Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Édesapánk és édesanyánk esküvőjük idején

Apu már esküvőjük előtt Iregre költözve elfoglalta állását, menyasz- szonyával sűrű levélváltás útján egyeztették a közös otthon megteremtéséhez szükséges tennivalókat. Anyukám lelkesen készült arra, hogy a „maga asszonya" legyen, egy hosszú levél tanúskodik erről a készülődésről, mérlegel, kalkulál, többek között felteszi a kérdést: „kíváncsi vagyok, milyen ajándékkal rukkol majd ki a gróf?" Nos, a gróf valóban kirukkolt: egy, a kastélyban már nem használt, de nagyon szép kovácsoltvas csillárt adott nászajándékba, ez szépen felújítva ma is dísze a mi "nagyszobánknak", ahol nagyon jól illik a szüléinktől, keresztszüleinktől örökölt bútorokhoz, amelyek az öreglaki bútorgyárban készültek.

A házasságkötésre 1928. február 2-án került sor az öreglaki templomban. Ezt az egyszerű, falusi templomot szüleim később is emlegették, igaz, Apu főleg olyankor, amikor Anyu valamiért zsörtölődött vele, ő pedig így kezdte csitítani: „nem ezt ígérted az öreglaki templomban".

Nagynéném is Öreglakon találta meg a párját, főnöke, Soproni Albin személyében, akivel 1930-ban kötöttek házasságot.

Később nagyanyámék és nagynénémék is visszaköltöztek Budapestre, szüleim pedig Felsőiregen (ma Iregszemcse) kezdték meg közös életüket - de ez már egy következő történet.

39