Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Zol ti és Laci csacsiháton

Talárt ide illik legjobban, hogy az anyai nagyanyám ágán, a „gyufa- tésztás halászlé" melletti másik örökségünkről, a zenei adottságról is ejtsek pár szót. Ebben a rokoni körben, akit csak ismert Anyu, mindenki muzikális volt és szép énekhanggal rendelkezett. Ahogy mondta, őket is szívesen hallgatták fiatal lány korukban, társaságban, amikor húgával duettet énekeltek. Ebből a körből kiemelkedett Anyu másod unokatestvére, Reményi Sándor, aki nemzetközi elismerést szerzett, mint operaénekes, és akit a Wikipédia úgy határoz meg, mint az egyik legszebb lírai bariton hangú énekest. Szerencsére nekünk is jutott még ebből a képességből any- nyi, hogy, ha nem lettünk is hivatásos zenészek, mindig „zene közelben" maradtunk, és ezt az adottságot gyermekeinknek is tovább adtuk.

A társasági élet eseményei közé tartoztak a bálok is, melyeket a falu kocsmájában tartottak és a zenét a Csócsi nevezetű cigányprímás zenekara szolgáltatta. Érdemes megjegyezni, hogy Iregen a cigányzenész is megkapta a maga természetbeni ellátmányát, vagyis a konvenciót, vagy, ahogy Iregen mondták, a „kommenciót". Anyu nagyon szeretett táncolni, Apu viszont csak „muszájból" táncolt. Akkoriban az illem úgy kívánta, hogy a rangidős hölgy távozásával véget ért a mulatság, ezért általában Apu feladata volt, hogy táncra kérje a tiszttartó úr (Ribiánszky József) távozni készülő feleségét, Babi nénit, üy módon késleltetve a bál befejezését.

49