Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
1 Cifra tutyik Tolnából, Baranyából Anyu sose tudta meg, hogy is szól ez a népdal, én is csak Kodály Magyar népzene gyűjteményéből ismertem meg, ahova Bartók gyűjtése alapján került be.9 Akkoriban jöttek divatba férfiak számára a habselyem ingek, melyekkel a mosás, vasalás során a nyanya is kapcsolatba került, s kicsit meg is gyűlt velük a baja, mert a hajtogatásnál a finom anyag bele-beleakadt az ő mosástól kiszálkásodott ujjaiba. A maga szókimondó módján így summázta véleményét erről a divat újdonságról: „jók e'ék (ezek) a selemümögök (selyemingek), könnyűd (könnyű) a mosása, könnyűd a vasallása (vasalása), de amúgy meg uanok (olyanok) ám, mind (mint) a fos." A Baller nyanya viseletében említett cifra tutyiról is érdemes megemlékezni. Ez a gyapjúból (tájnyelven „gyaptyúból") kötött, posztóval talpalt lábbeli eredetileg a svábok viselete volt, majd tőlük átvéve terjedt el és vált rendkívül népszerűvé a Dél-dunántúl magyar, horvát és sokác falvaiban egyaránt. A tutyi, más néven pacsker készítésével a XX. század első felében több manufaktúra is foglalkozott, a legismertebb, Rittinger féle cég Tamásiban 1920-tól 1991-ig működött, de sokan készítették kézi kötéssel saját viseletre és eladásra is. A tutyi viselet aztán majdnem feledésbe merült, napjainkban azonban reneszánszát éli, ugyanis Tolna, Baranya hagyományőrző egyesületei elevenítik fel ennek a kényelmes lábbelinek a készítését, viselését, felkutatva azokat az idős asszonyokat, akik még ismerik az elkészítési módját. A néprajzi leírások szerint a tutyi, bár német eredetű, de magyar környezetben született és terjedt el, ezért már egyes települések értéktárába is bekerült. 9 Kodály 1973:123. 57
