Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Veszprém környezetével a családi és iskolai kirándulások során fokozatosan ismerkedtünk. A sor talán a Laczkó forrással kezdődött, az Alsóerdő, Tekeres völgy, később Zirc, Bakonybél, a Cuha völgye, majd Bala- tonfüred, Tihany következett. Nem tudom, szokás-e még az iskolásokat gyárlátogatásokra vinni, mi mindenesetre mentünk gyárlátogatásra, de mi itt is „szépségekkel" találkoztunk, hiszen a herendi porcelángyárat és az ajkai üveggyárat kerestük fel. Számomra maradandó élményt jelentett látni, hogy készülnek ezek a gyönyörű termékek, különösen megragadott a porcelánfestők és az üvegcsiszolók munkája.

Gimnazista korunkban szokás volt, hogy vázában virágot tettünk a tanárai asztalra. Érdekes volt megfigyelni, hogy általában két-két hét eltolódással hoztak pl. orgonát előbb az Almádiból bejáró, majd a veszprémi, végül a zirci osztálytársaink, jelezve az egymáshoz közel fekvő, de eltérő éghajlatú tájegységeket.

Az eddig felidézett „szépségek" szinte kivétel nélkül vizuális élmények voltak, de Veszprémnek köszönhetem azokat a zenei élményeket is, amelyeknek legtöbbször nem csak hallgatója, de résztvevője is lehettem, különböző kórusok tagjaként. Az iskolai kórusok után, (részben mellett), 16 éves koromban lettem tagja a Zámbó István által alapított Veszprém Város Vegyeskarának, s ezzel a közösségben megélt zenei és ehhez kapcsolódó más kulturális élmények hosszú sora nyílt meg előttem, amit életre szóló ajándéknak tekintek.

A Séd patak völgye 1938.

12