Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Édesapámék építkezésénél egy házgyári panel blokk töltötte be a felvonulási helyiség szerepét, ami később „vas-szoba” néven beépült a házba. A képen balról édesanyánk, jobbról édesapánk, középen testvérem Pali és én 1964-ben

Szüleim kis háza is így épült, s még néhány belső falrészt se vakoltat- tunk, hogy a dekoratív mintázat ott is érvényesüljön. Ahogy a veszprémi dolomit sziklagyep őshonos növényei közül a Szent István szegfűt emeltem ki, Káptalanban ezt a szerepet a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia)30 tölti be, ami szinte úton, útfélen nő, váratlanul bukkan fel a kertekben, és szép kék színével, mutatós virágaival gyönyörködtet.

Egy korábbi fejezetben már beszámoltam az első unokák, Gábor és Jutka megszületéséről, őket aztán pár évvel később Pali bátyámék gyermekei követtek, András 1963-ban, Rita pedig 1965-ben. Mami jelentős szerepet vállalt az unokák körüli feladatok ellátásában, eleinte még Laci- éknál is, később azonban Ágnes sógornőm édesanyja, Duci néni főállású nagymamaként nyaranta együtt gondoskodott az ikerház mindkét oldalának gyerekeiről, vagyis Pávics Luciról és Laciról, valamint Gáborról és Jutkáról. Amikor a káptalani ház még csak épülőfélben volt, Mami már akkor is tudott ünnephez méltó körülményeket teremteni, így volt ez András első születésnapján is, amikor már igazi zsúrt rendezett, vendégekkel, tortával, szépen terített asztallal. Az unokák szóhasználatát átvéve már mi is Papának és Maminak szólítottuk Aput és Anyut és ez már így is maradt, ma is így emlegetjük őket.

30 Priszter 1998:199, 323.

199