Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Laciék hajnalkás teraszán, Ágnes, Ágó, Gábor, Éva, Papa, Rita, Mami, András, Balázs, Ági, Ildi, Jutka

A nyarakat pedig Káptalanban töltöttük. Hálás lehetek főnökömnek, amiért engedélyezte, hogy az óvodai szünetek idejére fizetés nélküli szabadságot vegyek ki. Ezek a nyári hónapok, a balatoni strandolás, ami után Mami finom ebédje várt bennünket, fagylaltozás a Grundtner család kitűnő káptalani cukrászdájában, vagy Almádiban, a vendégségek Ladáknál, melyeket a közös fényképek is megörökítenek, meghatározó közös emlékeink.

Később, amikor már nagyobbak lettek, kirándultunk Veszprémbe, Zirc- re, Bakonybélbe, Nagyvázsonyba, egy szép tihanyi kirándulásra Mami is velünk jött. A Káptalanba telepített úttörőtáboroknak nem nagyon örültünk, de a hozzájuk kapcsolódó kertmozinak mi is gyakori látogatói voltunk. Ildi sógornőm, mint zongoratanárnő nyáron szabad volt, s ha éppen nem voltak külföldön az énekkarral, akkor ő is ott volt Káptalanban, akkor már három gyermekével, hiszen 1970-ben Orsika is megszületett, akinek Péterrel a keresztszülei lettünk. Ildi nagyon fogékony volt a mi jellegzetes humorunkra, a családi anekdotakincset nem csak magáévá tette, de egy-egy gyöngyszemmel még gazdagította is. Ezek közül az egyik éppen Káptalanban született. Egy kicsit hűvösebb nyári estén bejött hozzám, a konyhába és ezt mondta: „ Tücsök, adj valami szvettert a gyerekekre, mert a fagyhalál szedi áldozatait az udvaron!" (A „Tücsök" a családban használt nevem, Lad unokáinak már „Tücsök néni" vagyok.) Ildikó másik, veretes mondása viszont egy emlékezetes énekkari szerepléshez kapcsolódik, nevezetesen az 1970-es debreceni kórus- versenyhez, ahol a kórus történetének egyik legkiemelkedőbb produkdó- ja, Kodály Molnár Anna című kórusművének előadása hangzott el. Ildi így értékelte a tenor „Gyere velem Molnár Anna" szövegű, a művet indító belépését: „Nincs az az erényes nő, aki a tenor csábításának ellen tudott volna állni!"

208