Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Ezt az érzését fejezte ki az a népdal is, amit Jutka le is jegyzett, amikor neki elénekelte:

Nem szoktam, nem szoktam kalickában lakni,

Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőbe szállni.

Zöld erdőbe szállni, gyöngyharmatot inni,

Gyöngyharmatot inni, fenyőmagot enni.

Káptalanfüred üdülőtelepe a veszprémi Székeskáptalan egykori erdőbirtokán, azon a fenyves és tölgyerdő területen alakult ki, amely a 19. század közepén még a Káptalan erdeje nevet viselte. „Az erdőterület a Balaton-felvidék erdőségét tekintve itt húzódott legközelebb a Balaton partjához." A Székeskáptalan 1930-ban határozta el, hogy a területet parcellákra (telkekre) osztva üdülőhellyé alakítja. A telkeket kedvező feltételek mellett lehetett megvásárolni, s az első telektulajdonosok hamarosan építkezésbe is kezdtek. így a település az egyik legyorsabban fejlődő üdülőhellyé vált, amely azonban erdős jellegét szerencsére mind a mai napig megőrizte.29 Míg Veszprémnek az uralkodó kőzete a dolomit, Káp- talanfüredé az építőanyagnak is kiváló vörös homokkő. Sok szép épület, kerítés, lépcső épült ebből a kőből, melynek megmunkálását Papa és Laci is megtanulta, de a helyi kőművesek különösen mestereivé váltak a szépen illeszkedő kövekből rakott falak építésének.

29 Polniczky 2001:13-18.

198

Az Angyalos Boldogasszony kápolna