Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Újabb oroszok, szanatórium, iskolakezdés

MAGYAR-OROSZ

SZÓTÁR,

NYELVTAN,

KIFEJEZÉSEK

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: NAMÄNYI GÉZA

Amint Iván rajza is jelzi, átléptünk az 1946-os évbe. Ez az újra kezdés időszaka volt. Közvetlen környezetünkben több házat is ért bombatalálat, volt, amelyik teljesen romba dőlt, mások csak részben károsodtak. Kertszomszédaink, a Rosos-Forst család házát ugyan elkerülték a bombák, a legnagyobb csapásokat mégis ők szenvedték el. Dr. Forst Ferenc- né, Rosos Györgyi férje és bátyja a háborúban, kis csecsemő fia pedig az óvóhelyen kapott tüdőgyulladásban halt meg. így aztán a nálam egy évvel fiatalabb Ferkó fiával és édesanyjával éltek együtt, s ő lett a család- fenntartó. Úgy emlékszem, a bankban dolgozott, szombatonként pedig porolta a szőnyegeket, takarította a mindig ragyogó tiszta házat

Nagy szüléink Budapesten, keresztszüleink Pécsett szintén túlélték a háborút, ismeretségi körünkben is mindenki életben maradt, voltak azonban olyanok, akik hadifogolyként a Szovjetunióba kerültek. Az iregi tiszttartóék legkisebb fia a Szovjetunióban esett fogságba, Hadházy Jóska édesapja, mint hivatásos katonatiszt először hazajöhetett, majd itthonról vitték a Szovjetunióba. Mindketten 1955-ben térhettek csak haza. Laciék társaságából a nála alig két évvel idősebb Scherer Jóska is két évet töltött hadifogságban.

A kis nyelvkönyv, amiből Anyu oroszul tanult és hátoldala Iván újévi rajzával

105