Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Szépvölgy - Veszprém - Káptalan

Amikor Édesapánk 1962-ben, 67 éves korában nyugdíjba ment, ki kellett költöznünk az ÉDÁSZ székházában lévő szép otthonunkból, helyette a Hámán Kató utca 1. szám alatti épület első emeletén kaptunk egy szerényebb, de megfelelő lakást. Mint korábban írtam, Pali bátyám és Ildi sógornőm is ide költözött, miután házasságot kötöttek.

Apunak ekkor volt ugyan valamennyi megtakarított pénze, de közel nem annyi, hogy egy bármilyen kicsi, saját nyaraló megvásárlására gondolhatott volna. Laci bátyáméknak ekkor már állt az a nyaralójuk Káptalanfüreden, amit Ágnes nővérével, Marikával és férjével, Pávics Lacival, mint ikerházat közösen építettek, s ami ugyan a késztől még messze volt, de lépésről lépésre alakult, szépült, ahogy a pénzük megengedte. Apu és Anyu sokat segített Laciéknak ebben a „hőskorban", amikor a vizet még a kerekes kútról kellett húzni, a házban még a válaszfalak sem álltak, s emiatt az osztatlan belső teret úgy is hívtuk, hogy „lovagterem".

Anyukám egész életében vágyott arra, hogy egy kis saját háza legyen egy kicsi kerttel. Előttem van, hányszor rajzolta le ennek a képzeletbeli háznak az alaprajzát, benne azzal a rácsos, fehér garnitúrával, amelyik a Nárcisz utcai verandán állt, meg a régi gyerekszoba szekrényével, rekamiéjával. Végül Laci beszélte rá szüleinket, hogy vágjanak bele egy telek vásárlásába és az építkezésbe. Laci- ékhoz közel találtak is egy nagyon szép eladó sarok telket, ami egészben túl drága lett volna, így végül két másik vevővel osztoztak rajta, s a harmadrészét meg tudták venni. Az építkezéshez persze kölcsönt kellet fölvenni, aminek a részleteit Mami még Papa halála után is, majdnem élete végéig törlesztette és nem engedte, hogy átvállaljuk. Az építkezés maga is sok nehézséggel járt, mégis azt hiszem, szüleim életének az egyik legszebb szakasza kezdődött el ezekkel az évekkel, melyek egy új, meghitt fészek kialakítását jelentették, amit aztán megoszthattak velünk és unokáikkal is. Mami számára külön örömöt jelentett, hogy újra volt kertje, ami különösen az után kapott nagy jelentőséget, hogy életük utolsó költözködésére is sor került, és az akkoriban felépült Cserhát lakótelep kilencemeletes épületének másfél szobás lakásába kellett beköltözniük. Ő, aki soha életében nem bírta a bezártságot, szinte menekült a zajos, zárt, zsúfolt lakásból a gyönyörű környezetben lévő káptalanfüredi kertbe.

197