Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A négy Lázár unoka: Simon Ákos, Lázár Ágota, Simon Judit, Lázár Balázs

Ekkor azonban már készültünk egy újabb jövevény fogadására, februárra volt esedékes Balázs kistestvérének megszületése. Mami feljött erre az időre, ő volt Balázzsal, amikor én a kórházba mentem és készítette fel őt arra, hogy anyuka majd hoz egy kisbabát. Ágota, ahogy később hívtuk, Ágó február 28-án született meg és március 5-én délben értünk haza a kórházból. Balázs kezdettől fogva nagyon örült a kisbabának, soha nem vettem észre, hogy féltékeny lett volna, és kapcsolatuk a továbbiakban is végig harmonikus maradt. Balázsról kedves emlékem ebből az időből, amikor először ment ki önállóan az udvarra, és ott közvetlenül a terasz mellett meglátott egy csoport hóvirágot, aminek nagyon megörült. Ezek a kis hóvirágok azóta is ott virágoznak minden tavasszal, és emlékeztetnek életemnek arra a nagyon boldog időszakára.

Életünk tehát ezek között a keretek között folyt tovább. Gyerekeink úgy nőttek fel, hogy amikor én már dolgoztam, mindig számíthattam a nagyszülők segítségére. Ha betegek voltak, Ómi vállalta a gondozásukat, óvodába, s még az első évben iskolába is Opa vitte az Erzsiék 1969-ben született kisfiával, Ákossal együtt már négyre szaporodott unokát a család új szerzeményével, a „Buksi" nevű bogárhátú VW autóval. Amikor két évig orosz tanfolyamra jártam, Ómi vállalta, hogy hetente két alkalommal

206