Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A felnőtt unokák: Ágó, Balázs, Rita, András, Gábor, Jutka, Orsi

A kiterjedt családnak néhány tagjával már csak ezeken az ünnepi eseményeken találkozunk. Gábor a családjával Kanadában, Rita a férjével Kaliforniában él, a fiatalokat a saját munkájuk, életük köti le, a mi korosztályunk pedig már nem olyan mozgékony, mint valaha volt, de jó összejönni, hisz a sok szép közös régi emlék mellett mindig adódnak új élmények is, melyeket egymással megoszthatunk.

A legutóbbi alkalom, amikor Laciéknál összejöttünk, az ő 60. házassági évfordulójuk volt, 2015 augusztusában. A szertartást természetesen most is Tibor végezte ott, a káptalani ház teraszán. Megható volt látni Lacit és Ágnest szeretteik körében, abban a szép környezetben, amely az ő közös 60 évük munkáját dicséri. Szűkebb családjuk szervezésében felkeresték nászútjuk helyszínét, Dömöst is.

Lassan visszaemlékezésem végére érek. Nagy utat tettem meg az időben, és igyekeztem legjobb tudásom szerint, az igazsághoz hűen felidézni a régi eseményeket, emlékeket. Mindenekelőtt szüleimnek kívántam emléket állítani, s az ő életüket, majd a sajátomat is úgy bemutatni, hogy az egyben korrajz is legyen, de képet adjon a városról is, ahol éltünk, ahol felnőttem, s amelyhez ma is ragaszkodom. Különös volt ez az időutazás, néha örömteli és vidám, máskor fájó és felkavaró, de örülök, hogy végig jártam, s örülnék, ha minél többen csatlakoznának hozzám ezen az úton. Biztosan lesznek olyanok, akik a saját múltjuk egy darabját fedezik fel benne, de remélem, azok számára is követhető, akiktől ez a kor időben már nagyon távol van, hisz bármennyit változott is a világ, az örök emberi érzések - bízom benne - ma is érvényesek.

212