Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Még 1958-ban történt, hogy Pista javaslatára beiratkoztam a zeneiskola magánének szakára, Vojtkó Ida tanárnőhöz. Ezzel a zene birodalmának egy újabb területe nyílt meg előttem, a dalok világa, a tudatosabb, helyes légzéstechnikára, hangképzésre alapozott éneklés elsajátítása. S amire előre nem is gondoltam, az énekórák mellett kötelező szolfézs órákon bepótolhattam valamit a gyerekkorban elmulasztott szolfézstanulásból, amit ekkor már kifejezetten élveztem.

Ekkor már dolgoztam a könyvtárban, készültem is a könyvtáros pályára, kétévi énektanulás után mégis megfordult a fejemben, hogy ha sikerül felvételt nyernem egy zeneművészeti szakiskolába, akkor ott folytatom tanulmányaimat és énektanári képesítést szerzek. A képességeimet nem becsültem túl, tudtam, hogy nincs opera hangom, de azt el tudtam képzelni, hogy tanár, akár jó tanár is válhat belőlem. A felvételi vizsga sikerült, így a könyvtártól búcsút vettem, és 1960 szeptemberében megkezdtem tanulmányaimat a Győri Zeneművészeti Szakiskolában, Králikné Rosner Melanie tanárnőnél. Előre bocsátom, hogy terveimet keresztülhúzta egy intézkedés, amely a tanév végén megszűntette a szakiskolai énektanár-képzést, de én ezt még az év folyamán nem tudtam, és nagyon lelkesen, nagy örömmel tanultam, és ma sem bánom, hogy ezt a kiruccanást megtettem, mert ez az év sok felejthetetlen élménnyel gazdagított. Ha visszagondolok az énekórák mellett a zeneirodalom órák tananyagára, vagy az ének szakosok számára kötelező olasz tanulásra, s arra a kivételes lehetőségre, hogy egy évig énekelhettem a Szabó Miklós által vezetett híres Győri

A Patikus előadás közreműködői, középen a karmester, Eördögh János, tőle balra Lechner Ágnes és Rest Ferenc, jobbra Králikné Rosner Melanie és Kummer (Köröndi) György, az álló sor két szélén „a törökök", elől „a patikusinasok"

182