Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

I

Emlékezni és emlékeztetni sokféle módon lehet. Csibe utolsó éveit egy budai idősek otthonában töltötte, de mielőtt elhagyta Nárcisz utcai otthonát, kertjének szeretett virágait szétosztotta közöttünk, akikről tudta, hogy azokat megbecsüljük és gondozni fogjuk. így az ő pünkösdi rózsái, gladióluszai, hóvirágai, liliomai minden évben rá, és arra a régi Nárcisz utcára emlékeztetnek, ami már nagyon megváltozott, egyik-másik házra rá se lehet ismerni.

Sokan el is mentek már közülünk, de ha akarom, gondolatban visz- szatérhetek gyermekkorom világába és pajtásaimmal a sárkányt kergetve újra ott futunk a mezőn a nagyfiúk után. Amíg írtam, szüleim jelenlétét végig magam mellett éreztem, mint ahogy máskor is, ha valami olyat látok, amiről tudom, hogy nekik is tetszene. Ha a Csillagszemű táncegyüttes gyermek néptáncosait nézem, szinte hallom, ahogy Mami mondja, hogy „drága kicsi angyalaim", s ha a templomban felhangzik a „Te vagy földi éltünk vezércsillaga" kezdetű ének, páran a családból úgy gondoljuk, hogy a Papa üzent kedves Mária énekével.

Mami utolsó köszöntését Jutkának írta le születésnapjára, amit ő a 100 éves évfordulón, mint Mami áldását osztotta szét a családtagoknak. Ezt adom most tovább én is mindazoknak, akikkel emlékeimet megoszthattam: „Isten oltalmába ajánlva szeretettel csókol nagyon sokszor Mami".

Ezzel a képpel búcsúzom, amely 1968. szeptember 1-én készült Papá- ék káptalani kis házának teraszán, s amelyen együtt vagyunk (három unokával kiegészítve) mi, a veszprémi Lechner család tagjai.

213