Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Az előadás egy jelenetében Rest Ferenc és Lechner Ágnes

Leánykarban, akkor már nyugodtan mondhatom, hogy megérte. Szerencsésnek mondható az a körülmény is, hogy éppen ebben a tanévben kerültem a szakiskolába, ugyanis 1961-ben ünnepelte az intézet fennállásának 15. évfordulóját, ami lehetőséget adott a hallgatóknak, hogy több színvonalas hangversenyen, előadáson adhassanak számot felkészültségükről. A szakiskola ének és zenekara Pergolesi Stabat Materét adta elő egy hangversenyen, engem pedig az a szerencse és megtiszteltetés ért, hogy a Kisfaludy Színházban megtartott díszelőadás keretében J. Haydn: A patikus dmű egyfelvonásos operájában Volpino szerepét játszhattam. Nagy élményt jelentettek már a próbák is. A darabot Gyökössy Zsolt, a győri színház rendezője rendezte, és bizony neki se volt könnyű dolga, amíg a színpadi gyakorlattal nem rendelkező, csetlő-botló szereplőkből - itt elsősorban magamra gondolok - egy felszabadultan komédiázó kis társulatot hozott létre. A szoprán főszerepet énektanárnőnk, Rosner Melanie alakította, a tenor hősszerelmes szerepét pedig akkor még Kummer György néven a később neves operaénekessé vált, sajnos nemrég elhunyt Köröndi György, aki ekkor már zeneakadémiai hallgató volt, de mint győri születésű fiút, a szakiskola korábbi tanulóját, őt kérték fel erre a szerepre. Az előadásra természetesen szüleim és mindkét bátyám eljött, és együtt örültek az én sikeremnek, erről tanúskodik az Anyukám imakönyvében nemrég megtalált aznapi Veszprém-Győr vonatjegy és a belépőjegy, melyeket emlékül megőrzött. Mivel a tanári képesítés megszerzése meghiúsult, a szakiskolának, s így Győrnek is búcsút mondtam.

183