Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Édesanyámhoz Apukám és más fiatalemberek is közeledtek komoly szándékkal, de ő úgy ítélte meg, hogy közülük édesapám az, akire egy életre szóló kapcsolatot építhet. A választás tehát kölcsönössé és biztossá vált. Közben, mint kiderült, édesapám nővérei sem tétlenkedtek, öccsüknek jómódú feleséget kerestek, és egy révfülöpi leány személyében meg is találták. Erről édesanyjuk tájékoztatta Aput, aki nagyon határozottan így válaszolt: „Ides, mondja meg a lányainak, én se szólok az ő dolgukba, ők se szóljanak az enyémbe''. Amikor aztán Apu megmutatta édesanyjának választottja képét, ő ezt mondta: „fiam, álmomban is ilyet képzeltem neked." Ennél szebben nem is adhatta volna áldását fia választására. Ezután szüleim eljegyezték egymást.

Kicsit elérzékenyülve képzelem magam elé, ahogy Anyukám - saját elbeszélése szerint - a közismert népdal egy öreglaki, vagyis inkább egy saját változatát énekelgeti:

Öreglakon húzzák a hat órát,

Minden kislány várja a babáját.

Én is azért kerülöm a bútorgyárat,

Este hat órára várom a babámat.

Lechner nagymama személyesen már nem ismerhette meg Anyukámat. Ma élő rokonaink közül Bözsi néni lánya, Mohácsi Vali unokanővérünk az egyetlen, aki még kicsi lányként találkozott a nagymamával, aki azért érkezett hozzájuk Nagykanizsára, hogy az ottani kórházban egy műtétet végezzenek el rajta. Vali megilletődve nézte a lefekvéshez készülődő nagymamát, ahogy lebontja a kontybán viselt haját, aztán előveszi a rózsafüzérét és imádkozik. Másnap ment be a kórházba, ahonnét már soha nem jött vissza. Nagyszüleink közül ő az egyetlen, akiről sajnos még fényképünk sincs.

A gazdasági világválság Öreglak községet is rendkívül hátrányosan érintette. A húsüzem tönkrement, a cementgyár beszüntette működését, a bútorgyár újra mezőgazdasági szeszgyárrá alakult át. Amikor ennek a folyamatnak első jelei mutatkoztak, édesapám, még házasságkötésük előtt igyekezett új állást szerezni, ez azonban, éppen a válság miatt különösen nehéz volt. Végül azonban, régi, diákköri kapcsolatai segítségével, ha nem is gépészmérnöki munkakört, de egy főgépészi állást kapott Felsőiregen, báró Kornfeld Móric uradalmában, ami az ott működő műhely vezetését jelentette. Az uradalom működését, sőt fejlődését a biztos anyagi háttér, a tulajdonosi akarat, a jól képzett szakember gárda együttesen biztosította, s ezen belül Apu is kapott a képességeinek megfelelő feladatokat.

38