Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)

1887-10-02 / 14. szám

VÁC ZI HÍRLAPOktóber hó 2.

jogi hatályosságának kezdete és kötelező terjedelme felett.

Mi ez, ha nem bírói hatalom gyakorlása? És még mikép? — Az ellenfél meghallgatása nélkül.

Minthogy pedig nálunk a bírói hatalom gyakorlása a községi bíráskodás kivételével a közigazgatási teendőktől el van választva és egy független bírói szervezetre van ruházva, hivatalos hatalmával él vissza az a közigazgatási tisztviselő, aki hatáskörét ismerve bírói hatalmat gyak orol.

Fogjunk azonban massivabb argumentumokhoz. Hozzunk fel egy pár ecclatans esetet.

Tegyük fel, hogy a város Görgői ellenállási szándokáról értesülvén, annak alapján, hogy a közte és a város között kötött korábbi bérlet megszűnt, a bérletből való kimozditást bíróság előtt per utján szorgalmazza. A dolog természete megkívánja, hogy a bíró soron kívül gyorsan intézkedjék. A város megnyeri a pert. A biró kimondja, hogy Görgölék kötelesek a bérletet 24 óra ’s végrehajtás terhe alatt elhagyni. Görgölék nem teszik, vi végrehajtót kiverik. A végrehajtás foganatosítására a helyi rendőrség gyengének bizonyul. Karhal alom alkalmazásának szükségessége áll elő. A karhatalmat pedig a bíróság megkeresésére az alispán rendeli ki.

Görgői időközben az alispánhoz fordul jogsegélyért. Es az alispán kimondja, hogy a bérlet továbbra is Görgőit illeti.

Mit tesz most az alispán a bíróság megkeresésével ?

Kirendeli-e a karhatalmat, vagy megtagadja a biróság megkeresésének foganatosítását. ? Melyik határozatnak fog executivát adni, a sajátjának-e, vagy a bíróságénak ? És aztán ha maga felé hajlanék a keze, elnézhetné-e a kormány és elnézhetné-e az állam azt, hogy bírói hatalma tehetetlen, mert nincs fizikai ereje határozatainak végrehajtására? Ki lenne mindenért felelős ?

Vagy tegyük fel azt, hogy a nevezett hatóságok ezeknek ellenkezőjét határozzák. A bizottság átlátván azt, hogy a felek között a szerződés meg- uj it tat ott, kimondja, hogy a város keresetével elutasittatik és a bérlők jogosítva lesznek még egy hónapig a bérletben maradni. Ellenben az alispán azt határozta, hogy a közgyűlés ajánlata és a bérlők hallgatag viselkedése szerződés-újítást nem foglalván magában, a város jogosan adta másnak a bérletet s igy a régi bérlők a korábbi

Vácz. 1887.

annak idején a németnek csúfolt Pozsony. — Hjah uram önök Fiúméról naivul gondolkoznak. Önök azt hiszik, hogy Magyarország törvényes házasfele, pedig nem az, és nem is akar az lenni, hanem csak kitartott szerető, aki mindig duzzog, hogy bolonduló imádója mennél több pénzt áldozzon szeszélyeire. És ha ezt jól megértette, értse”; meg azt is, hogy hiúságból ápolt nemzeti hazugság és meddő munka marad mindaddig Fiume Magyarországhoz tartozása, mig az, az ép itt e kert alatt folyó keskeny Fiumara másik partján épült városrész, már Horvátországhoz tartozik. Bizony mondom, amíg a Susáki hídon ott hivalog kihivóan a horvát lobogó, addig Fiúméban csak üvegházi növény a magyar térfoglalás, melyet az első zivatar megsemmisít. Látott-e már ön egy várost két uralom alatt? Pedig itt igy van. Fiume magyar ; a tőle egy kis hid által választott Susák pedig hoi'vát. Melyik nemzete a világnak volna oly együgyű, hogy ezt megtűrje. Ilyen helyen csak az öntudatos politika és erős kéz segíthetne, de ez ép úgy nincs meg politikájukban, mint egyletük itteni fellépésében.“

Es ennek a németnek igaza volt, megszégyenítve és kiábrándítva voltam egyszerre.

Eszembe jutott Szalay László, ki négy évtizednek előtte, ép Szt. István napján járt Fiúméban, s Fiume jövőjéről irt trieszti levelében, oly fájón panaszkodik, hogy a magyar nem tud nemzeti ünnepeket rendezni, a száz felé huzó régi görögöket ősz szótártéit olympini játékok módjára. Az István napi körmenet erre neki „keservesen kevés“ h felkiált: „vajh !ne lenne a

bérlet lejártával a bérletből kimozdi- tandók.

Melyik határozatnak volna nagyobb ereje? Megmerné-e tenni az alispán, hogy a régi bérlőket esetleg karhatalom alkalmazásával is kirakatja a bérletből ? És esetleg ha ezt megtenné, ki lenne vagyonilag felelős a bérlők esetleges kárköveteléseért ?

De tegyünk fel más idevágó kérdéseket. A város egy magán félen 10000 írt árú kárt keres. Ki mondaná-e az alispán azt, hogy X . . . magán fél köteles a város 10000 frtos kárkövete- telését megtéríteni; mert , . . stb. ? Bizony aligha tenné meg. De hát joga volna-e kimondai azt, hogy a város nincs jogosítva 10000 frtos kárát követelni ? Bizony nem.

Sommázva az elmondottakat: az főispán nem biró, s igy nem áll jogában a magánfelek magánjogi ügyeibe bele avatkozni. És ha ezt még is megteszi, sőt hatásköre terjedelmét ismerve is megteszi, akkor eljárásának alapja merő önkény.

Dunai Szél.

A halhatatlanság hite

történelmi, bölcseleti sbibliai alapon

(Folytatás.)

Hátra van még", hogy a mohammedanis- musról is szóljunk valamit. Az izlam nem egyéb mint merev monotheismus, a föl nem világosított elme hite. Providen- cziális feladata az emberiség történetében kitetszik ama eljárásából, melyet az elfajult keleti állam-egyház fölött, amint az már a sz. kinyilatkoztatás irataiban és később jóval fellépése előtt előre kijelentetett, gyakorolt, valamint abból is, hogy a közép Afrikából átözönlő erkölcstelen fetisizmusnak és a keletázsiai pathenis- musnak megsemmisítöleg állott útjába, a bálványozást mindenütt megsemmisítette és az egy Istenben való hitet terjesztette, követőit a kultúra és erkölcsiség bizonyos fokára emelvén, az evangéliumi ke reszténységhez közelebb hozta és igy a maga módja szerint, a mint Dr. Kurtz

J. H. egyháztörténetében megjegyzi, a kereszténység erkölcsbirájává lön. „A Mohammed által hirdetett hittel a halál után való életről és az utolsó ítéletről, Dr. Dittmar Henrik szerint (Világtört.,

III. k., 191. 1.), szoros összefüggésben van annak a mennyországról és pokolról szóló tana, mely szerint úgy amaz, mint emez hét fokkal vagy körrel bír. A jámbor muzulmán a minden érzéki pompával és gyönyörrel kiszínezett paradicsomban, mely a hetedik ég fölött van, megmérhetetlen kincsekkel, pompás ruhákkal és lovakkal, inycsiklandoztató ételekkel és italokkal, különösen pedig az érzéki szerelem élvezésével fog megörvendeztetni, hol nemcsak 80,000 szolga, hanem a legszebb

szél által összeseprett porszemek aggregátuma e haza, mely sárrá válik, ha rájön a zivatar.“ És nincs-e igy ? Hol van politikánkban és egyleteink életében az erős kéz és egyesítés?

De nemcsak ez a mi hibánk, hanem más is. Nem vagyunk aktív nemzet, nem tudunk hódítani, tért foglalni. Mi egészen más az angol? Ahol Albion fia lábát megveti, odaviszi magával a tőkét, s az ipar és kereskedés fölényét. Az idegen csakhamar szolgálatába kerül. Nemsokára megjelenik bibliájával az angol pap, épül an gol-imaház és iskola, s néhány évtized alatt, egy nagy darab föld népe vallja magát angolnak. így nevel az angol egy uj emberiséget, a távol világrészeken a jövőnek. Mi meg otthon ülünk s azt várjuk, hogy az idegen legyen a távolban kedvünkért magyarrá. A kereskedés termőföldét pedig munka és tőke helyett, po litikai. szónoklatok virágával próbáljuk kö- vériteni. Fiume kikötőjének is legtöbb hasznát veszik és legsűrűbb látogatói az angolok. Az épp akkor ott rakodó nagy ango 1 hajó, melyet három emelet mélységű fenekétől és óriás gépházától, a fedélzetén levő konyháig s az abban sütkérező szur- tos khiuai szakács gyerekig, az nap reggel apróra megcsodáltunk, szintén csak azt hirdette, bogy a világ első nemzete az angol.

De különösen Susákra nézve volt igaza német ismerősömnek. Susák, Fiúménak egy hid által választott városrésze már horvát terület, és veszedelmesen horvát érzelmű. A hídfőnél magas árboezon, éjjel nappal ott lobog a horvát zászló, a körülötte levő térnek pedig „Jelasich tér“ a neve. Morvát tiltakozás és kihívás egyszerre. Az utezászüzek és ifjak, ^ a fekete szemű hurik fogják őt kiszolgálni s ezen kívül a legnagyobb szellemi megjutalmaztatás abban fog állani, hogy az ősidők bölcseivel tásaloghat és Istent szinről-szinre láthatja. —- És érzékileg amily válogatottaknak vannak festve az ég örömei, ép oly ijesztőn borza.sztóaknak vannak ecsetelve a pokol kínjai, hol a legalsóbb fokon a vallásos képmutatók, a másodikon a durva bálványozok, a harmadikon a varázsolok, a negyediken a csillag- imádók, az ötödiken a zsidók, a hatodikon a’keresztények mint örökre el- kárhozottak, a hetediken az istentelen mohammedánok lesznek 900—9000 esztendeig, teljes kitisztulásukig becsukva.“

Láthatjuk tehat, hogy sem az o-, sem az uj-korban nem volt nép, melynek valamin emü vallása ne lett volna s a halhatatlanságban ne hitt volna. Ebből egyszersmind következik az, hogy a halhatatlanság eszméje az emberiséggel veleszületett valami, melyet csak a felületes gondolkodás és lelkiismeretlenség tagadhat meg, vagy vonhat kétségbe.

II.

Mielőtt leghirnevesebb bölcselőinkre áttérnénk, sietve jegyezzük meg, hogy további vizsgálódásainkban Dr. Hoffmann Ferencz és Baader Ferencz jeles philosophiai munkáit fogjuk a lényegesekben követni.

Vannak emberek, kik minden bölcseleti dolgot csekélybe vagy épen semmibe se vesznek s jogot formálnak maguknak arra, hogy a philosopliiát megvessék, mert Pál apostol a jvolosszaiakhoz nt levelében a philosophiáról ezeket mondja : „Vigyázzatok, hogy valaki titeket meg ne csaljon a világi bölcseség és hiú ámítás által, mely az emberek hagyománya után, e világ elemei szerint, és nem Krisztus szerint vagyon.“ (Kolossz. 2, 8.). Ezek azonban meg nem gondolják azt, hogy maga sz. Pál nemcsak korának, hanem az összes időszakoknak legnagyobb dialektikusa, azaz philosophusa volt és hogy Krisztus Urunk a keresztény phi losophiának veté meg' alapját, felhívan kortársait úgy mint bennünket, hogy müveiből isteni küldetésére következtessünk. Sőt többet tett, megmutatta, hogy miként kell hitünket a kereszténység eszméjéhez, Isten és Krisztus megismeréséhez fölemelnünk. (Ján. 17, 3.). S épen azért, mert a zsidók ezt megtenni elmulasztották, a betűk rabjai maradtak, nem hatottak a törvény szellemébe s gyilkosai lettek, miként azután ők lettek prófétáik üldözői s gyilkosai. És sz. Pál kimutatja, hogy Isten azért hagyá magukra a nemzeteket, mert „valamint ők nem voltak azon, hogy Istenről ismeretök legyen, úgy Isten is elvetemült gondolataikra hagyá őket, hogy azokat cselekedjék, a mik nem illenek.“ (Róm. 1,28.). Azon okból esett a legnagyobb tévelybe a kereszténység nagyobb része is. mert az istentisztelet külső formáinál állapodott meg s nem mélyedt annak belső, isteni életébe, noha az igazság lelke minden igazságban vezetője, útmutatója akart lenni. Többé-kevésbbé ugyanezen sorsban részesültek a konfeszszionális egyházak mind, úgy, hogy a Krisztus- tagadók az ö vétkük s bűnös hanyagságuk folytán keletkeztek s terjedtek el kebelükben. Helyesen hasonlítja Baader Ferencz a kath. egyházat (formákban és czeremóniákban megkeménykedett) kövülethez, az evangélikus egyházat pedig a Pharaó álmában megjelent hét sovány tehénhez. Ezért volt és lesz feladata a keresztény philosophiának, hogy a világosságot terjessze és örökébe lépjen annak, amit a jövendölések hagyományoztak számára. De amint a szentírás megkülönbözteti az igaz, Istentől ihletett prófétákat a hamisaktól, úgy kell nekünk is a philosophiában ugyanezen megkülönböztetést érvényesítenünk. Hamis és hazug ama philosophia, mely Istent mint teremtőt tagadja, vagy a melyik önmagából akarja Istent és a vallást ki- philosophálni, azaz megállapítani. Ezeknek szól az, amit sz. lános apostol mond : „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, ki az Atya kebelében vagyon, ö hirdette.“ (Ián. 1,18.). De az igaz philosophia sem helyezheti abba feladatát, mert a keresztény vallás az isteni kinyilatkoztatásból állott elő, nem pedig valamely philosophiai rendszerből származott. A keresztény vallás lényeges igazságaiban oly biztos, hogy nincs mit tartania a pliilosophiától, sőt fölhívja azt, hogy kutassa föl és ismerje meg igazságainak mélységeit. S épen ezért az igaz philosophiának az az ismertetőjele, hogy a szentirás igéjével egybehangzik és igy annak mélyebb szellemi felfogására képesít bennünket. Azért a valódi philoso- phusoknak is épen úgy Isten adott létet, mint az összes jámbor és szent férfiaknak, kiket Isten szelleme töltött el és vezérelt; csupán hivatásra nézve és a kegyszerek dolgában különböznek egymástól, épen úgy, mint ezt a próféták- és apostoloknál látjuk.

Hamis philosophiai rendszereknek kell tartanunk a materialismust, a naturalis- must, a pantheismust és a deismust. A materialismusról már föntebb is szólot- tunk. A materialismus a mindenséget a határtalan űrben lebegő örök atomok szakadatlan mozgásából származtatja. Nem egyéb ez babonánál és az ész bornirtságánál, mely eléggé alkal más arra, hogy a szív bornirtságát, mely nem ismeri az isteni szeretetet, eltakarja. A naturalismus a materialismus fölé emelkedik, a mennyiben a létezők alapokául az örök természet-erőt veszi fel, mely azonban époly vakon működő és öntudatlan erő, mint akár csak a materialismus atomjai. A pantheismus lényegét az egyetemes szellem, a világszellem képezi, melynek külső megnyilatkozása a látható természetben érvényesül. Ebből emelkednek ki a véges létezők, a melyekben a világszellem öntudatára jön önmagának, de a melyek ismét benne enyésznek el mintegy elnyeletvén általa. A deismus szerint Isten teremtette ugyan a világot, de csak úgy, hogy a lényeket kihelyezvén a világba, nem törődik velők, hanem azok a beléjök oltott természet-törvénytől indíttatva, minden befolyás nélkül végzik pályafutásukat a végtelenségig. Baader Ferencz érdeme, hogy ezen különböző álláspok hiábavalóságát és elégtelenségét a philosophia körén belül éles és mély látásával fölfedezte és a valódi theismust, amennyiben az a keresztény vallás tanával megegyezik,

rok’kal diszitett vasrácsos veranda felé felfegyverkezve egy hervadó bokrétával, melyet délben öt pénz árán tűzött a keblére. Miután pedig sem ő horvátul, sem szépeink magyarul vagy németül nem tudtak, az egykori bécsi Don Juánra valló ékes jelbeszéddel nyujtá át keble bokrétáját a horvát tengeri nymfák legszebbikének és olyan büszke arczczal tért vissza, mintha maga részére hódította volna egész Horvátországot. Mégis kapta érte jutalmát. A balkonon megjelent a mama, — aki még a Starcsevits előtti időkből tudott németül s lelkesen köszönte meg díszes ajándékát. Mikor aztán búcsúzét szalutáltunk, a villa ablakaiból barátságos kendő lobog- tatás kisért, mig be nem értünk Fiúméba. Kik voltak e horvát jó akaróink, nem tudjuk ma sem, de jól esett szivünknek a j fiumei ridegség után, ép Illyria földén e nem várt rokonszenv. Ha minden horvát nőben ennyi jó indulat volna a magyar iránt, hozzá meg tán a Dráva is borrá i válnék: úgy jó czigány mellett örökre megszűnne minden horvát kérdés !

De nemcsak ezért érdekes a Fiúméhoz \ Siami ikerként odanőtt horvát város. Zászlós hiújától balra, 520 lépcső vezet fel belőle Terzattóba, hol a Frangepánok építette egyszerű templomban, hatszázados legenda glóriájában, távol vidékek és ten gerek népei fohászától övezve, trónol a tengerek patronája: a boldogságos _ szűz. : Ez a templom s a közel hozzá félig romokban álló Frangepán vár, tán legérdekesebb pontja Fiume környékének. Sok zarándok térden csúszik föl a végtelen lépcsősoron, hogy bocsánatát szerezze bűnei nek. Maga, a Ferencz rend buzgó szerzekon horvát felírás. A tengerparton négy emeletes uj házsorai erős versenyre kelnek Fiume szépségével. És ebben a szellős ut- czákban és uj palotákban mind ultra-hor- vátok laknak.

A Fiumei raalkontentusok itt nyomatják izgató újságaikat, hogy a magyar kormány kezét elkerüljék. Fiume 9 —10,000 horvát lakója is innen nyeri a magyarok és a város többségét képező olaszok ellen, izgató támogatását. No meg a horvát nemzeti gymnasiumból, melyet Fiume kebelében bárgyún megtűr a magyar kormány, hogy horvát propagandát csináljon Fiúméban és vidékén.

És csodálatos. Ebből a panhorvát busákból, hoztuk haza mégis, fiumei tartózkodásunk' legkellemesebb emlékeit!

Fiume kikötőjének piszkos fürdője helyett, idejártunk fürödni a sós hullámokba. Fürdője ugyan kezdetleges, de a nyílt tengerre fekvése s vizének tisztasága biztosítják jövőjét. A fürdő felett, magas uj kőparton, palotaszerei villák emelkednek s ezek egyikének első emeleti ablakaiból volt nézőnk négy szép női fej. A velünk fürdőit selmeczi bánya-tanácsos, nem azért bányász, hogy észre ne vegye a drága-követ, még ha horvát földön termett is. Élve a tengeri fürdők szabadságával, hol férfiak és nők együtt fülűdnek, udvarias köszöntést vágott a hallókból, a ránk mosolygó grácziák felé. Kendőlobogtatás volt a válasz, hogy elfogadták. AranyszakaiuSándor barátom erre egész titkos haditervet szőtt, hogy e horvát hódítást elüsse kezünkről. Mig mi ismeretlen ismerőseinket bámulva lubiczkoltunk a sötétkék habokban, ő lopva felöltözött s megindult a szob-