Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-11-13 / 20. szám
Vácz, 1887. Vácz Mezőtúron. Nem jártam még soha az alföldön. Délibábos rónáját csak Iliiéből ismertem, meg Petőfi verseiből. Kell é mondanom, hogy az újdonság ingerével hatott rám a vidék mind jobban laposodó képe, a mint kortes utunkon a gőz gyors paripája vágtatott velünk Budapestről a Tisza felé. Nagy Katánál még ránk tekintett utoljára a Mátrának a távolság által kékre festett széles homloka, azután a hegyek, dombok megszűntek s jött az egyforma, a végtelen rónaság. Nemsokára elmaradt Ujszász diszes uj temploma, el Szolnok karcsú tornya, s vonatunk dübörögve ment át egy rozoga tahidon a Zagyván, s.egy. még rozogábbon a Tiszán. A Tisza magyar egykedvűséggel, lomhán ömlik alá parttalan medrében. A magyarság igazi képe, nem hiába legma- gyarabb folyója az országnak. A hazában ered s a házában vész el futása. Csöndes, békés, lassú rendesen, de ha megnő, töltéseket tép el szilaj haragja, s viruló mezőket és városokat tesz semmivé. Ezzel ben voltunk a nagy magyar alföld szivében. Körös körül nagy táblákban feketéket az ugarok szurok sötét röge, az ős időkbeli nagy magyar édes vizű tenger számlálatlan évezredes növényzetének és iszapjának egymásra korhadt rétege. Ezeken az óriás fekete táblákon réges régen egy nagy édes vizű tenger hullámai hömpölyögtek. A Kárpátoktól a Vaskapuig tartott a beltenger, melynek a talaj lassú emelkedése vetett fokozatosan véget. Majd az áradat áttörte hegység alkotta partját a Vaskapunál, s a régi tenger szeméül csak a Fertő meg a Balaton maradtak reánk, mint ez ősrégi geológiai alakulások ma is élő bizonyságai. E tenger története meg van írva az alföld ásatag rétegeiben, s a bennük talált tömérdek édes vizi esi gák ^alakjaiban. Sőt félszázaddal ezelőtt Torontálban, Majdan faluban egy egész fe- niciai alakú tengeri hajót is találtak köles rakománynyal mélyen a föld alá temetve. Ez is a régi tengeri élet évezredes bizonyítéka. De a tenger legbecsesebb maradványa az az áldott fekete rög, melynek kiaknázhatatlan termő erejének nincs hasonmása Európában. És ennek az alföldnek széles térsége nyomta rá Magyarország alakulására bélyegét. A honfoglaló magyarok pásztori nomád élete e síkságra kényszerűé őket. Ide telepedtek- az utolsó Árpádok alatt a vándor életű kunok is, kik az ekevas nem járta rónaság kövér füvein legeltették barmaikat s tartották szállásaikat, s itt, az idegen befolyástól, áradások és a feneketlen sár által elzárva, fejlődött ki saját bőségében az a külterjes gazdasági mód, melyet „magyar“ mezőgazdaságnak nevez maiglan a külföld. De épp itt fejlődött ki a magyar faj is a maga legtörzsökösebb mivoltában s bírván az ország szivét, kisebbsége daczára a Kárpátok óriás köre hozzá fűzte az idegen nemzetiségeket, úgy hogy az ország határa ma is úgy van a beszéljen maga a tény: A breznói erdőhivatalhoz tartozó kincstári erdőkben 1870- ben a betűző szu (Bostrichus tipographus) által okozott kár 50 ezer öl fára becsültetett s e mellett még a rovar pusztítására 40,000 forintnál többet költöttek ! Ehhez úgy hiszem nem kell commentár. Ne üldözzük és ne pusztítsuk tehát mi se a madarakat, különösen ne az éneklőket, mert ezek többnyire rovarokkal táplálkoznak, mert a rövidebbet mi fogjuk húzni.---------- ---•-------------------Nézzük azonban az éremnek másik oldalát s talán nem fogjuk az annyira üldözött rovarokat sem kivétel nélkül oly sötét színben festeni. Hányán vannak e lapok olvasói között is. kik átkozzák pl. egy hangyának alkalmatlan voltát. Egész örömmel tapossák szét mintegy ellenséget, mivel őt legalább is ilyennek képzelik. Az igaz a legtöbb kártékony állat a most tárgyalni szándékozott lényekhez tartozik, de azért legyünk meggyőződve van köztük elég jó akarónk is. Álagában egy hangya vajmi csekélység, de mint alkotó része egy hangyabolynak, e kis rovar polgári méltóságra emelkedik, A hangyaboly egy ügyes, tevékeny és fáradhatatlan munkásokból álló társadalom: melyben mésterséget, polgári erényeket, honszeretet és kormányzást igen, de rendetlenséget és összhangzás hiányát éppen nem fogunk találni. Ugy-e bár nyájas olvasó már -bámulva várod, hogy mikép fogom mind eme nemes tulajdonokból az emberre háramló hasznot kiokoskodni I Zsákkal nem mérheted előre mondhatom, de ha szorgalmukból pélcját véve, fáradhatatlanul fogsz dolgozni napestig, akkor munkádból haza térve nem fogod az útszéli munkás hangyát -— mely náladnál nem kevésbbé elfáradva igyekszik éji nyugalmára — szívtelenül eltiporni; bőven fog HÍRLAP. tár végén intette felénk, hogy itt van Mezőtúr. Házsorai itt-ott kifehérlettek a magyarság fájának, az alföldön második hazáját talált ákácznak tüskés ágai közül. Nem sokára czélnál voltunk. Vártak reánk. Baráti kéz szorította jobbunkat. Majd kocsira ültünk, s a hosszú utezák fekete sarát nagy karéjokban szelte kocsink kereke, a mint szállásunkra, a „Zsindelyes“ fogadóba sietett velünk. Soha sem voltunk e tájon és mégis csakhamar otthon találtuk magunkat. Van valami bűvös a magyar vendéglátásában és barátságában, otthon leszünk általa csakhamar az idegenben is. Mezőtúr, mint minden alföldi nagy magyar város kényelmesen terjed szét a nagy rónaságon, a Berettyó és Kőrös összefolyásánál. Utczáin nincs kövezet s deszka pallók pótolják a járdákat. Lámpája alig van. Költségvetése szerint e 28000 lakosú város világítására legújabban 6—700 forint van előirányozva. A házak a nagy portákon elég csinosan, s a mi fő, tisztán épitvék, itt ott modern alakban. A fedeleken nád és zsindel a túlnyomó. A főtéren ott áll a város által törlesztési kölcsönből épített szép, új, emeletes bazár épület, melynek házbére a városi közpénztár terhe nélkül fogja letörleszteni építési kölcsönét. Tavaszra már gymnásiumának is diszes emeletes háza épül —- sőt a kövezéshez is hozzáfognak, úgy hogy nehány év munkájával a modern városok nyomába lépend ez alföldi város is. Hiszen mi volt Debre- czen is még négy évtizeddel ezelőtt, s ma utczáin gáz és asfalt, közúti vnsutján pedig gőzgép robog. Mezőtúrtól egy-két mérföldre kelet felé van Túrke ve, mely az előtt a Kúnsághoz tartozott.^Lakosainak száma 12000. Külsője a városnak hasonló Mezőtúréhoz. Még a város közép pontját képező nagy kálvinista temploma is, jóm oszlopokon nyugvó orom- zatos tornáczával, egy stylre vall a mezőtúrival. Az utczákoii itt már kísérletet tettek a tégla járdák lerakásával — de nem tapasztaltam ezt sem jobbnak a deszka pallónál. Ez is, az is, a mi lábainknál szokatlanul csúszós volt az alföld barátságos, szurkos sarától. A házak Túrkevén is csinosak, s lámpákra itt sem költenek; mindenki magával hordja este kézi lámpáját. Mindkét város körül van véve tanyáktól s óriás határaikon, nagy darabokra van kimesgyézve a föld. Azok az apró, szoba nagyságú darabka földek, melyeken felföldön huzza meg magát a szegénység, erre nem láthatók. A gazdagság és jólét nyoma mosolyog itt még mindenütt, melyet még nem sorvasztanak fényűzés és a modern civilizatiónak a magyar ember keresetével arányban nem álló igényei. És mégis e nép, mely maga a jóság és szivesség, szive mélyén elégedetlen. Mezőtúron és Túrkevén egész sereggel vannak a kaszinók, hová a gazdaemberek összejönnek estende a közös újság olvasására. Itt képződik közöttük a közvélemény a napi sajtó híreinek hatása alatt. De a közvélemény határozottan ellenzéki s tegyük hozzá, nagy részt antisemita. Hogy került a gyűlölet eme politikája e jó emberek szivébe, kik oly békések és csendesek, s kik az életnek azt a sanyarúságát, mely alatt a felföld lakói görnyednek, alig ismerik November hó 18. Iliiéből : azt csak képzelni tudom. Hiszen földeik meg vannak, közöttük nem pusztát, az uzsora, sem az adó végrehajtó, s hozzá alig lakozik közöttük zsidó. Én azt hiszem c politikai hit\alias náluk nem e^yéb a világ fájdalom fejletlen csirájánál. A világfájdalom legtöbbször a jólétben dúskáló egyénekben fejlődik, midőn a tett erőnek nincs teie a cselekvésre es küzdelemre. Lord Byron és Schoppenhauer is gazdao- emberek voltak. S a dúsgazdag angol, a kinek hazája boldog es erős, egész áhítattal olvassa ma is Byron verseit, melyekben mint Child-Harold, oly fájdalmas könnyeket sir Velencze, Athén, Róma vesztén. A mi jó alföldi népünk is, régi jólétében nem zavarva, szívesen elbúsul a magyar föld- birtokos osztály másutt való pusztulásán. Hallja az uzsora pusztítását és tetterejének az élet gondjai által igénybe nem. vett feleslegét szívesen áldozza e divatos gyűlölet bálványának. Pedig ha tudná, hogy ez eszmétől csak egy lépés még a socialiszmus vörös lobogója, melyre rá van írva a földbirtok kisajátítása — bizonyára ö volna a ki legelőször fel vonná a fehér lobogót. De érzelmei igy is _ platóink. Alig terjednek tovább egy képviselő választási szavazásnál. Czeglédről hallottam, hogy a lakosság pég a „Függetlenség“ fénykorában is legjobb viszonyban volt az ottani zsidósággal. De e platonikus politikai divatban sok részt jelét látom annak is, hogy a magyarnép a társadalom elhanyagolt kérdéseivel kezd foglalkozni. A társadalmi, a gazdasági kérdésekre nálunk úgy is alig ügyelnek. Mindenki magas politikát csinál, nagy jelszavak után jár, s azon kérdések mellett, melyek a mindennapi kenyérre tartoznak, gúnyos lenézéssel sietnek el a magas politika vesszőparipáján nyargaló politikusaink. Pedig Disraeli szerint a kloakák politikája sokkal hasznosabb a nagy jelszavak délibábjainál. Jó volna ezt sok országos nagyságunknak megszívlelni. Két napot töltöttünk e két nagy magyar város derék lakói között. Barátságos fogadtatásunk emlékét hoztuk magunkkal haza diadalmas kortesutunkról. Láttuk azokat a dús kincseket, melyeket az ős anyaföld termő öle tartogat a hozzá hű maradó magyar ivadék szorgalmának, s azokat, melyeket a még romlatlan, tiszta lelkű, magyar nép keble őriz a jövendőnek. Sok kincs van még kiaknázatlanul Magyar- országban. De e kincsek zárainak nyitját csak egy czéltudatos közgazdasági és társadalmi poliika fogja megtalálni. Mikor fog ennek eljönni ideje, s ki lesz az uj Mózes, a ki elvezesse Magyarországot az ígéret ez uj földére? Ma még csak az állami és társadalmi deficitek végtelen sivatagait járjuk, hol elpusztulással fenyeget a pénzügyi é3 erkölcsi tönk dicstelen homokja. Eljő-e ezután az Ígéret földe? meglátjuk-e valaha? s nem lesz-e akkor már késő? Ki tudná előre megmondani ! De ti Mezőtúr s Túrkeve derék lakói, kik megértettétek baráti szavunkat, éljetek és virágozzatok az ősi tagan Szivem érzi, hogy Magyarország jövendő boldogsága napját legelőször a nagy magyar Alföld fogja meglátni, s ónnak fognak sugarai reánk is szerte áradni! Dr. F. L. VÁ C Z I mint azt Árpád hóditó keze ezer év előtt megalkotta. így áll Magyarország két alkotó részből. A magyar lakta alföldből, s a Kárpátok alján körölte körben csoportosuló nemzetiségekkel közös vidékekből. Ezer éves történeti fejlődés, melyet az ország földrajza é3 topográfiája magyaráz s tett szükségszerű fejleménynye. Ma igaz, hogy már pusztulni kezd a végtelen rónaság ősi költészete. A hol régen a ménesek csikai versenyt futottak a szélvészszel, ma a czivilízatió és kultúra vasparipája, a gőzkocsi száguld. A vassíneken uj élet Ömlik e tájra onnan nyugat felül, hol az emberek szükebbre vannak zsúfolva s egymással küzdtőn küzdenek minden darab kenyérért. Megjön vele a gép, meg a gyár. Most még csak a magas szélmalom bukfenczet járó nagy X-es kerekei mellé telepedik oda a gőzmalom zakatolása, de majd lassan terjed az odább és odább, a mint az idő és szükség szaporítja s gazdálkodni, meg az ői termő erő mellé még a munkát is becsülni tanítja az em bért. Csakhogy ez lassan megy. Nincs lassúbb és conservativebb foglalkozás a földmi velősnél. Azok a primitiv gazdasági eszközök, melyeket Virgil 1900 év előtt már leirt a földmives kezében, ma sem változtak sokat. A világ arcza megváltozott, de a sarló, a kasza és eke ma is a régi maradt. De még másban is van változás. Az alföld régi fátalansága mintha megszűnt volna. A kútgéinek, melyek az előtt mint óriási gólyanyakak — egy két négyszeg mérföld területre méláztak szét, ma fák közé vannak bújtatva s a tanyák táblait szegő fák rövidebbre kerítik a kilátás ama végtelenségét, melyről annyit verseltek a költők. Csak az ég kerek még minden fele. Nem csorbítja ki sehol hegy vagy halmoknak emelkedése. Ha itt ott távol mérföldeken van is egy szelidebb gyüremlése a földnek, azt mondja rá a nép, hogy az „testhalom“ régi pogány temető, melyről Arany szerint, sejtelmes regét sző a beszédes monda. É3 a mily egyenes a földe, °ly egyenes rajt a nép. Igaz, nyilt, hű és talpig magyar. E nép nem játszott szerepet a történetben. Földét művelve élte át tör- ténettelen múltját, s a történet csinálását hagyta a felvidék és Erdély bérczei lakóinak. Tököly és Rákóczi kuruezai felvidékiek valának. Kossuth és Görgey a felföldről kerültek elő. Álaga az alföld dalnoka, Petőfi szülőinek is felföldön Túrócz- megye vala hazájuk. Mind a hárman a felföld lutheránusság'át vallották hitüknek. Az alföld nem csinálta Magyarország történetét. Védte magát a mint tudta. Hogy meg ne rabolják a spahik és a török por- tyázók, Arany szerint „kardosán követé az ekét a szántó.“ De a történet óraművének felhúzását rábízta másokra. (J maga ez alatt még is egy nagy hivatást végzett. Egy óriás nagy, ma még fel sem becsülhető tartaléktőkét őrzött meg földében és népében a jövendő Magyarországnak. Üdvöz- légy te nagy magyar alföld, mely végtelen öleden dajkálod Magyarország jövőjét! E közben a vonat őrülten vágtatott tovább a tájék egyformaságán. Gyorsan maradtak el a szélmalmok tornyai vitorlás kereszteikkel s egy magas torony a szernhajutni sajátodból is számukra megosztani való falatod, s meg fogod bocsátani e kis rovaroknak azon vakmerőséget, hogy velünk a gyümölcsösökben osztozzanak, melyet a Teremtő mindazon lényekért hozott létre, melyeknek életét azok által fentartja. Ratzeburg az erdőkben élő rovarok életkörülményeinek hírneves búvára állítja, hogy az oly fák, melyek alatt hangyafészek van, mentek a rovarok támadásai ellen. A hangyák azonkívül, mint egészségügyi őrök is figyelmet érdemelnek, mert a romlásnak indult szerves testek enyészetét siettetik. Az ember, ki tekintetét a köpiire veti, egy más fáradhatatlan szorgalmú népességet lát; egy népességet, melynek tagjai építészek-, mérnökök-, erőmű vészek-, vegyészekből és physiologusokból áll; látja munkásságuk bámulandó termékeit. Mint fontos kereskedelmi czikket ismerjük a mézet és viaszt. A világ minden müveit népe tenyészti és tenyésztette a méhet a legrégibb idők óta. Az ősidőkről szóló iratokban már is történik a méhről említés és mondhatni, hogy a rovarvilágban a legelső, a legmagasabb helyet a méhek és a hangyák foglalják el. Mózes könyvben a méz mint tápszer és a méh mint a bőség jelképe többször van megemlítve. A görögök és a rómaik is űzték a méhtenyésztési és becsülték a mézet; isteneik tápláléka — az ambrózia — tejből és mézből állott. A régiek azt hitték a mézről, hogy élvezete hosszú életet ad, mert sok betegségtől óv meg. S valóban igazuk is volt, mert a méz különféle virágokból lesz összegyűjtve, melyeknek gyógyító hatását mi is ismerjük. Minden idők és nemzetek költői gyakran használták és használják a mézet hasonlatokra is, a mi népünk is azt énekli, hogy „nincs édesebb mint a méz,* Vájjon honnan kapják Lyon, Gent és Manchester gyárosai a feldolgozandó nyers terményeket? Mindig csak valamely állattól vagy növénytől. Akadjanak meg csak ez élő gépek, szüneteljenek csak bizonyos ideig és mindnyájan ki vagyunk téve annak, hogy nem lesz mivel eltakarnunk testünk meztelenségét; a főrangú hölgynek nem lesz selyme, sem bársonya, mi nekünk nem lesz sem vászuunk sem posztónk a ruházkodásra. Mienk a tudomány és a gőz, a mire jogosan oly büszkék vagyunk ; az állatok ellenben ama bámulatos szövetek készítésénél C3ak a puszta ösztön által vezéreltetnek és mégis kitünőbben dolgoznak mint mi. A selyemhernyó szálai mindazon fonalaknál simábbak, egyenletesebbek s finomabbak, melyek valaha emberi kézből kikerültek. A legjelesebb iparos okvetetlenül kudarezot vallana, ha gyártmányait valamely világtárlaton a selyemhernyó vagy a pók készítményei mellé állítaná ki. Az emberi elme és ügyesség mindezeket hasztalanul iparkodik helyettesíteni, eszünkbe se juthat valaha versenyre kelni ezen élő gépekkel, melyeket mindennap lábainkkal tapodunk. A selyemhernyó tenyésztés Európában Iustiniánus császár alatt honosodott meg. — Az ő tanácsára két barát hozta a petéket belül üres botban Chinából Kon- stantinnápolyba, a honnan azután csakhamar elterjedt a selyemtenyésztés egész Görögországban és Előázsiában. Nagy Sándor idejében a selymet aranynyal mérték fel. Európában még oly drága volt a selyem, hogy még Aureliánus császár szép neje sem volt képes férjétől egy selyem ruhát kihízelegni. A történelem beszéli, hogy I. Jakab, Skóczia királya egy pár selyem harisnyát vett kölcsön, hogy az angol követeket illendően fogadhassa ; a brandenburgi őrgróf pedig tanácsosát megszól lította, mert hétköznapon selyemharisnyában jelent meg előtte: „Ejnye, ejnye uram, — mondá a gróf, — magamnak is van ugyan egy pár selyemharisnyám, de én azokat csak vasárnapon viselem.“ Mit szólnak ehhez a selyem sleppel utczát is söprő hölgyeink? Nemde kevésbbé gondolnak a jótékony állatra hálával, mint azon régi emberek. Pedig a rovarvilág jelentősége nem is annyira egyenesen hasznos voltukban keresendő, mint inkább azon közvetett haszonban, mely a közben háramlik reánk, mi0, a rovarok a természet ház- tartásában szerepeket végzik. Ki ne állott volna már közölünk tavaszi verőfényben valamely zöldelő rét közepén, melynek bársony szőnyege ezer meg ezer tarka virággal volt behintve ? Mennyi ro - var, méh, pillangó, légy és bogár dong, zúg, nyüzsög és repdes ily helyen mindenfelé. Bizonyára sokan kérdeztük már ilyenkor önmagunktól, hogy vájjon mi czélja lehet a virágok eme gazdag szinpompájá- nak és bűvös illatának, mely oly vonzó és hóditó varázst gyakorol nemcsak mi- reánk, hanem a rovarok ama végtelen sokaságára is? A felelet rendesen nagyon egyszerű szokott lenni; az t. i., hogy a a virágok feltűnő sziuének, kellemes illatának és csodás alkotásának czélja nein más, mint hogy a természetet kiessé széppé tegye és ez által az embernek gyönyörűséget szerezzen. (Folytatjuk).
