Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Balázst azonban nagyon várták már az én szüleim is. 1967 júliusában került sor arra, hogy elutazzunk Káptalanba, ahol már szüleim mindent előkészítettek az ő fogadására. Akkoriban az egész családban csak Laci bátyámnak volt autója, s ma is csak hálával tudok arra gondolni, hogy ő mindig készségesen vállalta a fuvarozást, így volt ez a mi esetünkben is, amikor azon a meleg júliusi napon minket szállított Mamiékhoz. A megérkezés számomra is nagy öröm volt, jól esett újra a régi környezetben, a megszokott családi körben lenni, szüleim öröme pedig szinte leírhatatlan volt. Káptalani tartózkodásunkat több hónapra terveztük, úgy hogy majd ott készülök fel a könyvtáros tanfolyam ősszel esedékes záróvizsgájára és csak novemberben utazunk haza. Nagyon szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, és örülök, hogy szüleim is részesülhettek abban az örömben, hogy Balázst abban az életkorában látták, amikor szinte minden nap produkált valami újat. Ott a kis ház teraszán állt fel először a kiságyában, már egy-egy szót is ki tudott mondani, és egész kedves kis lényével megörvendeztette környezetét. A nyári káptalani tartózkodásunk persze alkalmat adott arra is, hogy a család többi tagjával is többet találkozzunk, hiszen Laciék, Paliék is ott voltak ilyenkor, a gyerekek is megismerték új unokatestvérüket, de jó volt találkozni újra Duci nénivel, Marikáékkal is úgy, mint a régi időkben.

Szüléink kis háza, előtte Mami, Ildi Ritával és Andrissal, távolabb Papa és egy vendég hölgy két kisfiával

202