Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A gimnáziumi évek közelebbről - Végjáték országos hírnévvel a népi kultúrában

A körformás verbunkot indítják a gimnazista néptáncos fiúk

tanár úr is kiegészítette leánytanulókkal a népi- kulturális csoportot, így az a továbbiakban minden néptáncforma bemutatására alkalmas tánckarrá fejlődött. Az előbbinél a következő évi, a Séd völgyben 1947. július 5-én és 6-án tartott szabadtéri balladaest még nagyobb rendezvény volt, ahol a diákok által készített monumentális díszletek előterében folytak a produkciók, zárószámként pedig Molnár István színelőadásra feldolgozott „Som Emőke" c. ballada-játékának előadása.32

Az 1947/48-as tanévben tovább ívelt fölfelé a csoport felkészültségi szintje olyannyira, hogy az 1848. évi szabadságharc 100. éves jubileuma alkalmából meghirdetett országos néptáncverseny megyei elődöntőjén és a Pápán tartott dunántúli középdöntőn első, a Gyulai országos döntőn negyedik helyezést ért el a gimnázium együttese 1948. év tavaszán. A több év alatt fölépített, magas színvonalon működő diákegyüttes nemcsak hírnevet szerzett az iskolának és a városnak, de hozzájárult ezen kulturális ágazat máig virágzó alapjainak lerakásához is. Hasonló jelentőségű, és összefügg az előző megállapítással, hogy ez a diákköri foglalkozás Veszprémben hivatásos szakemberek sorát adta az országnak. Néprajzkutató, színházi koreográfus, hivatásos művészeti együttes vezető, Kossuth-díjas néptánckutató, továbbá Bartók és Kodály népdalgyökerű kórusműveit magas szinten tolmácsoló Liszt-díjas karnagy került ki ebből az együttesből Marosi Júlia, Pesovár Ferenc, Somlai István, Böröcz József, Pesovár Ernő, és Zámbó István személyében.

32 Pesovár 1979., Lechner 2010/2:15., Lechner 2011/1.

97