszra vetemedel; káros.lészen halhatatlansága, azaz vég nélkül keserves, ki- mondhatlan kinok között lészen maradása.“

Kölcsey Ferencz bölcseleti töredékeiben a következőket olvassuk: „Azon nemzetekkel, kik a bálványozás sötétségéből kilépvén, az istenségről tisztább ismereteket nyertének, a történeteknek egészen más scenájuk tűnik fel. Az egyedül igaz Istenben való hitnek két kiváltképén való következése lön. Egyik, hogy a polytheismus bálványai hamis istenekké lettenek ; másik, hogy bizonyos megszabadításnak, váltságnak, idves- ségnek, azelőtt egészen ismeretlen reménye ébredett fel általa, mely remény egyenesen és egyedül a hitből lévén felfüggesztve, különbözött mindattól, a mit valaha az elysionról, boldogok szigeteiről s több eféléröl raeséltetnek. Ezen két következés támasztott az igaznak hitt vallás híveiben a bálványok és bálványozók iránt utálatot és szánakozást, honnan eredt a buzgólkodás és térítés ; melyek által, a szerint a mint a buzgólkodó és térítő vagy gyengébb, vagy erősebb vala, vagy üldöztetés származott vagy üldözés. — így hozta magával az emberi nemzet balsorsa, hogy épen a megtisztult vallásokkal kellett a legrettenetesb scenáknak feltűnniük. Mert egyedül ezen vallások tették lehetségessé az igaz és nem igaz, hit és imá- dás felett vetélkedést. Ezen vallások köthették össze legelőször a hitet

tunknak kell befoglalni azon világot, melynek legnagyobb része érzékeinket kijátsza. Azonban még eme szent vágynak is ki vannak a maga határai szabva; vannak a természetben kifürkészhetetlen rejtelmek melyekhez az emberi ész nem közelíthet anélkül, hogy ne kellene nagy tehetetlenségét éreznie arra, hogy a lepelnek bárcsak legkisebb, sarkát is föllebbenthesse. És. mégis, bár elérhetetlen, mégis csak végső czélja marad az embernek, az élet lényegét valahogy megközelíteni; mert leginkább a végokok kutatása által gyarapszik és magasztosul az emberi értelem; mert ez által tükrözi vissza az isteni eszmét, s igyekszik mindinkább híven rajzolni a legfőbb értelmiség tökéletes képét.

Mintegy kétszáz esztendővel ezelőtt Leeuwenhoek volt az első, ki az összetett mikroskóp segítségével, a vízben előforduló mikroskópikus élőlényeket leírta. Halber jénai botanikus tanárnak az érdeme, hogy az a gondolat, miszerint a betegségeket apró lények, az erjedésnek és rothadásnak gerjesztőivel rokon szervezetek, gombák okozzák; uj életre ébredett. A napjainkban annyira elhiresedett Pasteur s többen felismervén a dolog valódi állását, a búvárkodás Iegczélszerübb módjait kezdték alkalmazni. S csak mióta a legkitűnőbb kórbuvároknak pontos módszerek segítségével sikerült a baktériumok fejlődését, azon módot és utat, melyen a test belsejébe jutnak és azok roppant szaporodását a legfontosabb belső szervekben látni és szemmel kisérni, csak azóta mondhatjuk teljes biztosággal, hogy azon baktériumok, melyek fertőző betegségeknél előfordulnak, nem véletlen és jelentéktelen leletek, hanem a betegségek okai. A tudomány jelen állása mellett már határozottan mondhatjuk, hogy a difterítisz, a himlő, a kanyaró, a hagyrnáz s több c féle ragályos betegségeknek okozói a parányi nagyságú, de vágtelen szaporaságú baktériumok. A lépőnél. okozó baktérium a Bacillus anth- "acis 7jno milliméter bosszú és Viooo m- rn- vastag pálezika, mely a vérbe jutva, anyVÁ C ZI

az élet utáni boldogsággal s támasz- hatták fel az emberi fejben azon gondolatot, hogy a mindennek alkotója csak egy bizonyos, meghatározott mód szerint kíván imádtatni“ stb.

Révay Miklós, irodalmunk e kimagasló alakja, „A lélek halhatatlansága“ czímű költeményében hitének szent meggyöző- désekép azt az örök eszmét hirdeti, hogy minden múlandó, véges e földön, csak az emberi lélek, a halhatatlan „szép vagyon“ nem, melynek fenségesebb czélja, magasabb rendeltetése van, s ez

»A szent vágyónság, kútfeje, alkotó

Szerzője s kedvén osztogató ura

Kívánatos minden dolognak

Akkor is Istened. El ne vétsed.«

B. Eötvös Józsefnek, ki nemcsak mint legelső rangú író és költő, hanem mint mélyre ható bölcselő is eléggé ismeretes irodalmunkban, nem egy munkájában találkozhatunk eszmékkel, gondolatokkal, melyek a lélek halhatatlanságában való hitét a legmeggyőzőbb erővel fejezik ki. Ö volt az első, ki a koráig majdnem teljesen idegen elemet, a bölcseletit, bevitte a magyar költészetbe. Ezt tanúsítja különösen Karthausija. — B. Eötvös József hivő lélek volt. Egyes munkáiban itt ott bukkanhatunk oly helyekre, melyek a positiv kér. vallás s különösen a kath vallás szent tanításával meg nem egyeztethetők, lelkének egész valója azonban irodalmi működésének teljes képéből az igaz, legbensőbb vallásos meggyőződés szellemét sugároztatja ki. — „Miután az ember természeténél fogva — úgy mond

— bizonyos, tisztán meghatározott fogalmak után törekszik, oly ügyekre nézve is, hol érzékei s elméje által ilyenekhez nem juthat: ezért minden ember hinni kénytelen. A positiv tagadás szintúgy, mint vallásunk, hiten alapszik, csak azon különbséggel, hogy a vallás legalább kedélyünket, de a tagadás sem ezt, sem elménket nem elégítheti ki.“ — A íulo- sofia és a vallás megnyugtató hatása között különbséget talál. Ez utóbbinál t. i. „azon hatalomban, melynek magunkat alávetjük, szerető lényt látván, reménynyel mondunk le küzdelmeinkről.“

— Hogy a lélek halhatatlanságának eszméje az ember természetében gyökerezik, vagyis, hogy az velünkszületett valami, ezt a következő gondolatában találjuk fel: „A lélek halhatatlansága minden tapasztalással, melyet érzékeink által teszünk, annyira ellentétben áll, hogy a halhatatlanság hitének támadását csak revelatio, vagy az által magyarázhatjuk meg, ha felteszszük, hogy szellemi orga- nismusunknak vannak szükségei, melyek minden embert ez eszméhez vezetnek.“ — Mily mélyre ható elmeélell veszi bon- czoló kése alá a természettudományban lábra kapott téves irányzatnak s a ma- terialismusnak elveit, lássuk a következőkből. „A vallástalan, vagy helyesebben mondva, a vallásellenes irány, melyet a

nyira elszaporodik, hogy a belső szervek legapróbb véredényeit eldugaszolják, minek következtében gyorsan a halálhoz vezető bántalmak támadnak. Az anthrax baktériumai tehát roppant mennyiségükkel leginkább mechanikus módon vezetnek a halálhoz ; megakasztják a vérkeringést a belső szervekben, s a vérnek oxidáczióját. a tüdőkben. Szép szolgálat az ember számára mondják mintha hallanám tisztelt olvasóim közöl többen, mégis érdemlik e hitvány teremtmények, hogy velük plane a tudósok foglalkozzanak. Pedig higyjék meg nyájas olvasóim, hogy a baktériumokat borító homály, mely annyi kalandos hypotézis felállítására adott alkalmat, már is helyet enged azok fejlődésének kutatásából szerzett oly ismereteknek, melyek alapján jogosulva vagyunk a baktériumokat természettudományi rendszerünkbe befogadni. Sok el nem döntött kérdés van ugyan még e tárgyra vonatkozólag, de ez soha se lehet ok arra, hogy valaki a meglevő s annyi fáradsággal kiderített tényeket ignorálja, vagy kicsinyelje. No meg azután nem is mindannyian oly nagy ellenségei ám az embernek parányi lények.

De hát mi szerepe lehet ily parányi lényeknek a természetben, hisz az emberre nézve ezek már kétség kívül kozönbüsek ?

Hogy némi fogalmat szerezhessünk arról, mily roppant nagy mennyiségű parányi szerves lény járul bizonyos földréteg alkotásához, tekintsünk át azon adatokon melyeket Grümbel C. W., bajor kir. állami geolog vizsgálatai alapján ide vonatkozólag közzé tett.

A górcsövi vizsgálat, melyeket a kressen- bergi ocean képleteken tett azt mutatta, hogy ezen rnárgák tömérdek górcsövi mész- héjakat, részint apró, forarainiferiákhoz tartozó kövületkéket foglalnak magukban .elannyira, hogy Giimbel hajlandó hinni, miszerint a márga mésztartalmát ezek az apró kövületek okozzák. Azt találta, hogy ezen harmadkori márgából minden köbméter közép számban mintegy üt milliárd íbraminiferát foglal magában.

HÍRLAP.

I természettudományokban újabb időben I j tapasztalunk, főként onnan ered,— mondja ! I b. Eötvös — mert tudósaink tapasztalva ! í bizonyos jelenségek összefüggését, pél- | dául azt, hogy észbeli tehetségeink a ve- I lőnek egészséges organismusával együtt járnak, ezen összefüggést a jelenségek magyarázatának veszik, s mindent, mit ily módon megmagyarázni nem tudnak, például: a szellemi világ minden jelensé gét — mint nem létezőt — elvetik. — Ha meggondoljuk, hogy a természet vizsgá- lásának úgy szólva csak küszöbén állunk, nincs mit bámulni tévedésein — a kezdő mindent bizonyossággal állít, vagy tagad, s a természettudomány csakúgy átmegy suhanezévein, mint mások, - ha azonban ezen irány következményeit tekintjük, nem lehet, hogy el ne szomorodjunk. A természettudósok nagy része, kik azt követik, nagy barátjai a haladásnak és politikai szabadságnak, de vájjon e tanok nem állnak-e világos ellentétben magasabb aspirátióikkal? Ha az embert halhatatlan lélekkel, szabadakarattal biró lénynek tekintjük, s ezért magasabb hivatását elismerjük, a szolgaság ellentétben áll természetével. Miként higyjük el, hogy azon lény melyet isten képmására teremtett, egy más. hozzá hasúidé teremtménynek rabja lehet, s általa eszközként használtassák.“ stb. A lélek halhatatlanságáról szóló két gondolata még ez: „Lehetetlen — úgy mond — a halhatatlanságról tiszta fogalmat szerezni magunknak, de ép oly lehetetlen tisztán gondolni azt, hogy a halállal tökéletesen megszűnünk. Valamint az öröklét, úgy a teljes megsemmisülés túl fekszik azon határokon, melyek között elménk tiszta fogalmakat talál . . . Semmi által sem nyugtathatjuk meg inkább kételyeinket, melyek szivünkben az isteni gondviselés, a lélek halhatatlansága s más szellemi világunk köréhez tartozó eszmék iránt néha támadnak, mint ha az anyagi világnak azon számos tárgyaira gondolunk, melyeknek valóságán érzékünk tanúsága után kétkednünk nem lehet, s melyeknek működése ép oly megfoghatatlan.“ —■ Az isten létezése az isteni gondviselés és a lélek hal hatatlansága a legszorosabb kapcsolatban állanak egymással ; mihelyt az elsőt elfogadjuk, a többi önkényt következik, és épen ez az, amiben a vallásos eszmék hatalma és jótékonysága fekszik, hogy azoktól csak vagy egészen, vagy épen nem válhatunk meg és hogy, mihelyt csak az istennek létezését hisszük, mihelyt csak erről győződünk meg, mindazt, mi a vallásban legvigasztalóbb, annál bizonyosabban feltaláljuk, mentői kevésbbé követjük mások állításait és mentői többet gondol kozunk e tárgyról.“

Greguss Ágost, aesthetikai irodalmunk e kitűnő képviselője, így teszi föl rnagá- a kérdést: „Van-e lélek halhatatlansága vagy nincs?“ s rá következőkép felel: „A tudomány meg nem mondhatja; de

Ha tekintetbe vesszük, hogy Giimbel szerint az egyes márga-rétegek vastagságának az összege 1324 méterre rúg, s hogy ezen rétegek a mellett tetemes kiterjedésüek: oly számok jönnek ki a szerves lények mennyiségére nézve, melyek képzeletünket felülmúlják. A kréta, mész s más hasznos anyagokat nem is említve, melyeknek nagy része pedig szintén ez állatok működése folytán hozatik létre, mennyi tengeri állatnak szolgálnak táplálékul. S tudva, hogy magtik is szerves anyagokkal táplálkoznak, mint egészségügyi őrök szintén hasznos szolgálatokat tesznek, mert a bomlásnak indultwszerves anyagoknak enyészetét siettetik.

Tehát mint látjuk a víznek egyetlen cseppjében is valóban egész kis élő világ van, melynek ezrekre menő szerves lényei megtalálják ott táplálékukat, ott szaporodnak, egymás ellen háborút viselnek és elenyésznek — csak úgy mint a nagy világ szerves lényei. És ha e picziny lények eszmélnének, az ő csepp vizüket, mely nekik a lét feltételeit szolgáltatja, bizonyára oly nagynak képzelnék, mint mi az oczeánt. Ha mikroskopunk nem volna, akkor ők reánk nézve nem léteznének és az az egy csepp víz, mely nekünk csak kevéssel több a semminél, nekik mégis egész óczeán. Érzékeink csakhamar felmondják, a szolgálatot: azon kevés anyagot, mely a kiürítendő térben visszamaradt, nem tudjuk közvetlenül észlelni és ha nem fegyverkezünk fel alkalmas segédeszközökkel, nagyon könnyen reá mondjuk, hogy ott már nincs semmi; pedig még egy egész kis világ lehet ott jelen. A mocsárból merített tiszta, átlátszó vízre mily könnyen reá mondja a tudatlan, hogy nincs benne semmi és ha valaki ot tévedéséről fel akarja világosítani, még mosolyog is jóakaróan, ki vele — ily hihetetlen dolgokat beszélvén — tréfát akar űzni. Ennek oka a relativ nagy különbségekben keresendő, melyekkel a természetben mindenütt találkozunk. E különbségek quali- tativok és quautitativok is, A természetépen, mert meg nem mondhatja, szabad hinnünk ; sőt okszerű is, mert e hit az ember örök vágyaival és nemes hivatásával megegyez.“ Majd egymás helyen: „Aki meghal, szegénynek mondjuk és megsiratjuk, világos czáfolatául halhatatlansági hitünknek, s világos bizonyságául annak, hogy lelkűnkben ellenkező két hit váltakozhatik. Én magam hiszem az Istent, halhatatlanságot, képtelennek tartom az ellenkező hitet’ mindamellett nem lehet lehetetlennek tartanom.“ Mint költőnek lantja húrjain is fölzengett keble szent meggyőződése:

»Van-é a síron túl is élet ?

Avagy megsemmisül a lélek ?

Az egyik ezt vitatja, más a mást,

De egy se’ nyújthat biztos tudomást.

Élők előtt örök homály,

Hogy hova szállít a halál;

Legjobb azonban — ez a véleményünk —

Úgy élnünk, hogy ott is élünk.«

„Az egyetlen tudományról“ czimü értekezésében a legmaróbb gúnynyal kél síkra a materialismus ellen. Fejtegetéseinek végső következtetéseképen kimondja, hogy : „Ha a materialismus állításait és tagadásait, kivált a matéria határain túl alaposaknak ismernék : bármi kedvetlenül. de helyeselnünk kellene gyakorlati következéseit is, a művészetben az esz- metlen realismust, a ledérség, fásultság és kétségbeesés költészetét, a társadalomban az erkölcsi nihilismust s a merő siker politikáját; azonban látva hogy az utolsó kérdésekre a materialismus teljességgel meg nem felelhet, látva hogy ez az úgynevezett egyetlen tudomány minden tudást csak az anyag tünékeny és csalóka szüleményének, tehát magában semminek nyilvánít: vájjon okszerű volna-e mindezért a bizonytalanságért, mi több, ezért a bevallott semmiségért, oda dobnunk azokat az eszméket, melyek úgy belső tapasztalásunkkal mint okoskodásunk törvényeivel összehangzanak s a melyekről való meggyőződésnek köszönhetők az emberiség legmagasabb tényei, okszerű volna-e oda dobnunk egy mindenható értelmiség, saját lelki lételünk, szabadságunk, felelőségünk, kötelességeink eszméjét? — Soha!“

Népi olvashatjuk minden megindulás nélkül Vachott Sándornak azon kedves költeményét, melyet „Kornélia emlékezete“ czímmel ismer a költészeti irodalom. A halhatatlanság hitét, a túlvilági szebb, boldogabb élet sejtelmét mily szépen fejezik ki e sorok:

»Ha bízni van mit földi sejtelemben,

S lát a magasból tiszta szellemed,

Úgy látod a köny árjait szememben,

S utánad égő mély keservemet:

Tekints alá, nézz e kebelviharra ...

Avagy üssük föl Madáchnak, irodalmunk e büszkeségének, örökbecsű költeményét, Az ember tragédiáját, azon a lapon, hol Ádám az Úrhoz így esdekel:

ben, ha széttekintünk, észre kell vennünk, hogy átmenetek vannak. Az ásvány-, növény- és állatvilágban nem találunk éles határokat, melyek az egyes fajokat egymástól szigorúan elkülönítenék, sőt ellenkezőleg oly lánczot képeznek e fajok és azoknak individumai, melynek minden szomszéd szemje nagyon hasonló egymáshoz. Ha azonban e iánczból kiveszünk egy szemet és azt nem a tőszomszédjával hasonlítjuk össze, ekkor már igen szembeszökő különbségek fognak mutatkozni. Ama mocsárból merített cseppben, melyről már megemlékeztem, lények vannak, melyek egymást felfalják, tehát már is erősebbek és gyengébbek vannak közöttük picziny- ségük mellett is; mert mik ők együttvéve is a tenger hatalmas óriásához képest ? Ezek nagy qualitativ és quantitativ különbségek. És ilyenekkel minden lépten-nyomon találkozunk a természetben.

De nem folytatjuk tovább, mert lassan mint vesszük észre úgyis oda jutnánk, a hol az anyag kis mennyiségénél és érzékeink képtelenségénél fogva észlelés alá többé nem esik. Mert a természetben üresség nincs ; a tér ki van töltve anyaggal és ebben a térben e finom anyag közvetítése által fűződnek egymáshoz a nagy világegyetemet képező testek. Tehát nem untatjuk már a nyájas olvasót ily szabad szemmel láthatatlan s sokakra nézve talán kevésbbé is érdekes apróságokkal; hanem vessünk inkább eg}^ pillantást igéretiink- bez hűen magára az emberre, nemkülönben hozzuk vele kapcsolatba a közvetlen hasznukat ki nem mutatható, sőt talán inkább kártékony természeti dolgokat.

A mindenség figyelmes vizsgálata már is földeríté előttünk, hogy minden az emberre való tekintetből létezik. 0 ugyan maga is életszerves anyagi lény azon különbséggel, hogy egyszersmind éitelmiség. Az életszervezet az értelmiségre nézve csak eszköz, melyet az kormái^oz, az életszervezet tehát alá van rendelve az értelmiségnek. Ismereteket a szemek, fülek és más érzékek által szerez magának 5 ezek által hatnak