Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A gimnáziumi évek közelebbről - Végjáték országos hírnévvel a népi kultúrában

Gimnazista táncosok csoportképe a Csokonai Együttes tagjaival. (1947. július 6,) Ismertebb Csokonai táncosok jobbról kezdve: Vásárhelyi László, Vadasi Tibor, Kamarás László, Böröcz József, Pesovár Ernő, továbbá a lányok közül, középen térdelve Gutscher Zsuzsa, előtte kissé balra Mádi-Szabó Kata

Sokan vagyunk olyanok, akik más életpályára kerülve magunk is töltődtünk érzelmileg és műveltségben azokból a kulturális útravalókból, amelyekkel tanáraink a kötelező tananyagon felül láttak el bennünket.

Az 1948. évet elérve lelkiekben megerősödve, bizakodással néztünk a jövő elé iskolában, családban és az országban. Gyógyítottuk még a háborús sebeket, nyögtük a súlyos jóvátételi kötelezettség terheit, beletörődve vettük tudomásul a Trianoni határok kissé tovább csonkított visszaállítását, de volt stabil pénzünk, talpra állt a gazdaságunk, tele voltunk munkakedvvel és reménnyel. A mi gimnáziumi osztályunk 1948. július 19-ig érettségizett le a felújított díszteremben. Két nap múlva az államosító bizottság rátette a lakatot az épületre, a rendi tanárokat kitiltották az iskolából és sorsukra hagyva szélnek eresztették őket. Mi voltunk a Veszprémi Piarista Gimnázium utolsó végzős osztálya egy olyan iskolában, amit a háborús romjaiból három év alatt tanárainkkal együtt rendbe hoztunk.

Tudjuk, hogy történelmi szükségszerűség volt a rendi iskolák korlátozó államosítása, de amilyen megalázó kegyetlenséggel az végbement, megrázó volt számunkra. Mindez már a „fordulat évébe" torkollott és magán viselte azokat a vonásokat, amelyek az országot is egy újabb diktatúrába taszították.

98