Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Anyu ünnepi asztala a 18. születésnapomon

Amikor novemberben hazamentünk, akkor természetesen a Lázár család fogadta Balázst ugyanolyan örömmel, mint Káptalanban az én szüleim. A közös életünk pedig folytatódott tovább, sétáinkon anyósommal együtt vittük sétálni Jutkát és Balázst a környék akkor még csendes utcáin.

Mikulásra szüleimtől csomag érkezett, amiben a Mami által készített süteményen és a kis csokoládé Mikuláson kívül egy kicsi virgács is volt. Mami a kísérő levélben leírta a sütemény receptjét is, a virgácsról pedig ezt: „A kis virgács a saját kis spírea bokrunkról való" - ami azt mutatja, hogy milyen öröm volt számára, hogy a saját kertjében, a saját bokráról tudta levágni azt a pár gallyacskát. Emlékszem, egyszer arról is boldogan számolt be, milyen jó érzés volt, amikor a saját járdájukról söpörte el a havat. Ebben az időben több recept is érkezett tőle levélben, karácsonyra pedig éveken át az elmaradhatatlan diós és mákos bejgli, igaz, ő anyukája után pejglinek mondta. A családban máig az egyik leggyakrabban sütött sütemény az a vajas kifli, melynek készítését Pali bátyám is megtanulta, Jutka unokahúgom pedig tovább fejlesztve, különféle töltelékekkel gazdagítva készíti. A Mami féle pozsonyi kifli pedig az én specialitásom, karácsonyra, húsvétira is inkább ezt sütöm, mint bejglit, mert még most is félek, hogy nem lesz olyan jó, mint Mamié volt. Az ánizskenyérrel Pali bátyámat szoktam megörvendeztetni. A kávékrémmel töltött diós piskóta tortát általában karácsonyra sütötte meg Anyu, ennek a receptjét is levélben küldte el nekem, de átvette tőle Ágnes sógornőm is, így náluk is, nálunk is szerepel ez a nagyon mutatós és nagyon finom torta az ünnepi alkalmak menüjében.

203