Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

ő adott vacsorát, ő fürösztötte, fektette le Balázst és Ágót, s olvasta a Mid mackó esedékes fejezetét, s bár kitűnően beszélt magyarul, az olvasás nem volt számára egyszerű feladat. Kedves emlékünk ezzel kapcsolatban, hogy a „tralala-tralala pritty, pretty, prütty" szöveget így olvasta: „tralala-tralala priti, preti, prüti".

Az orosz tanfolyamhoz kapcsolódóan Lad bátyám családjától is kaptam segítséget. A Gorkij nyelviskolában, minden év végén írtunk egy felmérő dolgozatot, melyek közül a két legjobbnak a jutalma egy öt napos moszkvai utazás volt. 1974-ben én lettem az egyik nyertes. Anyósomék akkor éppen külföldön voltak, Mamiék német vendégek fogadására készültek, így végül Ladék vállalták Káptalanban erre az időre a gyerekeket. Jutka akkor már gimnazista volt, így ő is kivette a részét a nem is mindig egyszerű feladatból. Amikor ezt főnökömnek elmeséltem, azt mondta, ha ez egy ilyen rendes, összetartó család, akkor ő viszont Jutkát foglalkoztatja két hétig az osztályon, ami nagyon jól alakult, mert a gyerekek éppen akkor üdülni voltak, mi pedig Péterrel délutánonként és a hétvégeken igyekeztünk megismertetni Jutkával Budapestet.

A hat unoka Laciék kertjében: András, Jutka ölében Ágóval, Gábor, Rita, Balázs

207