Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Ez a fejezet azonban a zenével való kapcsolatomról szól, és ez nem ért véget akkor sem, amikor Budapestre kerültem. Igaz, amíg gyermekeim kicsik voltak, addig ez a kapcsolat leginkább arra korlátozódott, hogy nekik és velük énekeltem, majd amikor ők zenei általános iskolába, illetve zeneiskolába jártak, akkor az ő szerepléseik jelentették számomra a legfontosabb zenei eseményeket. Péter zenei tevékenysége pedig új műfajban, a népzenében folytatódott. A 70-es években alakult „Viola" együttessel önállóan, vagy Balás Eszter énekesnővel hosszú éveken keresztül muzsikáltak együtt, és jutottak el Európa számos országa mellett Törökországba, Egyiptomba és Tunéziába is. Most, hogy rajta kívül már hegedűs és csellista zenésztársa is a nyugdíjas korba lépett, visszatérve a klasszikusokhoz, kéthetenként nálunk jönnek össze egy kis házimuzsikálásra. Kettőnk kapcsolatának fontos része volt a zene szeretete, ami szerintem majdnem olyan lényeges, mint az, hogy az alapvető kérdésekben egyetértettünk és a legfontosabb értékeket egyformán ítéltük meg. Mindenesetre most, hogy már közeledünk házasságunk ötvenedik évfordulójához, azt hiszem, elmondhatom, hogy kapcsolatunk kiállta az idők próbáját. Örülök annak is, hogy gyermekeink is a mai napig muzsikálnak, Balázs gitározik, Ágota kórusban énekel, de néha még zongorázik is.

193

Fent a régi ház, Péter szülőháza a Zöldmálon a dombok között. Jobbra a ház, ahol 1967 óta élek